Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 2. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Simon Zoltán Boldizsár: Interpretáció és történetiség
Simon Zoltán Boldizsár Interpretáció és történetiség Az interpretáció bűvöletének a történetisége Az alábbiakban mindenekelőtt az interpretáció irodalomelmélet által motivált történetfilozófiai afférjáról lesz szó. Arról az afférról, amely mindazonáltal csupán egy aspektusa annak a nagyobb léptékű elköteleződésnek, amely az interpretációt és a tudás megannyi területét egymáshoz láncolta a közelmúltban. Az elmúlt bő fél évszázad során antropológusok, szociológusok, az irodalom és a történetírás teoretikusai, de egyes nyelvfilozófusok és tudományfilozófusok is úgy érezték, hogy az interpretáció képében valami megkerülhetetlenre és lényegire bukkantak. Ami nem azt jelenti, hogy az interpretáció - akárcsak a legtágabb értelemben vett hermeneutikai gyakorlatként - ne lett volna dominánsan jelen korábban is, hanem azt, hogy az említett időszakban mintegy mindent áthatóságra tett.1 Ez a törekvés mutatkozott meg legalábbis a jelölők derridai játékában,2 Rorty ehhez részben kapcsolódó, a filozófiát irodalomként értelmező programjában,3 és ennek a mindent áthatóságnak adta a talán legtalálóbb intézményi kifejezését Stanley Fish, mondván, „akár tetszik, akár nem, az interpretáció az egyetlen játék a városban”. Ez a törekvés jellemezte továbbá az elmúlt fél évszázad Hayden White által motivált narratív történetfilozófiáját (amiről hamarosan bővebben is szó lesz), és ez fűtötte mindazon történetfilozófiai és 1 Vö. Gumbrecht, Hans Ulrich: A jelenlét előállítása. Amit a jelentés nem közvetít. Budapest, 2010. 11. Gumbrecht a fentihez hasonló kiindulópontból az interpretáció kizárólagosságának ellenszereként a jelenlét” fogalmát javasolja lényegében a humántudományok egésze számára, amire a későbbiekben még visszatérek. 2 Derrida, Jacques: A struktúra, a jel és a játék az embertudományok diszkurzusában. Helikon, 40. évf. (1994) 1-2. sz. 21-35. 3 Rorty, Richard: Philosophy as a Kind of Writing: An Essay on Derrida. New Literary History, Vol. 10. (1978) No. 1. 141-160. Rorty irodalmi programjának átfogóbb értelmezéséhez lásd: Golden Dániel: A filozófia mint irodalom - Richard Rorty terápiás javaslata. Világosság, 48. évf. (2007) 6. sz. 33-38. 4 Fish, Stanley: Is There a Text in This Class? The Authority of Interpretive Communities, Cambridge, MA - London, 1980. 355. 5 A klasszikus természetesen White, Hayden: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe, Baltimore, 1973. Magyarul lásd a könyv előszavát. White, Hayden: A történelem poétikája. Aetas, 16. évf. (2001) 1. sz. 134-164. White-ról lásd: Kisantal Tamás - Szeberényi Gábor: Hayden White „hasznáról és káráról”. Narratológiai kihívás a történetírásban. Aetas, 16. évf. (2001) 1. sz. 116-133. Az itt és a későbbiekben White és a történeti interpretáció kérdése kapcsán felmerülő nézetek tágabb bemutatásához és történetéhez lásd egyfelől: Kisantal Tamás - Szeberényi Gábor: A történetírás „nyelvi fordulata”. In: Bódy Zsombor - D. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek. Budapest, 2003. 413-442.; másfelől pedig: Gyáni Gábor: A történetírás fogalmi alapjairól. Tény, magyará- Aetas 30. évf. 2015. 2. szám 172