Aetas, 2019 (34. évfolyam)
2019 / 2. szám - NEMZET ÉS DIVAT - Szentesi Réka: (Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2017)
Figyelő Szentesi Réka reformkorban — ellentétben az 1790-es évek magyarosruha-lázával - társadalmi hovatartozástól függetlenül bárki, aki megengedhette magának, követhette a nemzeti divatot, legalábbis a nemzeti egységesülésnek ez lett volna a célja. Ebben azonban újabb ellentét körvonalai látszanak kibontakozni: vajon a nemzeti divat pártolása összekovácsolja-e a nemzetet, vagy éppen kizárja azokat abból, akiknek társadalmi státuszuk nem tette lehetővé az új divat követését? Elsősorban a bálok által előirányzott dress code, nyelvhasználat és táncrend okozott vitás helyzeteket. A Pesti Divatlap például azokat a bálokat pártolta, amelyek előírták a magyar ruhát és a magyar nyelv használatát, míg a Honderű az engedékenyebb bálszervezők védelmére kelt. Ez utóbbiak úgy vélekedtek ugyanis, hogy a nyelv és a ruha türelmetlen, erőszakos terjesztése sokakat kirekeszt, ezáltal éppen a nemzeti egység elé gördít új akadályokat. Szintén izgalmas ellentét az, hogy a Magyarországon megindult polgárosodás egyik fő szimbóluma volt a frakk és általában véve a nyugati úri divat követése. Ezekben a korabeli dilemmákban jól érzékelhető a divat elhatároló és egybeolvasztó képessége: a divat, ha társadalmi szempontból vizsgáljuk, mindig a hovatartozás és az elkülönülés egyidejű jelenlétéről szól. Egy bizonyos divat követésével az egyén egyszerre fejezi ki egy adott csoporthoz való tartozását és más csoportoktól való elkülönülését. A divatnak ez a jellegzetessége érhető tetten a 19. századi nemzeti öltözékhez kapcsolódó többrétű vitákban is. Jól kirajzolódik tehát az öltözék szimbolikus jelentősége: a magyar urak és hölgyek a polgárosodás eszméjét hirdessék-e öltözékükkel vagy a magyar nemzethez való tartozásukat? A probléma összetettségét fokozza, hogy többen úgy vélték, nem lehet a bálokon nyugati táncokat magyaros ruhában, magyar táncokat pedig nyugati divatú ruhában járni. A magyar ruha pártolása azonban nem pusztán arról szólt, hogy maga az öltözék magyaros-e, hanem magában foglalta a hazai ipar védelmét, pártolását is. Elsősorban a Védegylet eszméinek terjedése hozta magával a honi textíliák és hazai szabók előtérbe kerülését, azonban a Magyarországon előállított anyagok kevésbé voltak jó minőségűek, és kihívást jelentett azokat összeegyeztetni a párizsi és bécsi divattal. A nemzeti divat alatt ugyanis nem feltétlenül olyan magyar ruhát kell érteni, ami teljesen egyedi, teljességében magyar. Olyan ruhákról is van szó, amelyek alapjaikban (elsősorban szabásában) követték, pontosabban követhették a nyugati divatot, de a magyar ruha bizonyos elemeivel, például zsinóros díszítéssel egészítették ki azokat. Ugyanakkor a magyar textíliából készült új ruhákat az anyag olcsósága miatt többen engedhették meg maguknak, ezáltal viszont ezek az öltözékek veszíthettek státuszjelző mivoltukból. Persze a nemzeti divat pártolói közt megtaláljuk az egyszerűség híveit is, azokat, akik jól látták, hogy a divat általában kirekesztő jellegű. A legújabb divatot rendszerint a legjobb anyagi helyzetben lévők tudják követni, nem véletlenül a divatos ruha az egyik legkézenfekvőbb státuszszimbólum a korszakban. Az egyszerűség, az egyszerű ruha szószólói szerint a fényűző magyaros ruha divatjának elterjedése nem erősíti, sőt tovább darabolja a nemzetet, mivel azt csak egy szűk réteg engedheti meg magának. Akadtak olyan vélemények is, amelyek a magyar szabók „lobbista” tevékenységét vélték felfedezni a magyaros ruha divatja mögött. A nemzeti divat körüli polémiát a szerző a magyar és német szabóipar alakulásának kontextusába is belehelyezi, a reformkori vélekedések feltárását színesíti a német és magyar szabók, név szerint Koszály Ádám és Klasszy Vencel vitája. A két szabó perlekedéséről 1997-ben F. Dózsa Katalin már hírt adott, de a korabeli sajtó hasábjain folytat F. Dózsa Katalin: Budapest - divatváros. A magyar divattervezés rövid története. In: Tanulmányok Budapest múltjából 26. (1997) 89-108. 184