A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

GALILEI budapesti Nemzeti Színház, mely most nyáron ünnepelte fennállása 1120. évfordulóját, szeptember első napjaiban a Hviezdoslav Színházban ven­dégszerepelt. A­ kiváló mű­vészegyüttes az első napon Németh László Galilei című drámáját mutatta be nagy sikerrel. A magyar vendégek mindenkép­pen megérdemelték a nagy ünnepeltetést, mert bemutatkozó előadásuk valóban pá­ratlan művészi élményt nyújtott." Németh László bátor és nagyon emberies állás­foglalása a magyarországi ellenforrada­lom idején élénk emlékezetünkben él, magas írói rangja mellett már ez a pusz­ta tény fokozta örömünket, hogy a Ga­lileit, Illyés Gyula Fáklyalángja mellett az új magyar drámairodalomnak e legki­válóbb alkotását új tökéletes előadásban ismerhettük meg.­­Könyvdrámának hittük eddig a súlyos­­mondanivalóktól terhes játékot, melyben Németh László a tudományt, a tiszta igaz­ságot, a szabad gondolkodást veszi vé­delembe az egyház dogmái, a klerikaliz­mus sötétsége ellen. A magyar vendégek kivételes tehetségükkel, ragyogó művé­szetükkel bebizonyították, hogy Galilei bű­völetes csatornája ellenfeleivel elbírja a színpadot. Ami olvasva drámaiatlan vitá­nak, cselekménytelen érvelésnek tűnt, az elsősorban Bessenyei Ferenc utolérhetet­len játékában drámai hevülettel telt. Jel­zőink elfakulnak, köznapivá válnak, ami­kor Bessenyei játékát jellemezni akarjuk. Egressy, Lendvay, Ódry, Pethes örökébe lépett a magyar színpadnak ez a csodála­tos tehetsége: megrázó erővel élte a színpadon Németh László drámájának hő­sét, Galileit, a kínpadra vont aggastyánt, a tudomány megszállottját, akit megtör a testi fáj­dalom, nem tudja vállalni a máglyahalált, ám mindenkor, minden percben emberien nagy, igazi tudós, a tu­domány, a tiszta igazság meghirdetője. Galilei: Niccolininé (Lukács Margit) Galilei: Macuiano (Mányai Lajos) és Sinceri, az inkvizí­ció ügyésze (Várkonyi Zoltán) Galilei: Inhofer atya (Major Tamás)­­és Galilei (Bessenyei Ferenc)

Next