A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-22 / 38. szám
GALILEI budapesti Nemzeti Színház, mely most nyáron ünnepelte fennállása 1120. évfordulóját, szeptember első napjaiban a Hviezdoslav Színházban vendégszerepelt. A kiváló művészegyüttes az első napon Németh László Galilei című drámáját mutatta be nagy sikerrel. A magyar vendégek mindenképpen megérdemelték a nagy ünnepeltetést, mert bemutatkozó előadásuk valóban páratlan művészi élményt nyújtott." Németh László bátor és nagyon emberies állásfoglalása a magyarországi ellenforradalom idején élénk emlékezetünkben él, magas írói rangja mellett már ez a puszta tény fokozta örömünket, hogy a Galileit, Illyés Gyula Fáklyalángja mellett az új magyar drámairodalomnak e legkiválóbb alkotását új tökéletes előadásban ismerhettük meg.Könyvdrámának hittük eddig a súlyosmondanivalóktól terhes játékot, melyben Németh László a tudományt, a tiszta igazságot, a szabad gondolkodást veszi védelembe az egyház dogmái, a klerikalizmus sötétsége ellen. A magyar vendégek kivételes tehetségükkel, ragyogó művészetükkel bebizonyították, hogy Galilei bűvöletes csatornája ellenfeleivel elbírja a színpadot. Ami olvasva drámaiatlan vitának, cselekménytelen érvelésnek tűnt, az elsősorban Bessenyei Ferenc utolérhetetlen játékában drámai hevülettel telt. Jelzőink elfakulnak, köznapivá válnak, amikor Bessenyei játékát jellemezni akarjuk. Egressy, Lendvay, Ódry, Pethes örökébe lépett a magyar színpadnak ez a csodálatos tehetsége: megrázó erővel élte a színpadon Németh László drámájának hősét, Galileit, a kínpadra vont aggastyánt, a tudomány megszállottját, akit megtör a testi fájdalom, nem tudja vállalni a máglyahalált, ám mindenkor, minden percben emberien nagy, igazi tudós, a tudomány, a tiszta igazság meghirdetője. Galilei: Niccolininé (Lukács Margit) Galilei: Macuiano (Mányai Lajos) és Sinceri, az inkvizíció ügyésze (Várkonyi Zoltán) Galilei: Inhofer atya (Major Tamás)és Galilei (Bessenyei Ferenc)