Aetas, 2000 (15. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Erős Vilmos: Mit jelent a történetírás-történet, és miért írunk ilyet?
módon s a Sonderweg elméletre alaposan rácáfolva - a társadalmi modernizációban hátrébb kullogó Németország szolgáltatta számukra a tudományfejlődési paradigmát. A történetírás modernizációját a huszadik században az ún. „tudományos", szcientista történetírói iskolák (Nerv History, Annales, Geschichte und Gesellschaft, Past and Present, illetve - Iggers merész álláspontja szerint - a marxizmus) végezték el. Ezen iskolák a természettudományokat tekintették mintának, a filológiai kritikai módszer helyett az általános törvényszerűségek felállítását, modellek, elméletek alkalmazását tartották a történettudomány fő feladatának. A segédtudományok helyett inkább a társtudományokkal való kooperációt tekintették fontosnak (interdiszciplinaritás), valamint a tömeges jellegű forrásoknak a történetírásban való alkalmazását, s például a földrajzi szemléletet, mondjuk, a szekcionalizmus (New History) vagy a regionalizmus (Annales) formájában. Iggersre láthatólag igen nagy hatást gyakorolt Harry Elmer Barnes említett munkája, az ő hatása pedig a historiográfia egyik utolsó nagyszabású szintézisén, Ernst Breisach Historiography 10 című összefoglalásán mutatható ki. A szintén amerikai szerző sokéves egyetemi tanári tapasztalatait foglalta össze, majdnem Thompson-i monumentalitású könyvében, de Iggerstől előnyösen különbözik abban, hogy a historiográfia fejlődésében nagy szerepet tulajdonít például a történetfilozófusok, történetfilozófiai iskolák bemutatásának s így eszmetörténeti kérdéseknek is. Új paradigma kialakításának igényével jelentkezett a historiográfiai irodalomban Hayden White,11 aki részint a posztmodern teoretikusok (Foucault, Ricocur, Derrida, Rorty, Eco) nézeteit felhasználva, részint azokat maga is befolyásolva tett kísérletet a posztmodern historiográfia megalapozására. White a 19. századi történetírás és történetfilozófia kérdésein elmélkedve jut arra a következtetésre, hogy a historiográfiában a formai, stilisztikai, nyelvi kérdések fontosabbak a tartalmi és technikai problémáknál. A történetírásnak így a „linguistic turn" jegyében ismét önmagára kell irányulnia, s el kell ismernie, hogy a történeti művek sokkal kevésbé egy külső realitás leképezésére, mint inkább - persze meghatározott technika által közvetített - megkonstruálására törekszenek. E konstrukciók között csak formai különbségek vannak, igazolhatatlan előfeltevéseikből levezetve egyformán érvényesek lehetnek, s White a kizárólagosságra való törekvés helyett inkább egymás megértését, a párbeszédet sürgeti, mert szerinte a történetírás értelme csak morális-nevelő vagy esztétikai szempontból releváns. White nézeteinek széleskörű hatása volt a történészek és a történetfilozófusok körében, elég ha Dominick La Capra, Sidney Hook, Frank Ankersmit vagy Peter Gay nevére utalunk ezzel kapcsolatban. A történetírás történetének egyik legutolsó szintézisét a svájci Christian Simon írta meg Stuttgartban 1996-ban megjelent könyvében.12 Műve három részre oszlik: az első részben rövid összefoglalót ad a historiográfia fejlődésének legfontosabb műveiről, alapvetően az általunk vázolt munkákat tárgyalva. Megjegyzendő, hogy kissé szűkmarkúan bánik Bolow és Srbik műveivel, de nem említi Crocc híres és alapvető munkáját, s - talán protokolláris okok miatt - túlzottan kiemeli Carbonell kis könyvét. Mondván, ez utóbbi felhívta a figyelmet a céhen kívül állók vagy a nők történetfelfogása analízisének szükségességére is, holott a francia szerző munkájában ezekről vajmi kevés szó esik, annál több az arab vagy kínai történetírás nem kifejezetten érdekfeszítő, s főként nem számon kérhető kérdéseiről vagy alakjairól.13 9 Iggcrs, Gcorg G.: New Dircctions in Europcan Historiography. Middletown, 1975. 10 Brcisach, Ernst: Historiography: Ancient, Mcdicval, and Modern. Chicago - London, 1983. 11 Whitc, Hayden: Mctahistory. The Historical Imagination in 19th Ccntury Europc. Baltimorc, 1973. 12 Simon, Christian: Historiographic. Einc Einfúhrung. Stuttgart, 1996. (a továbbiakban: Simon) 13 Bclow, Gcorg von: Dic dcutsche Geschichtschrcibung von den Bcfreiungskricgcn bis zu unseren Tagén. Geschichtsschrcibung und Geschichtsauffassung. München - Berlin, 1924.; Crocc, Bcncdctto: Gcsammcltc philosophischc Schriftcn, Bd. IV. Thcoric und Geschichtc der Historiographic und Betrachtungcn zur Philosophic der Politik. Tübingcn, 1930.; Carbonell, Charles O.: L'historiographic. Paris, 1981. Carbonell cg)' időben a Nemzetközi Historiográfiai Társaság egyik vezető személyisege volt.