Aetas, 2011 (26. évfolyam)
2011 / 4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Simon Zoltán Boldizsár: A történetelmélet önigazolása
A történetelmélet önigazolása Elmélet és módszer A megfelelés ilyesfajta hiánya az, amelyről Hayden White is beszélt néhány évtizede,11 és ennek megfelelően volna a rankei történeírás esztétikailag szegényesnek, vagy White-tal szólva, „rossz művészetnek” minősíthető ma. Tekintve, hogy ma Ranke elméleti álláspontja is helytelennek számít, bárki élhetne itt az ellenvetéssel, hogy Ranke esztétikai értéke egykoron éppen annak volt köszönhető, hogy tökéletes összhangban állt egy valaha helyesnek vélt elméleti állásponttal, manapság pedig ugyanezért tekintjük meghaladottnak mindkettőt. Az ellenvetés azonban könnyedén leszerelhető, ha léteznek olyan kortárs történeti szövegek, amelyek igyekeznek saját korunk irodalmi trendjeinek megfelelő esztétikai értéket képviselni, miközben szerzőik a teoretikus mezőben mégis egy Munslow által helytelennek vélt elméleti álláspontot foglalnak el. Léteznek ilyen történeti szövegek. Jonathan Walker Antonio Foscarini in the City of Crossed Destinies című írása eredetileg éppen a Rethinking History folyóiratban jelent meg, majd egy évvel később ismét napvilágot látott az Experiments in Rethinking History kötetben, amely a folyóirat feltehetően legizgalmasabbnak vélt kísérleteiből válogat.12 A szöveg maga egy pastiche Italo Calvino Az egymást keresztező sorsok kastélya című novellája 13 kapcsán, és egy azon kevés történeti szöveg közül, amelyet Munslow esztétikailag értékesnek tart, és amelyre az experimentális történetírás kapcsán külön is kitér. (198-199. old.) Ami felett azonban Munslow Walker tárgyalása kapcsán nagyvonalúan átsiklik, az az Experiments kötetben kiadott verzióhoz tartozó utószó, amelyben Walker világossá teszi elméleti álláspontját. Arról beszél, hogy nem ért egyet White-tal abban, hogy a történetek csak elmondottak lehetnek, de megéltek nem.14 Ehelyett inkább egy David Carr-szerű pozíciót 15 foglal el azon az alapon, hogy a történeti cselekvők (a történészhez hasonlóan) maguk is cselekményesítik a múltjukat, még azelőtt persze, hogy a történész is ezt tenné. Ez a pozíció azonban olyasvalami, amit Munslow helytelen elméleti álláspontként elvetne - lévén, hogy az egykoron volt „múlt” és a történeti szövegként értelmezett „történelem” közötti, szerinte áthidalhatatlan szakadékot próbálja valamiképp mégiscsak áthidalni ahogy elveti Ricoeur hasonló jellegű nézeteit (177-178. old.), és ahogy elvet minden olyan kísérletet, amelyek Ricoeur-nél és Carrnál jóval újszerűbb módon próbálnak „ontológiai biztonságot” nyújtani a történetírás számára. Erre a sorsra jutnak Munslow-nál a jelenlét fogalma köré szerveződő kísérletek is, amelyeket azonban úgy vet el, hogy a fogalom meghonosítását célzó kísérletek egyik fő képviselőjeként éppen azt a Hans Ulrich Gumbrechtet idézi (42-44. old.),16 akinek a történeti munkáját17 mindezek ellenére az experimentális történetírás példájaként élteti. (184-185. old.) Pedig ahhoz, hogy valaki experimentális történész legyen, az elméletet illetően elvileg nem a „jelenlét”, hanem a derridai elkülönböződés pártját kellene fognia. (190. old.) 11 White, Hayden: A történelem terhe. In: White, Hayden: A történelem terhe. Budapest, 1997. 25- 67. 12 Walker, Jonathan: Antonio Foscarini in the City of Crossed Destinies. In: Munslow, Alun - Rosenstone, Robert A. (dds.): Experiments in Rethinking History. New York - London, 2004. 124-151. 13 Calvino, Italo: Az egymást keresztező sorsok kastélya. Budapest, 2000. 14 Walker, Jonathan: Afterword. In: Experiments in Rethinking History, 152. 15 Lásd: Carr, David: Narrative and the Real World. History and Theory, vol. 25. (1986) no. 2.117-131-16 Gumbrecht: Production of Presence, i. m.; Gumbrecht, Hans Ulrich: Presence Achieved in Language (With Special Attention Given to The Presence of The Past. History and Theory, vol. 45. (2006) no. 3. 317-327. 17 Gumbrecht, Hans Ulrich: In 1926: Living at the Edge of Time. Cambridge, 1997.