Aetas, 2016 (31. évfolyam)
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kisantal Tamás: Holokausztirodalom Magyarországon. Módszertani megjegyzések egy magyar holokausztirodalom-történethez
Holokausztirodalom Magyarországon Tanulmány tográfia és egy tanulmánykötet is megjelent róla, amelyeket a következő esztendőktől igen sok cikk, tanulmány és könyv követett. Némiképp csalóka azonban e kronológia, hisz azt az érzetet keltheti (és azt a mítoszt erősíti), mintha Kertész korábban ismeretlen szerző lett volna, és e tanulmányok gyors megjelentetése a Nobel-díj utáni adósságtörlesztésként funkcionálna. Mindhárom fent említett, Kertész munkásságáról szóló kötet már félig-meddig kész volt, amikor a díjat odaítélték, a magyar író hirtelen világhíre inkább csak kedvező apropót és publicitást biztosított a megjelentetésükhöz. E könyvek és a díj szinkronicitása tekinthető szerencsés véletlennek is, ám tovább is mehetünk, hiszen valószínűleg az már kevésbé esetleges, hogy bár a kötetek szerzőinek szemléletmódja nem teljesen rokon, de bizonyos metodológiai jegyek, elemzési perspektívák hasonlók. Számos ekkoriban íródott szövegen megfigyelhetők ugyanis azok a hazai diskurzusba a 2000-es évek elején begyűrűzött narratológiai, történelemelméleti szemléletmódok, amelyeket a szerzők a holokauszt ábrázolására alkalmaztak. Az 1990- es évek végétől jelentek meg magyarul azok az alapszövegek, amelyek a történelmi események ábrázolásának nyelvi, narratív dimenzióit vizsgálták, és a különböző (történelmi, irodalmi) megjelenítések hasonló dimenzióira helyezték a hangsúlyt. Nyugaton a történelemelméleti irányzatoknak az 1990-es évek elején éppen a holokauszt kapcsán kellett számot vetniük bizonyos előfeltevéseikkel, valamint jórészt ezen intellektuális tendenciák hatására ekkoriban számos olyan szöveg született, amely a holokauszt eseményét és ábrázolásait ilyen szemszögből vizsgálta. Hayden White nevezetes, a holokauszt cselekményesíthetőségét középpontba állító szövege 1997-ben White első (és mindmáig egyetlen) magyar nyelvű tanulmánykötetében is olvasható. Tanulságos, hogy pár évvel korábban, 1995-ben már megjelent egy, a témát ebből a szempontból vizsgáló magyar könyv, Braun Róbert műve, amely azonban talán némiképp „korán érkezett”, ha nem is maradt visszhangtalan, de a történelemelméleti perspektíva, illetve a poétikai nézőpont történelmi szövegekre (és eseményekre) való alkalmazása csak pár évvel később vált a hazai elméleti diskurzus részévé. Vagyis az ekkoriban meghonosodott elméleti nézőpontok olyan eszközkészletet kínáltak Kertész elemzésére, amely meghatározta a magyar író műveinek olvasását. Később, a szerzőnek a nemzetközi holokausztirodalomban való kanonizálását követően, Kertész életművének „erős” olvasatai hatására pedig a róla tett megállapítások gyakran más hazai holokausztszövegekre is visszaolvasódtak. Szirák Péter például Kertész-monográfiájában a Sorstalanságot elemző nagyfejezet végén hosszan értekezik a mű nemzetközi holokausztdiskurzusban való elhelyezhetőségéről. Fontos, hogy az irodalomtörténész alapvetően az 1990-es évek narratív történetfilozófiai elméletei felől, az ekkor meghonosodott fogalomrendszer bázisát (tény és esemény különbsége, a cselekményesítés konstruktív jellege, a történelem megértésének poétikai dimenziója stb.) használja, s e diskurzusban gyakran említésre kerülő példákat (Maus, Benigni filmje és a holokauszt humoros ábrázolása stb.) sorol fel.10 Különösen érdekes, hogy Szirák milyen magyar nyelvű holokausztművel hasonlítja össze a Sorstalanságot. Egy évvel Kertész regénye előtt jelent meg Ember Mária elsősorban történészi figyelmet felkeltő, de az irodalomtörténeti kánonban sokáig alig ismert munkája, a Hajtűkanyar. Mint Szirák kifejti, Ember könyve annyiban mindenképpen rokonítható Kertészével, hogy nem követi a szocia . Az értelmezés szükségessége. Tanulmányok Kertész Imréről. Szerk. Scheibner Tamás - Szűcs Zoltán Gábor. Budapest, 2002. Szirák Péter: Kertész Imre. Budapest, 2003.; Vári György: Kertész Imre: Buchenwald fölött az ég. Budapest, 2003. ; Braun Róbert: Holocaust, elbeszélés, történelem. Budapest, 1995. 10 Szirák: Kertész Imre, 59-77. 121