Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 1. szám - TANULMÁNY - Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja (Társadalomtörténeti megközelítés hosszmetszetben)
A Wohl-nővérek emancipációja Tanulmány csoportidentitást hoz létre, miközben individualista ethoszt is hirdet, amelynek az újításhoz, de a hagyományból táplálkozó autonómiához is köze van.85 A 19. századi divattal kapcsolatos legközkeletűbb utólagos értelmezésekben a ruhával bevont női test egy elnyomó divatrendszer mozdulatlanná merevített szimbólumává vált. Ebben az értelmezésben a nő a társadalmi nyilvánosságban díszítő, dekoratív funkciót tölt be, szemben a férfiakhoz kapcsolódó racionális szerepkörrel.86 Ez az értelmezés kapcsolódik legtöbb esetben a divatképekhez is, amelyek a divat változásaival kapcsolatos információk esszenciális hordozóivá váltak a 19. században. A divatlap mint a divatképek és az írott szó kombinációja mindenesetre a férfi és a női szerepekről kialakult elképzelések hirdetésének egyik legnagyobb hatású orgánuma volt a 19. századi társadalomban. A társadalmi nemi szerepkörök élesítésén túl azonban a divatlapok számos egyéb, a kortárs olvasóközönség érdeklődését fenntartó funkciót is betöltöttek. Mindenekelőtt hozzájárultak a divat demokratizálódásához, a divatképek ugyanis az írástudatlanok számára is tájékozódást jelentettek: a cselédek, szolgálók is könnyen hozzájuthattak a lapokhoz a házakban, amelyekben dolgoztak, noha nyilvánvalóan nem volt anyagi lehetőségük a kurrens öltözködési trendek követésére. A divat demokratizálódása mellett a divatlapok a módi nagykövetei is voltak: az olvasókat a nemzetközi öltözködési trendekkel ismertették meg. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy cselédeikhez hasonlóan a középosztálybeli előfizetők legtöbbje sem engedhette meg magának a bemutatott luxuscikkek beszerzését. Wohl Janka és Stephanie az előfizetési felhívásokban azonban mindig kiemelte, hogy a divatképeknek elsősorban útmutató, tájékoztató szerepet tulajdonítanak arra vonatkozóan, hogy a lap olvasói a folyóiratban olvasható utasítások alapján hogyan készítsék el otthon célszerűen, de mégis elegánsan a család egész ruházatát, ily módon jelentős összegeket takarítva meg. A divatlapok fő vizuális alkotóeleme, a divatkép olyan illusztráció volt, amely kurrens ruhastílusokon keresztül mutatta be az aktuális divatot, s aranykorát az 1840-1880 közötti időszakban élte. Virágzása a modern nyomtatásnak köszönhető. A legtöbb divatkép Franciaországban és Angliában készült, és a különböző országokban, így a Monarchia területén megjelenő divatlapok is az említettekből vették át azokat. Az alakuló, folyamatosan változó 19. századi vizuális kultúrában az azonnaliság, a hasonlóság, de ugyanakkor az újdonság fogalmai köré szerveződtek, sorozatjellegükkel pedig a fogyasztói társadalom végeláthatatlan vágyát fejezték ki. A divatképek legismertebb vizuális konvenciója két középosztálybeli, különböző ruhákat viselő felnőtt nőt ábrázolt. Számos divatképen a felnőtt nő egy fiatalabb lány vagy gyerek társaságában jelent meg. A képek ritkán, mondhatni alig ábrázoltak szolgálókat, cselédeket, illetve férfi alakokat. A megjelenített női testeket az ábrázolások sok esetben valamilyen konkrét térbe helyezték. A környezet gyakran jól körülhatárolt privát szféráról tanúskodott. Az ábrázolások a nők mozgásterét tehát elsősorban a házon belülre helyezték. Az 1880-as években azonban már gyakran jelent meg a divatképeken a táguló tér ábrázolása is: a nőket valahol a szabadban, városi tereken, vadasparkban, kikötőben, lóversenyen ábrázolták. A női alakok hátteréül szolgáló környezet így vált ezekben az esetekben a nők táguló mozgásterének szimbólumává. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a divatkép a képi ábrázoláson túl kontextusba helyezett dokumentum volt, amelynek megértéséhez alapvetően fontos volt a szöveges le 85 A divattal kapcsolatos értelmezésekről összefoglalóan: Marcus, Sharon: Reflections on Victorian Fashion Plates, differences: A Journal of Feminist Cultural Studies, vol. 14. (2003) No. 3,4-33. 86 Root, Regina A.: Searching for the Oasis in Life: Fashion and the Question of Female Emancipation in Late Nineteenth-Century Argentina. The Americas, vol. 60. (2004) No. 3. 364.