A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-01 / 26. szám

Fázósan didereg a nyáreleji nap a fel­hők mögött. Aztán meggondolja magát s ki-kikukucskál, megnézi, ugyan mit csinál a novembernek­­a beillő hidegben a dolgos ember. Úgy látszik, megelége­déssel veszi tudomásul,­­ hogy a föld népe nélküle is ott van a mezőn s végzi a kis­sé megkésett munkákat. A Felső-Nyitra széles völgyében csak­úgy, mint más években ilyentájt, haragos zöld színben pompázik a gabona, ága­sokra rakva szárad a here s a széna. Mé­gis más valahogy a táj képe, mint mond­juk tíz esztendővel ezelőtt. Bányák nyíl­tak, hőerőművek, hatalmas ipartelepek, új városok és városnegyedek nőttek ki a földiből a jobb jövőt építő szorgos embe­rek munkája nyomán. Topolcany, Chyno­­vany, Partizánoké,­­Hendlová, Nováky, Prievidza — csupa új üzem, csupa új la­kótelep. A bajmóci vár jellegezetes sziluettjével átel­lenben, a vasúti töltés másik olda­lán, a Sebedraile község fölött húzódó ■alacsony .hegyvonulat erdeinek üdezöld­jét is friss téglapiros foltok tarkítják. Ha­talmas csarnokok, kész és félig kész épü­letek, egy új iparvágány kékesen csillo­gó sínél, merész ívelésű vadonatúj beton­út s egy karcsú gyárkémény — minden arra mutat, hogy egy újabb üzem zárkó­zik fel a Felső-Nyitra vidék már működő iparvállalatai mellé. Az új üzem — bánya, ha hiányzik is legfőbb jellegezetessége, a másutt megszo­kott, messze látszó aknatorony. A privi­­gyei Cigel bányának, az ország legfiata­labb barnaszénbányájának 1958-ban kez­dődtek meg a feltárási munkálatai. A bá­nyát az a szükségszerűség hívta életre, hogy a környék iparát és háztartási fo­gyasztóit függetleníteni lehessen a cseh barnaszénbányáktól, tehermentesítsék a vasutat s megtakarítsák a tetemes szál­lítási költségeket. Az új bánya termelé­sének 40 százalékát az épülő nováki III. számú hőerőmű veszi majd át. Mint ahogy azt már minden nagyobb építkezésen megszoktuk, itt is az ország minden részéből érkezett szakemberek, munkások dolgoznak, hogy az új üzemet minél hamarabb be lehessen kapcsolni a köztársaság gazdasági vérkeringéseibe. Dolgoznak itt pilzentek és opavaiak, bra­­tislavai szerelők, csallóközi, mátyusföldi, kelet-szlovákiai munkások, handlovai bá­nyaépítők , csehek, szlovákok, magyarok. S ahogy az már a szocialista ember sa­játossága, nem elégszenek meg azzal, hogy idejében teljesítsék feladataikat, a tervet, ami itt nem bolt­számok halmaza csupán, hanem élő valóság : lejtésaknák, tárók (bá­nyafolyosók), fejtőfrontok, szállítószala­gok, bányavasúti pálya ezer méterei, üze­mi épületek légköbméterei, villamos be­rendezések, gépek, betonút és iparvágány. Igen a terv, amely kimondja, hogy az építkezés hatodik évében meg kell kezdeni a fejtést, a termelést. S a valóság? Már az idén, vagyis az építkezés negyedik évé­ben megindult a termelés. Mert a terv mögött emberek állnak, akik a szocialista társadalomban élnek — de már a kom­munizmust építik. A huszonnégy tagú Nlemec-brigád a lejtősaknákat és a tárókat építi, biztosítja. Munkájuk a legkorszerűbb módszerrel, gymavágathajtással folyik. A komplex brigád maga végzi a fúrást, a robbantást, rakodógépekkel felrakja és kiszállítja a meddő kőzetet, illetve, ahol szénfalban dolgoznak, a szenet. Ezután következik a munka neheze, a kitisztított folyosószel­­vény biztosítása, a tárók és keresztvága­­tok biztosítása. Ez a munkafolyamat is talj­­san gépesített, gépekkel állítják be a 350 kilogramm súlyú, panel­kolosszusokat. A kollektíva, amely már két éve elnyerte a szocialista munkabrigád címet s ma a CSKP XII. kongresszusa brigádjának címé­ért versenyez, a panelbiztosításos gyors­­vágáshajtásban már három csehszlovák rekordot állított fel, amelyek közül az utolsó nemihivatalos európai rekordnak számít! Az állandó tervtúlteljesítésért s az említett rekordokért a köztársasági elnök a Niemec-brigádot Munka Érdemrenddel tüntette ki az idén május elsején. Niemec Antal „vyehodnyár", egy Ho­­m­onna melletti faluból származik, s tanult szakmája­­ üvegcsiszoló. Igaz, lényegében sohasem dolgozott a szakmájéban, mert már negyvenöt óta bányász, s ma mind­össze harminchat éves. De így is a „leg­öregebb" a brigádban, mert a többiek át­lagos életkora alig haladja meg a huszon­négy évet. Niemec, az öreg bányász — szőkehajú, mosolygósképű fiatalember. Szerényen beszél az országos rekordok­ról, a sikereket elsősorban a jó politi­kai előkészítő munkának tudja be. — Tudni kell beszélni az emberekkel — mondja. — Ez a sikerek titka. És szeret­ni kell a munkát a föld alatt. A gépet, mely megszabadítja az embert a megeről­tető fizikai munkától. Felhasználni a gé­pesítés nyújtotta előnyöket. Ha az ember s a gép harmonikusan összeolvad a mun­kában, ha nincs fölösleges mozdulat, min­den jól átgondolt terv szerint történik, nem maradhat el a siker. Rekordjaink, nem kell azt hinni, hogy túlhajtott mun­kával, túlórákkal születtek. Rendes nyolc­órás műszakokban értük el őket, legfel­jebb ha nem hagytuk veszendőbe menni a váltások közti időt. Niemec Antal az új dolgozó ember tí­pusa, azé az emberé, aki hivatásának él, politikailag és szakmailag fejlődni akar, aki nem kényszerű rossznak, hanem éle­te tartalmának tekinti a közösség s a sa­ját érdekében végzett munkát. S ilyenek brigádjának tagjai is: Jesztrebszky, Re­­mecky, Skécel s a többiek, akik nép­munkájuk után még esti ipariskolát vé­geznek, szabadidejükben a csernyáni föld­művesszövetkezetnek segítenek, gépeit ja­vítják. S ilyenek lesznek a fiatalok, a Privigyén szeptemberben megnyíló bá­­nyásztanonciskola növendékei, az új, kom­munista társadalom tagjai. TARJANI ANDOR Niemec Antal (balról), a Munka Ér­demrenddel kitüntetett gyorsvágathaj­­tó brigád vezetője Krskó Gyulával, a második műszak vezetőjével A feltárás alatt álló Cigel bánya első negyedévi kimagasló eredményeiért elnyerte a bányaipari minisztérium és a szakszervezet vándorzászlaját Teljesen mechanikus módon folyik a panelos folyosóbiztosítás a Cigel bá­nyában Felvételek: Gonda Péter (X), CTK (1), arch. (1).

Next