Aetas, 2007 (22. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe
Davis Slaves on Screen című munkájáról a film és a történelem kapcsolatát vizsgálja, és a filmes történetírás problematikáját boncolgatja. Több kérdés nyitva marad a két szerző tanulmányaiban, mint például az a pragmatikus kérdés, hogy beszélhetünk-e tényleges paradigmaváltásról a képi fordulat után, amely a (történelmi) filmeket nem csak történeti kontextusuk kedvéért vizsgálja, hanem mint tényleges történeti forrásokat. Az viszont teljesen egyértelművé válik, hogy a jelenkori reprezentációs és narratív technológiák a film és televízió műfaján keresztül elmosták az időbeli távolságot a jelen, a múlt és a jövő között, és átfogalmazták felfogásunkat a múltról, vagyis egyre inkább eltolják a történelem fogalmát a tapasztalás felé. A hagyományos történetírás alapján a történeti esemény valamikor a múltban történt, amit aztán később rekonstruálnak, ezzel szemben a multimédia korában a történelem, úgy tűnik, most, a jelenben történik, közvetítik, ha tetszik, „előrecsomagolják" számunkra, vagyis nemcsak nézői, résztvevői vagyunk a múltnak, hanem (ki)használjuk is; a történelem árucikké vált.52 A History and Theory tematikus száma a „használható múlt" (usable past) kérdéskörét is feszegeti, és ennek alapján gondolja újra a történelem szaktudományát. Thomas W. Cohen tanulmányában egy reneszánszkori gyilkosság több szempontból történő elbeszélésével mutatja be a narrativista történelemfilozófia kísérletező oldalát, s teszi mindezt pedagógiai célzattal, hogy egyetemista diákjai „fejébe verje" a történelem narratív paradigmáját.53 Madhumalati Adhikari és Marjorie Becker tanulmányai az irodalom és történelem kapcsolatára, illetve annak kényes egyensúlyára világítanak rá. Adhikari esszéjében a történelmi regényekben rejlő lehetőséget vizsgálja a múlt alternatív nézőpontból történő tanulmányozására. Többek között Michael Ondaatja Az angol beteg című regényén keresztül kívánja bemutatni, hogy az általa „fikcionális történelem"-ként definiált nem hagyományos történetírás amellett, hogy a fikciót eszközként használja a múlt újragondolására, figyelembe veszi az emberi tényezőt (human factor), amit a hagyományos történetírás elhanyagol. Beckerhez hasonlóan egyfajta empatikus történelemről (emphatic history) beszél, amely bevonja az olvasót a múltba, közvetlen befogadási érzékeire hatva jeleníti meg a háborús trauma emberi tényezőit: a reményt, a bátorságot, a szerelmet, az önzést vagy éppen a megbocsátást.54 Marjorie Becker tanulmányában egy hibrid történeti elbeszélésformának bemutatására tesz kísérletet, mely egyszerre posztkoloniális történelem, oral history, újságírás, fikció és önéletrajz. A Talking Back to Frida című önreflexív módon íródott esszé három nő történetének ad hangot, az eltérő és váltakozó narratológiai nézőpontokon keresztül kívánja bevonni az olvasót Frida Kahlo mexikói festőnő, Maria Enríquez (egy mexikói nő, akit szexuálisan zaklattak 1924-ben) és saját magán történetébe.55 Az „alternatív történelem" műfaját mint a „nem hagyományos történetírás" egyik alágazatát mutatja be két tanulmány David J. Staley és Gavriel Rosenfeld tollából. A történeti tényeknek ellenszegülő (conterfactual) történelmi spekuláció műfaja a „mi lett volna, ha ..." 51 Rosenstone, Robert A.: Review Essay on Natalie Zemon Davis, Slaves on Screen: Film and Historical Vision. History and Theory, 41. (December 2002) 134-144. 52 Sobchack, Vivian: History Happens. Introduction. In: uő.: The Persistence of History, 4-7. 53 Cohen, Thomas V.: Reflections on Retelling a Renaissance Murder. History and Theory, 41. (December 2002) 7-16. 54 Adhikari, Madhumalati: History and Story: Unconventional History in Michael Ondaatje's The English Patient and James A. Michener's Tales of the South Pacific. History and Theory, 41. (December 2002) 47. 55 Becker, Marjorie: Talking Back to Frida: Houses of Emotional Mestizaje. History and Theory, 41. (December 2002) 56-57.