Aetas, 2001 (16. évfolyam)

1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Kisantal Tamás–Szeberényi Gábor: Hayden White „hasznáról és káráról” (Narratológiai kihívás a történetírásban)

White történeti tropológia-elméletét, és az addigi viszonylag szűk (el)ismertség után hir­telen a történetírás posztmodern paradigmaváltásának alapszerzőjeként kezdték emle­getni. 2" (Eközben az eleinte az amerikai történettudomány „fekete bárányának", majd „szakmán kívülinek" titulált White a történészek részéről lassacskán elnyerte az „iroda­lomkritikusi" minősítést, 2 1 miközben a 80-as évek végétől sorra fordították le műveit né­metre, olaszra, spanyolra, de születtek nézeteire reflektáló írások Franciaországban, Hol­landiában, és Oroszországban is.) Az 1980-as évek végétől a „posztmodern történetírás" egyre gyarapodó szerzői gárdája - amely azzal, hogy egyik legfontosabb szellemi előzmé­nyének White-ot tekinti, a Metahistory szerzőjét magát is mind határozottabban a poszt­modern hatása alá vonta - és a „hagyományos" történetírás művelői között máig tartó, szakfolyóiratok (Histoty and Theoty, Past and Present, The American Historical Review) ha­sábjain zajló kritikai vita folyik a posztmodern paradigmaváltás létéről és értékéről, me­lyeknek természetesen White újabb és újabb tanulmányaival maga is részese. Ezen éles hangú történetelméleti diskurzus hullámai a 90-es évek közepére Magyar­országot is elérték, és ennek kapcsán Hayden White neve is - az előbbiek alapján nem meglepő módon: félreérthetetlenül posztmodern kontextusban - megjelent a magyar tör­ténettudomány horizontján. 2 2 Ugyanakkor White nézetek hazai, meglehetősen korláto­zott mértékű recepciójáról - legalábbis ami a történettudományt illeti 2 3 - csak az utóbbi néhány év óta beszélhetünk. Mi lehet az oka e távolságtartásnak? E kérdésre természetesen önmagában is válasszal szolgálhat az a nem kifejezetten osztatlan siker, ami White (és a részben az ő köpönyegéből kibúvó posztmodern törté­netírás) műveit a nemzetközi történésztársadalomban általában is övezi: a kemény kriti­kai reflexiók és a „posztmodern sületlenségekkel" szembeni „agyonhallgatás" taktikája ­amint azt Richárd T. Vann cikke érzékelteti 2 4 - Nyugaton is jellemzőbb volt kezdetek­ben, mint a pozitív recepcióra való hajlam. Ez persze részben visszavezethető arra, hogy White néha szándékoltan provokatív, másrészt pedig a posztmodern maga is inkább kér­déseket tesz fel - néha meglehetősen végletes kritikai attitűdről téve tanúbizonyságot Bürke, P. 2000) Le Goff, Jacques: Visszatérések a mai francia történetírásban. In: BUKSZ 2000. nyár, 192-197.; Czoch-Sonkoly 2000. 14. White maga egyébként „meddőnek" minősí­tette az Annales korábbi generációinak a narratív történelemmel szembeni erőfeszítéseit. White, Hayden: Az elbeszélés kérdése a mai történelemelméletben. In: White 1997. 143-204. (itt: 154-155., 157-160.) 2 0 Deák Ágnes: A történelem mint veszélyeztetett faj? Viták a posztmodern történetírásról. Aetas, 1994/3. 155-161., itt: 155.; Czoch-Sonkoly 2000. 17. Ugyanakkor a White-tanítvány Hans ICellner a következőket írja: „...White semmiképpen sem vallja magáénak az ember, a szerző vagy az olvasó halálát, nem tartozik a posztmodernizmus világához. O egyszerűen nem akar ebben a világban élni." Vö. Domanska, 1999. 44. 6. jz. 2 1 Vann 1998. 148. 2 2 Richárd T. Vann-nel ellentétben mi sajnos nem támaszkodhatunk olyan „empirikusan feldol­gozható" adategyüttesre, mint amilyet a Social Science Citation Index nyújt, ám vélhetőleg a magyar történészek zöme a Századok 1993/2. számában megjelent folyóiratszemlében talál­kozhatott először Hayden White nevével és a Metahistory-val. Magyarics Tamás itt a The Ame­rican Historical Review-ban lezajlott - Russel Jacoby és Dominick LaCapra közti - azon vitát is­mertette, ami alapvetően a White-féle nézetekről folyt. Századok, 1993. 2. szám. 377-378. 2 3 A hazai irodalomtudományban már korábban „felfedezték" White-ot. Elmélete először Sze­gedy-Maszák Mihály Kemény Zsigmond-monográfiájában került szóba. Szegedy-Maszák Mi­hály: Kemény Zsigmond. Budapest, 1989. (különösen az „Elbeszélő művek jelentésrétegei" című fejezet: 42-96.); Bókay Antal irodalomelméleti tankönyvében White-ot egyértelműen a poszt­modern körébe sorolja. Bókay Antal: Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban. Budapest, 1997. 446-449. 2 4 Vann 1998. passim

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék