A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-13 / 33. szám

Érsekújvári jelentés A Csamadok áraakújvári járási bizottságának az évi kultúrálta rendazványairól értesültünk a mária novak, kazaágak, számadatok sokasé­­ga sorakozik előttünk: Nagykór, Baracska, Be­senyő ét Köbölkút, Igán. Itt randaztak kör­zeti Csemadok-napot az elmúlt hatokban. Egyik helyen kisebb, a másikon nagyobb alkarral. A köbölkútit „örömteljes kultúrtárnak találko­zójának" nevezték az emberek. S nevéhez illő­en alkar­ra koronázta azt az Arnapályt. Két­ezer néző gyönyörködött a szebbnél szebb fel­lépésekben, ISO szereplő 32 műsorszámot mu­tatott be. Vajon mikor látták Köbölkúton 250 táncost, énekest, zenészt egyszerre? Mikor szol­gálta Itt a kultúra Ily igazán a dolgozó em­ S ha meg nem zavar a nyári záporozó, akkor a többi rendezvényről is hasonló sikerekkel szá­molnánk be — jegyzik mag a járási vazető­­sogen. De olvassuk csak tovább a neveket: Nagykár, Udvard, Érsekújvár, Baracska, Szimfi, Kamocsa, Andód, Besenyő, Kürt, Kisújfalu, Szőgyén, Köbölkút s további községek, amelyek arról tanúskodnak, hogy e falvak tánccsoport­­jai, énekkarai, zenekarai és szónstái léptek fel különféle kulturáns rendezvényeken. Egybevéve: több mint 7000 szereplő lépett színpadra négy rendezvényen, melyet négyezer dolgozó nézett meg. Jó munkáért szép jutalom — tartja a köz­mondás. S ehhez iiléen a Csemadok énekúj­vári járási vezetősége is külön dicséretben részesítette azokat a kultúrtársakat, kik a szín­­padépítéstől kezdve a műsor sikeres befeje­zéséig önfeláldozó munkával működtek közre. Ilyenek a köbölkúti tanítók, valamint a Do­bay házaspár, Barta tanító és felesége, a Prubsky család, továbbá Izsák elvtárs, valamint a MNB és a pártszervezet vezetősége, kik szival­lá­­sekkel vettek részt­­a köbölkút! műsor rende­zésében. Hasonló munkát fejtettek ki a já­rási bizottság aktivistái, Száraz Erzsébet, Har­csa Béla, Kamozsalné, Csira Sándor és Száraz Béla más községekben. Ha csak leírod a szót, Száraz Erzsébet, úgy nem sokat mond a név. De ha megnézed, kék szemével, öregedni sosem vágyó természetével örökké mosolygós asszony áll alattad. S ha gkárdoznád, hunyator áldozta tol a családi meleget a fűtetlen kultúrházban a tánccso­­portért.­­ Így valamno: vajon milyen áldozat­­­ról beszélünk? Nam öröm talán hallgatni a fia­talok csavagását, válaaaolni, tanácsot adni ilyan vagy olyan kérdéseikre? S­ol lahat-a kápaalni a tok anap fiatal, kultúra után vágyó ámbár nélkül az igazi családi örömet? Nam! —­ol va­lód ki szerénységéből. Vajon lahat-a áldozatot nam hozni az olyan amborakárt, mint a animálok, — vallja Tratai Gáza, az anakkar vazetója, aki nappal Újvár­ban Unt tudáat az lakóiét gyár okokba, aata pe­dig utazik Színidre, hogy a zana ábécéjére ta­nítsa a falusi dolgozókat. No, ha majd aljün a vatárnap, a pihenő* napja, gondolja má*. Maróim! intelem. Bizonyára agy kla­ndát töl­tenek a kalangyafélák beszerzésével , utána már párja kinorgati Rózáikét a fellépésekre. Honazú még a sor. Így fázhatnánk csokorba a kultúrát ápoló am­berákat. S hogy munkájukkal, kulturális rendezvényeikkel mennyire a nép szivéhez nőttek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy több község fordult már a Já­rási bizottsághoz kérelemmel, hogy a jövőben náluk rendezzenek kulturális műsort. Az újvári járásban olyan kultúrtársak álnak, akik nem könyvelik el babérként a sikereket, hanem tettekkel igyekeznek bátran előre ha­ladni. Ezt olvassuk ki legújabb terveikből ia, mely szerint a tánccsoportok, énekkarok kul­túrműsort adnak az arató ünnepségeken. Az ősz folyamán dalos­patákat rendeznek, az ér­sekújvári kultúrcsoport is ellátogat több köz­ségbe. A legnagyobb gondot most a színjátszó évad előkészítésére fordítják.. A helyi szerve­zeteknek új színműveket javasolnak, tanácsot nyújtanak a színjátszócsoport vezetőinek. S ami a leghelyesebb, hogy a hibákra is rámutatnak, tervbe vették, hogy fellendítik a Csemadok munkáját Nagyrét, Berta, Béla, Kéménd, Lolád és más községekben, ahol az utóbbi években pang a kulturális élet. Kis számok, nagy tettek és biztató tervek. Ezek tanúskodnak arról, hogy az újvári já­rásban tömegalapja van a kulturális életnek, így járul hozzá a Csemadok érsekújvári já­rási bizottsága a dolgozó ember szocialista öntudatának izmosításához, az emberi művelt­ség növeléséhez. MAJOR ÁGOSTON A baracskai közönség A baracskaiak Este a fonóban című tánca igen ám, de őt akkor sem hagyják nyugton. Hányszor mondják neki: Géza bácsi, most Itt, most amott kellene fellépni az énekeseknek. S­­ örömmel tesz eleget kérésüknek. Ezt be­csülik nála nagyra az emberek. Szólni kell még Jandura Rozáliáról, a nagy­­kéri tánccsoport vezetőjéről, kit így szólagat vőlegénye: — Rózsikám, drágám, már megint próbára megy, holnap meg fellépésre igyek­szel. — Ám mindez csak olyan mélyről jövő A Csemadok de­áki tánccsoportja rendsze­resen próbál. A fiatalok nap mint nap összejötnek a művelődési otthonban is igen lelkiismeretesen gyakorolnak. Nem véletlen, hogy Csemadok csoportok közül éppen a deáki vesz részt a Jablonkovén sorra kerülő lengyel járási dal­ is tánc­ünnepélyen.

Next