Aetas, 2014 (29. évfolyam)
2014 / 4. szám - FIGYELŐ - Káli Róbert - Török László Dávid: nemzet és kihívói (Stefan Berger - Chris Lorenz (eds.): The Contested Nation. Ethnicity, Class, Religion and Gender in National Histories. Palgrave Macmillan, CPI, Chippenhaus und Eastbourne, 2011)
A nemzet és kihívói Stefan Berger - Chris Lorenz (eds.): The Contested Nation: Ethnicity, Class, Religion and Gender in National Histories. Palgrave Macmillan, CPI, Chippenham and Eastbourne, 2011. 552 oldal A Writing the Nation a Palgrave Macmillan kiadó gondozásában megjelenő, új, historiográfiai témájú, a nemzeti történetírásokra koncentráló, több mint száz történész kollektív munkáján alapuló sorozat, amely immár közel egy tucatnyi kötetet foglal magában. A sorozat szerkesztői között találjuk például a nemzeti identitás és történetírás kapcsolatára specializálódott Chris Lorenzt, Jo Tollebeeket és Stefan Bergert. A sorozat célja leginkább az európai nemzetállamok történetírásának transznacionális (a nemzeti kereteket jelentősen kitágító vagy elhagyó) bemutatása, erősítve ezzel egy európai látószög kidolgozását. Írásunk célja a sorozat egyik, eredetileg 2008-ban kiadott, Contested Nation című kötetének ismertetése, amely 2011-ben ismét megjelent. A Contested Nation szerkezetileg két eltérő nagyságú egységre oszlik: a bevezető tanulmányok az elméleti alapozást, fogalmi tisztázást szolgálják, majd a terjedelmesebb, az egyes országok, régiók történetírását vizsgáló rész következik. Az esettanulmányok általában egynél több nemzet történetírásáról szólnak, és nem ritkán több szerző jegyzi őket. A kötet leginkább a 19. és 20. századra koncentrál, ugyanis ezen periódusban szorosan összekapcsolódott a történetírás tudománnyá válásának folyamata a nemzetépítéssel. A szerkesztők legfontosabb elméleti alapként többek között Hayden White, Pierre Nora és François Hartog műveire támaszkodnak. A posztmodern és White hatásának tudható, hogy a kötetben a nemzetet mint szöveget vizsgálják, és nem mint eleve adott létezőt. Nora nyomán lényegesnek tartják a nemzet, történetírás, emlékezet, identitás kapcsolatának vizsgálatát, ebben az értelemben a könyvben áttekintett nemzeti történetek identitásformáló emlékhelyek is egyben. Nora felfogásához képest Hartogra támaszkodva hangsúlyozzák, hogy az emlékezethelyeket nem csupán a nemzet tematikája köré lehet csoportosítani. Hartog, bár utalt a nemzeti szempontokat érvényesítőhöz képest alternatív történetírás lehetőségére, nem fejtette ki, melyek lennének ezek az alternatívák. A Contested Nation ezeket próbálja meghatározni, így továbbgondolva Nora és Hartog koncepcióját. Az alternatívák közé tartoznak eszerint a gender, vallás, etnikum, valamint társadalmi osztály szerint konstruálódó identitások. A szóban forgó fogalmak diszkurzív jellegük miatt magukban hordozzák a másságtudatot, ami a különböző társadalmi és politikai kontextusoknak megfelelően változott/változik, ezért a tanulmányok végigkísérik e különböző fogalmak történetét is. A kötet itt kettős feladatra vállalkozik: nemcsak azt vizsgálja, hogyan jelentek meg más osztályok, társadalmi nemek, vallások ezekben a nemzeti narratívákban, hanem arra is kitér, hogy a nemzeti narratíva hogyan építette be (hiszen a legtöbb vizsgált esetben a nemzeti narratíva volt egyben a mesternarratíva is) a marginalizált csoportokról alkotott képek tulajdonságait nemzetfogalmába, azaz például hogyan „férfiasította”, „nőiesítette” a nemzeteket egy adott történetíró. Az alábbiakban ezeket az alternatív identitásokat elemző, elméleti jellegű tanulmányokat igyekszünk bemutatni, miközben a kötet második felében található írásokból vett példákkal utalunk arra, hogyan érvényesültek ezek a szempontok a kötet esettanulmányaiban. Aetas 29. évf. 2014.4. szám 222