Aetas, 2000 (15. évfolyam)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések

A hadügyminisztérium szerint az ezredparancsnok valószínűleg még az Itáliába indítás előtt kihirdette az ezredben az ostromállapotot. Ha ez megtörtént, akkor a helyi vonatkozá­sok figyelembevétele nélkül a katonai törvényeket kell figyelembe venni. Ha mégsem hir­dették volna ki az ostromállapotot, akkor a huszárokat felségsértésért kell elítélni, hiszen nyilvánvalóan azzal a szándékkal szöktek meg, hogy őfelsége, a császár csapatai ellen harcol­janak fegyveres kézzel, így minden résztvevőt halálra kell ítélni. A Bruck an der Murban összeült haditörvényszék előtt az első csoportból 79 fő került a vádlottak padjára. A hadbíróság mindegyiküket zendülés és hűtlenség miatt kötél általi ha­lálra ítélte, de a megerősítés után csupán három tizedes halálos ítéletét tartotta fenn, a 76 hu­szár ítéletét tizedelésre enyhítette. Július 23-án újabb 29 huszár kapott kegyelmet, így három tizedest és négy huszárt ítéltek főbelövésre. Az utolsó pillanatban egy nős, többgyermekes huszár még kegyelmet kapott, s reggel 6 órakor hat főn hajtották végre az ítéletet. A másik csoportból július 5-én nyolc főt ítéltek halálra (köztük két, az első csoportba tartozó, sebe­süléséből felépült, illetve időközben elfogott személyt), a legénységet pedig megtizedelésre. Végül a hadbíróság a tizedelésre ítélt legénységnek s további egy huszárnak kegyelmet adott. Július 6-án Marburgban 7 huszárt lőttek agyon­­ A Klapka komáromi kitörését követően Székesfehérvárott kitört felkelés elfojtása során fogták el Falkenhayn vezérőrnagy katonái Gáncs Pál, Havelka Ferenc, Hübner András, Kutzka Mihály, Uitz Ignác és Varga Mihály székesfehérvári lakosokat. A pesti hadbíróság ítélete alapján mindegyiküket fegyveres lázadásban való részvételért golyó általi halálra ítél­ték, s augusztus 14-én a pesti Újépület mögött főbe lőtték.72 A fehérvári felkelés után, au­gusztus 13-án tartóztatták le Mezey József kajászószenpéteri jegyzőt, az ottani népfelkelők vezetőjét. Őt szintén Pesten, augusztus 22-én lőtték főbe.73 Közben Haynau folytatta a volt cs. kir. tisztek elleni bosszúhadjáratát is. Augusztus 20-án Temesvárott lőtték főbe Hruby Gyula őrnagyot, Görgei volt segédtisztjét,74 majd 22-én Aradon felakasztották Ormai (Auffenberg) Norbert ezredest, a vadászezredek szervezőjét. Ormai 1848-ban Munkácsról szabadult politikai fogolyként, előbb Kossuth szárnysegéde, majd az 1. honvéd vadászezred szervezője, később valamennyi vadászezred felügyelője volt. A hadbíróság megállapította személyazonosságát, azt, hogy cs. kir. tiszt volt és a honvéd­seregben szolgált, majd halálra ítélték. Haynau hasonló eljárással akart végezni valamennyi volt honvédtiszttel.7. Három nap múlva, augusztus 25-én a temesvári haditörvényszék ugyanig­'' ítélte halálra a temesvári csatában fogságba esett Murmann Sámuel nemzetőr őr- 71 Rédvay István: Huszáraink hazatérése 1848/49-ben. Budapest, 1941. (a továbbiakban: Rédvay István) 101-107.; Ruisz Gyula 43-44. 72 Kacziány Géza 73.; Kempen 148.; Rózsa - Spira 432.; Erdős Ferenc é. n. 55-56.; Erdős Ferenc 1978. 129-130.; Erdős Ferenc 1998. 264-265., 290.; Kuczka Péter: „Tudásom, lelkem szerves részévé vált..." (Családi dokumentumok 1848-49-ből). Árgus, 1998/2. 59-62.; Források Székesfehérvár történetéből I. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai. Szerkesztette: Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra. Székesfehérvár, 1998. 436-438.; Spira György 660. (tévesen Kutzkát ír).­­ Kutzka és Hübner búcsúlevelét közli még Magony Imre: Székesfehérvár nemzetőrei 1848.-ban. Székesfehérvár, 1998. 98-100. és képmellékletek. Az ítéletet lásd HHStA Geheimakten (a továbbiakban: HHStA Gch.) Nachlass Schwarzenberg (a továbbiakban: N. Schw.) Karton 13. Fasc. VIII. No. 402. 73 Kacziány Géza 74.; Kempén 150.; Erdős Ferenc é. n. 55-56.; Erdős Ferenc 1978. 130.; Erdős Ferenc 1998. 265.; Spira György 660. Az ítéletet lásd HHStA Gch. N. Schw. Karton 13. Fasc. VIII. No. 402. 74 Kaeziány Géza 74.; Bona Gábor 1988. 273. Az ítéletet lásd HHStA Gch. N. Schw. Karton 13. Fasc. VIII. No. 399.; HM KEM 90.154.1. 75 Katona Tamás I. 24-26.; Katona Tamás II. 62-64. és 69.; Bona Gábor 1987. 255-256.

Next