Aetas, 2005 (20. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Keller Márkus: A megértés lehetősége- az összehasonlító történetírás hasznáról
Az összehasonlító történetírói módszer használata nem újkeletű a történetírásban. A népszerűsítő tudománytörténeti könyvek mintájára mi is hivatkozhatnánk már a régi görögökre, de ezen túlmenve és komolyra fordítva a szót, alaposabb elemzés után egyértelmű, hogy az összehasonlítás már az elbeszélés struktúrájának megteremtéséhez is elengedhetetlen. Történeteink mindig a korábbi és későbbi események, körülmények összehasonlítására épülnek, és a kidolgozott különbségek határozzák meg történeteink szerkezetét. A 19. század második felében a történetírás tudománnyá válásával megnőtt az igény a kutatásban alkalmazott eljárások elméleti kidolgozása iránt is. Ezek az igények hoztak magukkal egy olyan diskurzust - különösen a német és francia történettudományban -, mely az (öszszehasonlító) történettudomány alapvető elméleti problémáira kérdezett rá: Kidolgozhatók-e szisztematikus összehasonlítással a történelem általános törvényszerűségei? Hogyan határolható el az egyediből a benne mindig jelenlévő általános? Hogyan alkalmazható a jog- és alkotmánytörténetben már megszokott összehasonlító módszer az egyéni és kollektív észlelési folyamatok vizsgálatánál? A francia és német történészek a válaszokat a történettudomány nemzetközivé tételével remélték megtalálni, egyre szorosabb kapcsolatokat próbáltak kialakítani egymással, de az Egyesült Államok-beli kollégáikkal is. Az első világháború lényegében szétszakította ezeket a kapcsolatokat, és az utána kialakult politikai helyzet megakadályozta újak kialakítását. Az európai szintű összehasonlítások iránti igény persze nem csökkent, legyen elég csak Marc Bloch vagy Otto Hintze írásait említeni, de az összehasonlítás előtérbe állításával egyikőjük sem tudott komoly hatást gyakorolni a kortárs történetírásra.10 A nemzetközi együttműködés nehézségeit, mely nélkül végső soron nehezen képzelhető el az összehasonlító történetírás, jelzi az Annales folyóirat sorsa is, mely először egy szélesebb európai alapra épült volna.11 Ha készültek is összehasonlító történeti munkák, azok célja nagyrészt a nemzeti toposzok megerősítése és a nemzeti identitás konstruálása volt. Németországban változást lényegében csak a Werner Conze, Hans-Ulrich Wehler és Jürgen Kocka nevével fémjelezhető bielefeldi iskola színrelépése hozott. A szakirodalomban tapasztalható némi terminológiai bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy az összehasonlítás módszere, vagy csupán egyfajta szemléletmód. Nehezen eldönthető kérdés. Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy mivel nincs kitüntetett tárgya, nem történetírói irányzat, mint például a társadalomtörténet. Ezzel kapcsolatban vö.: Haupt-Kocka: Vergleichende Geschichte: Methoden, Aufgaben, Probleme (Kézirat). Eredetileg megjelent mint bevezető, in: Haupt, Heinz-Gerhard-Kocka, Jürgen (Hg.): Geschichte und Vergleich. Ansätze und Ergebnisse international vergleichende Geschichtsschreibung, Franfurt-New York, 1996. 9-45. A szöveget azonban átdolgozták, kiegészítették és aktualizálták, 5. o.; lásd erről magyarul Tomka Béla: Az összehasonlító módszer a történetírásban - eredmények és kihasználatlan lehetőségek. Aetas, 20. évf. (2005) 1-2. sz. 245. 8 White, Hayden: Előszó. In: uő.: A történelem terhe. Budapest, 1997. 7-25. és Middel, Matthias: Kultnrtransfer und Historische Komparatistik -Thesen zu ihrem Verhältnis. Comparativ, 10. (2000) Heft 1. 9. 9 Middel: Kulturtransfer, 10-13. 10 Hintze, Otto: Soziologische und geschichtliche Staatsauffassung (1929). In: uő: Soziologie und Geschichte (^Gesammelte Abhandlungen, vol 2.), Göttingen, 1964. 239-305. o.; Marc Bloch öszszehasonlító tárgyú tanulmányai: Vergleich (1930); Für eine vergleichende Geschichte der europäischen Gesellschaften (1928); Projekt für einen Lehrstuhl für vergleichende Geschichte der europäischen Gesellschaften (1934); Eine Reise durch die vergleichende Geschichte (1933); Probleme Europas (1935). In: uő.: Aus der Werkstatt des Historikers, Frankfurt-New York, 2000. 113-184. 11 Paulmann, Johannes: Internationaler Vergleich und interkultureller Transfer. Zwei Forschungsansätzte zur europäischen Geschichte des 18. bis 20. Jahrhunderts. In: Historische Zeitschrift, Bd 267. (1998) 658-659. Ferbre és Bloch terveinek megvalósítását - egy nemzetközi szerkesztőbizottság létrehozását - Henri Pirenne elutasító magatartása akadályozta meg. Pirenne az első világháború után nem volt hajlandó együttműködni német történészekkel.