Aetas, 2011 (26. évfolyam)
2011 / 4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Simon Zoltán Boldizsár: A történetelmélet önigazolása
Elmélet és módszer Simon Zoltán Boldizsár Munslow mentségére szólva, bármi is legyen akár Walker, akár Gumbrecht elméleti álláspontja, az pusztán a történeti szövegeiket olvasva nem igazán derül ki - számomra legalábbis nem derült ki. Még ha minden egyes történeti szöveg magában is hordozza szerzőjének a történetírásról alkotott filozófiai nézeteit, a szöveget olvasva viszonylag ritkán kutakodunk ilyesfajta nézetek után. Kivéve persze, ha elméleti szakemberként azzal foglalkozunk, hogy a történetírás egészéről formált explicit vagy implicit nézeteket igyekezzünk kimutatni történeti szövegekben. (Nem is beszélve arról, hogy a kutakodásunk eredménye a Munslow által favorizált elmélet értelmében több, egymással versengő, mégis egyaránt helyesnek ítélhető eredményre is vezethet.) Az mindenesetre, hogy ritkán eredünk ilyesfajta nézetek nyomába történeti szövegekben, lehet, hogy éppen azért van, mert ezek a nézetek nem bírnak azzal a potenciállal, amelyet Munslow tulajdonít nekik. Walker és Gumberecht írásai legalábbis azt mutatják, hogy vidáman megfér egymással az esztétikai érték és a Munslow által helytelennek tekintett elméleti álláspont. Általánosabban fogalmazva: a történeti szövegek esztétikai aspektusai függetlenek a történetírás természetéről alkotott univerzális nézetektől. Az pedig, hogy a helyesnek és haladónak tekintett elméleti álláspontból is lehet konvencionális történeti szöveget alkotni, eddig is közhelynek számított. Tucatszámra lehetne sorolni példákat, de mind közül a legnagyobb visszhangot alighanem Peter Novick esete váltotta ki. Novick That Noble Dream című könyve 18 kapcsán, amely egyszere a történetírói objektivitás kérdésének története és egy elméleti állásfoglalás a történetírói objektivitás ellen. David Hollinger a következő szavakkal hívja fel a figyelmet az elmélet és a gyakorlat közötti ellentmondásra: [Novick] azt módja, hogy meggyőzőbbnek találta az objektivitás mítoszának kritikusait, mint a védelmezőit, mégis olyan könyvet írt, amely az utóbbiakat elégíti ki. Rendkívül tradicionális monográfiával van dolgunk, amely a legvégsőkig tekintettel van a bevett szakmai normákra. [...] Novick tudományos gyakorlata egyben azt is jelentené, hogy az objektivitás mítoszát illető kétségek nem vezetnek feltétlenül változásokhoz a történetírás gyakorlatában? És ha az objektivitás fogalma, ahogy Növik mondja, „alapjaiban véve zavaros”, akkor mi van?”19 Semmi. Mindössze annyi, hogy az elmélet és a gyakorlat viszonya nélkülözi azt a szükségszerűséget, amelyet Manslow és más teoretikusok hajlamosak tulajdonítani neki, és amelynek nevében az elméleteikkel a gyakorlat megreformálását célozzák. Ez persze nem jelenti azt, hogy a történetírás természetéről alkotott nézetek minden szempontból érdektelenek volnának, de ha valamit ezek az elméletek megváltoztatnak, az nem a töténetírás gyakorlata lesz, hanem a történetírás természetéről való elméletalkotás gyakorlata. Ennek megfelelően, amikor Munslow azt mondja, hogy ha valaki érdekelt abban, hogy egy bizonyos történeti műalkotás mit jelent, akkor biztosan érdekelt olyan további kérdésekben is, mint a „Hogyan tudnám dekódolni az adott narratíva vagy kifejezés etikai sajátosságait?”, a „Miféle erkölcsfilozófia és miféle kötelességek húzódnak meg az adott történeti műalkotás mögött?”, vagy a „Mik a történeti reprezentáció/kifejezés formális sajátosságai?” kérdések (139.), akkor egy történész mindössze azt felelheti, hogy „Igen, érdekelt lennék ezekben a 18 Novick, Peter: That Noble Dream: The “Objectivity Question” and the American Historical Profession. New York, 1988. 19 Hollinger, David A.: Postmodernist Theory and Wissenschaftliche Practice. The American Historical Review, vol. 96. (1991) no. 3. 691. Ugyanerre az ellentmondásra hívja fel a figyelmet Haskell, Thomas L.: Objectivity Is Not Neutrality: Rhetoric versus Practice in Peter Novick’s That Noble Dream. In: Haskell, Thomas L.: Objectivity Is Not Neutrality: Explanatory Schemes In History. Baltimore-London, 1998.145-173.