Aetas, 2005 (20. évfolyam)
4. szám - TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: Csodás szabadulások a török rabságból
CSUKOVITS ENIKŐ Csodás szabadulások a török rabságból 1396. szeptember 25. gyászos napja volt a keresztény Európának: az Al-Duna menti Nikápolynál I. Bajezid szultán hada megsemmisítő vereséget mért az ellene felvonuló keresztes seregre. A kudarc váratlan volt és megdöbbentő a török még új ellenfélnek számított az európai hadszíntéren, erejével, hadviselésének módjával csak ekkortájt kezdtek megismerkedni a terjeszkedése útvonalába eső népek. A had, amely a magyar király vezetésével, francia, burgundi, német, lengyel lovagok részvételével augusztusban átkelt a Dunán, azért indult útra, hogy a törököket kiverje Európa földjéről. „Ha az ég szakadna rájuk, azt is fenntartanák a lándzsájuk hegyével" - hencegtek a francia lovagok, határtalan önbizalmuk azonban elsietettnek bizonyult. A keresztes sereg szeptember 12-én érte el az Al-Duna egyik kulcsának tartott Nikápoly sziklavárát. Alig két hét múlva a körülzárt erődítmény felmentésére megérkezett a szultáni fősereg, s a másnapi összecsapásban szétverte a keresztes hadat. Zsigmond királyt sikerült elmenekíteni a csatatérről, a harcosok többsége azonban meghalt vagy fogságba esett. Véres kézitusa után a szultán kezére került többek közt János nevers-i gróf, burgundiai trónörökös, Enguerrand, Couchy ura, Guillaume de Trémoille, Burgundia marsallja és a lovagság példaképe, a híres Boucicaut marsall. Az öszszeomlás teljes volt, a serege vérveszteségén feldühödött szultán bosszúja pedig különösen kegyetlen: a keresztény foglyokat meztelenül, összekötözve, hármas-négyes csoportokban vezették a szultán elé, ahol többségüknek a fejét vették. A legelőkelőbb foglyok Bajezid mellett, megalázó módon, ugyancsak ruhátlanul voltak kénytelenek végignézni társaik brutális legyilkolását - a véres színjáték első felvonása volt a rájuk váró megpróbáltatásoknak. Az életben hagyott kereszteseket egy szál ruhában, gyalog hajtották a több száz kilométernyire fekvő Gallipoliba, majd átszállították Kis-Ázsiába. A közrendűek, kisnemesek - mint például a bajor Hans Schiltberger, aki szabadulása után könyvet írt hányattatásairól -a szultán rabszolgái lettek, az előkelőket a tengertől távol eső Bursában őrizték. A szultán 200 ezer aranyforintot kért a burgundi trónörökös és társai szabadon bocsátásáért, olyan hihetetlen nagyságú összeget, amelynek előteremtéséhez egész Európa összefogására szükt 1 Delaville le Roulx, Joseph: La France en Orient au XIV.e siècle: expéditions du maréchal Boucicaut. Paris, 1886.; Aziz Suryal Atiya: The Crusade of Nicopolis. London, 1934. (reprinted 1978.) A csatáról tudósító források közül elsősorban lásd: Lalande, Denis (ed.): Le Livre des faidts du bon Messire Jean Le Maingre, du mareschal Boucicaut. Geneve, 1985., valamint Chronique du Religieux de Saint-Denys contenant le régne de Charles VI de 1380 à 1422. I-II. Puhl. et trad. M. L. Bellaguet, intr. Bernard Guenée. Paris, 1994. A Hadtörténelmi Közlemények, 11. (1998) 3., „Memorialerum Sigismundi regis" címet viselő száma több tanulmányt is közöl a nikápolyi csatáról, közülük elsősorban lásd Schnerl, Bertrand: A francia-burgundi kontingens részvétele a nikápolyi hadjáratban (583-592), Housley, Norman: Boucicaut marsall Nikápolynál (593-602), valamint Veszprémy László: A nikápolyi hadjárat értékelése az újabb hadtörténetírásban (603-609). 2 Hans Schiltbergers Reisebuch, nach der Nürnberger Handschrift. Herausgegeben von F. Langmantel. Tübingen, 1885.