Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 1. szám - TANULMÁNY - Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja (Társadalomtörténeti megközelítés hosszmetszetben)
Tanulmány Török Zsuzsa és zongorára szerzett dalával. 1894-ben újabb kedvezmény lehetőségét ajánlotta a lap előfizetőinek: a szintén az Athenaeum kiadásában megjelenő Fővárosi Lapokra és a Magyar Bazárra együttesen előfizetők jóval jutányosabb áron szerezhették be a két lapot. 1895-ben a lap megállapodott a Monaszterly és Kuzmik utódai nevű kereskedővállalattal, hogy mindazon előfizetők, akik címszalag vagy postai utalvány igazolásával ruhakelméket rendelnek, tíz százalék kedvezménnyel kapják meg náluk a kiválasztott árut. A sikeres promóciós tevékenység eredménye volt, hogy a lap 1874-től nem kétszer jelent meg havonta, hanem hetilappá alakult, miközben évek óta vezető szerepet töltött be a magyarországi női és divatlapok piacán. Nincsenek pontosan adataim arra vonatkozóan, hogy a lap milyen maximális példányszámot ért el, az előfizetési felhívások visszatérő problémája azonban gyakran az volt, hogy az előfizetők oly mértékben szaporodtak egyik hónapról a másikra, hogy a tervezett lapszámok már nem tudták lefedni a keresletet, ezért az előfizetések csak egy-két hónap késéssel indulhattak. Wohl Janka, aki az 1890-es években már testvére nélkül szerkesztette a lapot, ki is emelte egyik szerkesztői felhívásában az előfizetők számának növekedése, az árstratégia és a marketingeljárások közötti bonyolult öszszefüggéseket. Mindenesetre joggal feltételezhető, hogy a Wohl-nővérek megélhetésének legfontosabb alapját a lapszerkesztés jelentette. Kánya Emíliához hasonlóan önálló egzisztenciájuk megteremtésének alapvető bázisa tehát az újságíráshoz kötötte őket. A divatlap és a női fogyasztók a 19. század második felében Az irodalmat és a művészetet önmagáért, önnön esztétikájáért művelő Czóbel Minka enyhén ironikus hangon nyilatkozott az „árva kis Musen modistin” Wohl Jankáról egyik, Justh Zsigmondnak írt levelében.83 Megjegyzése egyértelműen a Wohl-lány divatlapszerkesztői tevékenységére, a divatújságírás degradáló jellegére vonatkozott. Bizonyára akadtak még a kortársak között olyanok, akik enyhén távolságtartó gesztusát hasonló módon osztották. A Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre huzamos fennállásának ténye viszont olyan női olvasóközönséget feltételez, amelynek igényeit és elvárásait (a Czóbel Minkáétól vélhetően teljesen eltérő módon) tökéletesen kielégítette a századvégi divatlap. Míg tehát az előző alfejezetben a szerkesztőségnek a siker érdekében végzett promóciós tevékenységére koncentráltam, a jelen fejezet arra keresi a választ, hogy milyen funkciót tölthetett be a lap olvasóközönsége körében. Az öltözködéssel és viselettel kapcsolatos értelmezéseknek mindig központi témája az önmagán túlmutató, szimbolikus jelentésekkel teli divat kérdésköre. Barthes-i értelemben a divat különös gonddal kidolgozott nyelv, amely határok előírására, társadalmi kategóriák előállítására, politikai hűség és számos egyéb szimbolikus jelentés kifejezésére használható.84 Feminista értelmezések szerint a divat olyan jelrendszer, amely arra készteti a nőket, hogy nárcisztikus, passzív tárgyakká váljanak a férfiak szemében. A divat pszichológiai értelmezése is a nárcisszizmusra, az exhibicionizmusra való hajlandóságot emeli ki. Ez utóbbi értelmezésben a ruhák elsősorban vágyébresztő hatásúak, és a szépségről, a fényűzésről, a tétlenségről, a hatalomról, a teljességről való álmodozást aktiválják. A divat szociológiai értelmezésben modern jelenség, amely az utánzás és a változatosság iránti hajlandóság révén 83 Czóbel Minka Justh Zsigmondnak, Mándok [1891]. nov. 15., OSZK Rt., Levelestár. Az „árva” jelző Wohl Stephanie 1889-ben bekövetkezett elvesztésére vonatkozott, amely rendkívüli módon megviselte Jankát. 84 Vö. Barthes, Roland: A divat mint rendszer. Ford. Mihancsik Zsófia. Budapest, 1999.