Aetas, 2003 (18. évfolyam)
3-4. szám - TANULMÁNYOK - William Christian Jr.–Krasznai Zoltán: A limpiasi csodás feszület és Magyarország kálváriája
Megváltóval, aki viszont Szent Istvánként jelent meg. Kérdés, hogy ezek a vallásos érzékenységre és a kereszténység legalapvetőbb történetére építő, propagandisztikus ábrázolások nem mentek-e túl azon a határon, ami már sértette a vallási érzékenységet. Nem tekintettek-e rájuk úgy, mint a passió profanizálására, sőt esetleg kimondottan mint blaszfémiára?47 A limpiasi zarándoklatok, a Limpiasról szóló irodalom és a limpiasi Krisztust ábrázoló képek talán szerepet játszhattak a nemzeti szimbólumok és a krisztusi szenvedéstörténet fúziójában. Annyi azonban mindenképpen állítható, hogy közvetlen betekintést engednek ebbe a folyamatba, és elemezhetővé teszik azt. Jól körülhatárolható társadalmi csoportokban, konkrét személyeknél igazolják a képekből kielemezhető képzettársítások valós meglétét, emocionális erejét. Ráadásul az asszociációs mechanizmus még tágabb köreire vetnek fényt a Lekeitióban, Zita királynőnél tett látogatások. A nemzeti terület azonosítása Krisztus testével, amire már az „országtest" kifejezés is nyelvi alapot, potenciális lehetőséget jelentett, magában hordozta a jövőbeli, de előbbutóbb magától értetődően bekövetkező megváltás eszméjét is. Az 1938-as bécsi döntést követően, a Csehszlovákiától visszatért területekről szólva a sajtó ennek a beharangozott feltámadásnak az első lépéséről beszélt.48 Tóth plébános lapjában pedig hosszú olvasói levél szólt arról, hogy a határrevíziót az Eucharisztikus kongresszus ájtatosságai révén érdemelte ki az ország: „... íme ezt a nagy és örvendetes közéleti változást az eucharisztikus év hozta meg. Megjutalmazta az Oltáriszentség népünket. Azért a nagy erőfeszítésért, amelyet a nép kicsinye és nagyja kifejtett, hogy őt ott a kenyér színe alatt minél méltóban üdvözölhessük. Az Urat nem lehet a nagylelkűségben felülmúlni! Látta, hogy ez a seb fáj nekünk a legjobban és annak gyógyításával fizetett vissza."49 A központi hatalmak szövetségeseként, az elveszített területek jelentős részének visszatértével Magyarország, ha rövid időre is, de lekerült a keresztről, amit az ikonográfia szintjén az bizonyít, hogy a háborús lapokon ismét az aktív, álló, katonákat segítő Krisztus a meghatározó.50 Összefoglalás Egy vallásos kép több szinten is működhet egyidejűleg és gyakran nagy hatékonysággal.51 Azok alapján, ahogy az 1924-ben Limpiasban járt és csodát látó magyarok elmondták, hogy mit láttak, és milyen érzéseket éltek át, kevés különbséget találunk a spanyol vagy egyéb országbéli hívők beszámolóival: részben vagy egészben megelevenedni látták a feszület haldokló Krisztusát, és intenzív, mély, felkavaró érzéseket éltek át, amiket gyakran 47 Erre az ellentmondásra utal Davies 150-151. 48 A számos példa közül álljon itt egy a visszacsatolt területekről: Csallóközi Lapok, vezércikk („Magyar feltámadás"), 1938. november 6., I. Hasonló jelenséget vizsgál Írországgal kapcsolatban: Gilley, Sheridan: „Pearse' Sacrifice: Christ and Cuchulainn crucified and risen in the Easter Rising". In: Obelkevich, Jim-Roper, Lyndal-Samuel, Raphael (eds.): Disciplines of Faith. Studies in Religion, Politics and Patriarchy. London-New York, 1987. (a továbbiakban: Sheridan) 479-499. („Írország és az ír nép azonosítása Jézussal mint a nemzetek szenvedő Krisztusával, akit a britek feszítettek meg, mélyen gyökerezik a 19. századi ír katolikus kultúrában.", Sheridan 479. Fordította: Krasznai Zoltán) 49 Lourdes, 1939. k, 23-25. 50 A legtöbb hivatkozott képeslap megtalálható e tanulmány szerzőinek gyűjteményében, egy részük látható Zeidler Miklós cikkében: Közvélemény és propaganda. Rubicon, 2001. 8-9., 78-87., valamint irredenta honlapokon. 51 Freedberg, David: The Power of Images. Studies in the History and Theory of Response. Chicago, 1989. Szintén sokat merítettünk John MacAloon nemzetközi konferenciákon előadott, csak részben publikált kutatásaiból.