Aetas, 2007 (22. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe
rezentációban ennek a kettős konstrukciónak a folyamata viszi egyre távolabb és távolabb a történészt a referenstől. A posztmodern objektivizmus tudatában van saját megkonstruált voltának, és ezt a megkonstruált világot diskurzusának alanyává teszi. 6. A különbségtételt a tény és a fikció között. Mivel a tények önmaguk is nyelvi konstrukciók, „leírás általi események", a tényeknek nincs valósága a nyelven kívül, így míg az események megtörténhettek, tényként való reprezentációjuk felruházza őket a textualitás minden attribútumával. 7. A különbségtételt a történelem és az irodalom között. A posztmodernizmus előfeltételezi, hogy mivel a történetírás elsősorban narratív diskurzus, nincs lényeges különbség a történelmi valóság reprezentációi és a képzelt események reprezentációi között.39 Összességében elmondhatjuk, hogy az Új Történelem feltételezi azt, hogy a nyelv átjárhatatlansága miatt a történészek nem képesek a ranke-i értelemben rekonstruálni a múltat, ahogy az valójában történt, még akkor sem, ha a forrásaikat abszolút jelentéssel ruházzák fel, így a történészek munkái nem a valóban megtörtént dolgokat reprodukálják, hanem inkább valamilyen kitüntetett és torzított nézőpontból ábrázolják azokat. Az Új Történetírás újfajta elbeszélésformát és stíluskísérleteket is feltételez. Arra a kérdésre, hogy a történeti narratíva milyen fajta elbeszélés legyen, a filmtörténész Siegfried Kracauer felveti - még előbb, mint Hayden White -, hogy a modern regényben, főként Joyce-nál, Proustnál és Virginia Woolfnál megfigyelhető írói technika, a „temporális egység" megbontása egyszerre nyújt lehetőséget és intéz kihívást a történészek számára.40 így a történeti elbeszélés új formája inkább alkalmasabb olyan alternatív nézőpontú és témájú események ábrázolására, melyeket a hagyományos történetírás elhanyagolt. Peter Burke találóan megjegyzi, hogy az olyan filmes és/vagy irodalmi technikák, mint a flashbackek, vágások, a színhely és a történet változtatásának helyes használata segíthetik a történészek munkáját az események és struktúrák közti kapcsolatok felfedésében és az összetett nézőpont megjelenítésében.41 A narrativista történetfilozófiával párhuzamosan - Peter Burke szerint azzal rivalizálva -tűnt fel egy másik új tendencia, név szerint a francia la nouvelle histoire az Annales iskola berkeiben, hogy aláássa a hagyományos történetírás paradigmáját totális történelem (l'histoire totale) koncepciójával. Peter Burke szerint az angolszász Új Történelemre a francia Annales iskola történelemfelfogása volt a legnagyobb hatással. Az Új Történelem jellemzőit Burke a hagyományos történetírással szembeállítva határozza meg, amely megkülönböztetést érdemes röviden áttekinteni. Míg a hagyományos történelem lényegében politikatörténet, és sok más történetet, úgymint a művészettörténetet vagy a tudománytörténetet marginalizált, addig az Új Történelem minden emberi tevékenységgel foglalkozik, így az Új Történelem az Annales iskola totális történelemszemléletéhez igazodik, amely magában foglalja például a gyermekkor, a halál, az őrület, a gesztusok, a test, a nők vagy éppen az olvasás történetét. Ez a fajta kulturális relativizmus azt feltételezi, hogy a valóság társadalmilag és kulturálisan megkonstruált, és a kutatás középpontba emeli a korábban perifériára szorult témákat és módszereket. Mindemellett az Új Történelem, szemben a hagyományos elbeszélő történetírás specifikus, rövid időt átölelő, kiemelt eseményeket és egyéneket feldolgozó történelemszemléletével, a múlt hosszú távú folyamataira, változás 39 White: Postmodernism and Textual Anxieties, 13-15. 40 Burke, Peter: Az eseménytörténet és az elbeszélés felélesztése. (Ford.: Kisantal Tamás) In: Thomka: Narratívák 4. 42. 41 Burke: Az eseménytörténet és az elbeszélés felélesztése, 51-52.