Aetas, 2005 (20. évfolyam)

3. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Majtényi György: Az „új kultúrtörténet”-ről

MAJTÉNYI GYÖRGY Az „új kultúrtörténetiről Nyelvi fordulat - kritikai fordulat - kulturális fordulat Az egyes korszakok uralkodó diskurzusai döntik el, mikor mi számít egy adott közegben igaznak (tudományosnak); s a történésznek mindig a hegemóniára törekvő beszédmódok közegében kell saját - e diskurzusoktól korántsem független - álláspontját megjelenítenie. 1 A historiográfiai iskolák születése és hanyatlása kapcsán mindenkor érdemes kitérni arra a kontextusra, amelyben az egyes irányzatokhoz kötődő jelentések megszülettek, hogy ti. mi­ért éppen az adott kijelentés fogalmazódott meg a vizsgált közegben. 2 Az új kultúrtörténet megteremtése így szemléltethető azon a folyamaton keresztül, melynek során az amerikai történészek az intellectual historynak tulajdonított korábbi tartalmakat kérdőjelezték meg. Az intellectual history kifejezést magyarra a szellemi élet történeteként, gondolkodás­történetként vagy intellektualista történetírásként fordítják. 3 E magyarításokból is követke­zik, hogy a honi tudományos nyelvben nem létezik az amerikai irányzatnak pontosan megfeleltethető fogalom. A következőkben - az irányzat angolszász gyökereit érzékelte­tendő - én az intellektualista történetírás fogalmat alkalmazom (az iskola francia elneve­zése, histoire intellectuelle ugyancsak az angol eredetit követi). Az intellectual history első­sorban szellemi irányzatok történetével, társadalmi környezetükkel foglalkozik, különbözik így az eszmetörténettől ( history of ideas), mely elsősorban a különböző iskolák teljesítmé­nyét, az egyes szerzők alkotásait vizsgálja, továbbá nem azonosítható a hagyományos érte­lemben vett művelődéstörténettel, kultúrtörténettel sem ( cultural history). 4 1 Foucault, Michel: A diskurzus rendje. In: A fantasztikus könyvtár. Budapest, 1998. 2 Magyarországon ezzel szemben jellegzetes az a történetírói attitűd, melyet az „általam ismert" vagy „nekem tetsző történeti irodalom olvasata" címkével illethetnénk (a Reading Foucault, Reading Ricour, Reading Hayden White típusú munkák nyomán), amikor is a historikus mindentudó nar­rátorként válogat a historiográfia általa adaptálhatónak vélt megállapításai között, és koherens történetfilozófiák állításaira alapozva, „itt Foucault-nak igaza van", „igazat adhatunk Hayden White"-nak típusú mondatokkal stb. építi fel saját érvelését, és győzködi olvasóját saját igazáról. A narratívum szerkezetét tekintve ez hasonló eljárás, mint amikor a történész a múlt „tényeit" a tu­dományos rekonstrukció objektivitásában bízva cselekményesíti, s szövi egységes, valójában újabb történetté. 3 Chartier, Roger: A szellemi élet története vagy a szocio-kulturális történet. A francia irányzatok. (Ford. Kiss László) Történelmi Szemle, 27. évf. (1984) 3. sz. 404-422.; LaCapra, Dominick: A gon­dolkodástörténet újraértelmezése és a szövegolvasás. In: Kisantal Tamás (szerk.): Tudomány és művészet között. (Ford. Hites Sándor) Budapest, 2003. 169-209.; Noiriel, Gerard: A történetírás „válsága". Elméletek, irányzatok és viták a történelemről tudománnyá válásától napjainkig. 4. fejezet, (ford.: Balázs Eszter) Budapest, 1996. 4 Szívós Erika: Politikai tudattalan és porba hullt királyi fő, avagy az „új kultíirtörténet" csapdái. Sic itur ad astra, XI. évf. (1999) 1. sz. (143-154.) 144.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék