A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
Mert minden csókért Tudományos laboratóriumokban általában nem szokás táncolni. A történelem mindössze egyetlen ilyen esetről tud: Arkhimédész perdült táncra heuréka felkiáltással, amikor felfedezte híres törvényét. A másik esetnek magunk voltunk szemtanúi. — Kik ezek a lányok és miért táncolnak? — kérdezgettük a laboratóriumban, ahol felső képünk készült. Kérdésünkre D. Elkin professzor, az Ogyesszai Egyetem pszichológiai tanszékének vezetője válaszolt. Megtudtuk, hogy a tanszék egyik tudományos munkájának témája a ritmus, s hogy a kísérlet alanya ezúttal egy táncosnő és egy sportoló lány volt. A kísérletek sok kérdésre adnak választ, többek közt arra is: mi a „ritmusérzék“, s lehet-e fejleszteni? — Mi a kísérlet eredménye? — A ritmusérzék fejlesztésére különleges módszertant, speciális gyakorlatokat dolgoztunk ki, ezeket most tökéletesítjük. Ukrajna számos zene- és sportiskolájában már felhasználják módszerünket. — Elsősorban tehát az előadóművészeket és a sportolókat tanítják? — Szó sincs róla — válaszol a tudós. — A modern szuperszonikus repülőgépeken időnként szokatlan hatás jelentkezik: a pilóta akkor látja meg a szembejövő repülőgépet, amikor az már elrepült mellette. A nagy sebességek „meglepetései“ ellen műszerek biztosítják a pilótát, ám az embernek is gyorsan kell tájékozódnia, időben és térben egyaránt. Megkívánják ezt az automata berendezések irányítóitól, az üzemi vezérpultok kezelőitől, a járművezetőktől... A pszichológusok teendője, hogy az ilyen szakmákra jelentkezők kiválasztásához kidolgozzák az alkalmassági ismérveket, valamint az oktatás módszertanát. Talán meglepő, hogy kutatásainkkal szoros összefüggésben a zenészek, táncosok munkájának sajátosságait tanulmányozzuk. A pszichológus számára a zongorista játéka egyik legérdekesebb példája annak, miként hozza összhangba az ember virtuóz mozdulatait a másodperc parányi töredékeivel. A jó zenész ritmusérzéke rendkívül fejlett. Laboratóriumunkban olyan híres előadók fordulnak meg, mint Emil Gilelsz, Mihail Fihtengolc, Jelizaveta Gilelsz. A különleges műszer megállapította: játék közben ezredmásodpercnyi pontossággal érzékelték az időt. Művészetük tanulmányozása közben olyan következtetéseket vontunk le, melyek fontosak lehetnek más szakmában is. — A ritmus tehát nem csupán kellemes érzés forrása, de hasznos is? — Káros is lehet. Pavlov, a nagy orosz fiziológus hangsúlyozta, hogy az egyhangú, monoton ritmusok veszélyesek. Hatásukat a tudós az agysejtbe történő szomorú „besulykolásnak“ nevezte. Ismeretes, hogy számos munkaművelet során — például a futószalag mellett — az ember mindig egyformán, szinte önműködően tevékenykedik. A külső „aláfestés“, a futószalag egyhangú zúgása, a vezérlő-A járókelőkkel, járművekkel zsúfolt utcakereszteződések tumultusa, a forgalom lármája, a reklámok és kirakatok vibráló fényei alkotják az élet ritmusát a korszerű nagyvárosokban. Hogyan lehetne jobban az emberek szükségleteihez idomítani, szebbé, kényelmesebbé tenni a városokat? A várostervezők orvosokhoz, pszichológusokhoz fordulnak tanácsért. Azok pedig a magok részéről igyekeznek megismerni, miben nyilvánul meg a probléma, vizsgálják az embert érintő különféle „Inger-komplexusok" hatását. Balra folyik a kísérlet. Különféle erősségű és magasságú ritmikus hangok érzékelését vizsgálják. A kísérletekhez csend és zavartalanság szükséges, éppen ezért az éjszakai órákban végzik, amikor a város már alszik, képünkön: Natasa, az ogyesszai ruhagyár dolgozója, egy másik kísérlet „alanya“. Itt termelés közben tanulmányozzák a ritmus érzékelését. Nacsinkin M. felvételei