A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-03 / 49. szám
Csallóközi színházi napok Minden tekintetben meglepetéssel szolgált ez alkalommal Dunaszerdahely. Az öt napig tartó kulturális rendezvény túllépte az eredeti szerény elképzelést, hogy a műkedvelő színjátszásnak csallóközi keretet adjon. A szerény kezdeményezést felváltotta az igényesség, egy többirányú közművelődési szándék, amely jelesre vizsgázott. Egyre sürgetőbb igényt elégítünk ki e kezdeményezéssel. Olyan közeget teremtünk, amelynek hiányát évek óta érezzük, és több alkalommal szóvá tettük, ha az itt élő magyarság szellemi életközösségéről vitatkoztunk. A megszokott népünnepélyektől eltérően — ahol ugyan tiszteletreméltó vizuális élményanyag halmozódik fel a közönségben, minden ott van, ami szem-szájnak ingere —, kulturális életünkben eddig a Jókai-napok jelentették a csúcsot, azt is csak négy év óta, és ha nagyon őszinték lennénk magunkhoz, úgy azt mondanánk, hogy ez a nagyszabású seregszemle is némi egyoldalúságot tükröz. Csak a meghatározott elgondolás keretein belül nyújt áttekintést egyfajta műkedvelői munkáról, s bár ezt adottságainkhoz mérten a legmagasabb szinten teszi, de mégis csak egyfajta szín ez kulturális életünk palettáján. Ezért kelt joggal figyelmet az a sokszínű lehetőség okos kihasználása, amely városonként, járásonként módot ad arra, hogy az egyhangúságból, a megszokott, előregyártott keretekből kitörjünk. Dunaszerdahelyen mindaz megvalósult, amit a szervező bizottság ez év november 37-ig, a NOSZF 50. évfordulója jegyében rendezett, a nagy évfordulóhoz méltón hozzáértésből, jelesre vizsgázott. A „Színházi Napok“ cím csak annyiban fedte az egész rendezvényt, hogy az elmúlt évben ilyen címmel indult meg a járási méretűre tervezett akció. Ez évben már jellegét tekintve is eltért az eredeti címtől, mivel a három színházi előadás, majd az azt követő szemináriumok a rendezők számára, valamint az iskolai színjátszást tárgyaló előadások és vita csak harmadát jelentette az öt napnak. Jelentősége így is vitathatatlan. Helyet kapott itt a bábszínjátszók rendezőinek szemináriuma, amelyen Óhidy Lehel, a budapesti Állami Bábszínház művésze tartott előadásokat, olyan élményben részesítve a rendezőket, amely ritka alkalom volt számukra. Ebben a keretben kapott helyet a járási színjátszó együttesek rendezőinek iskolázása is, amely három napig tartott, és olyan előadók közreműködésével, mint Ján Zelenák, az SZNSZ díszlettervezője, Konrád József, a MATESZ rendezője és Imrich Strelka, a bratislavai televízió rendezője. A korszerű színpadtechnika és korszerű rendezés, és nem utolsó sorban az új, korszerű közönség viszonyáról tartott előadások sok ismerettel gazdagították műkedvelő rendezőinket. A színházi napok címet három színpadi mű bemutatása fedezte. Őszintén szólva, nem aranyfedezettel. De a szándékot, bár már régen nem dicséretes csak a „szándék“, ismerve, műkedvelő együtteseink sok nehézségét, és azt, hogy novemberre készültek el a bemutatókkal, csak dicsérni lehet. A trnavai „Kopánka" együttes J. Patrick: Opala kisasszony és gyilkosai c. darabját, a Csemadok nyékvárkonyi színjátszóit. Kolomijec: Fáraók, és a Csallóközi Színház A. Sofronov: Az új szakácsnő című színművét mutatták be. Gyakorlatilag a kulturális napok megnyitása a Marxista Tanácsadó termében rendezett — „HÍD — 1967“ című — képzőművészeti és könyvkiállítással kezdődött. Fél Miklós, a Csemadok járási bizottságának titkára és a városi pártszervezet elnöke, a város és a rendező bizottság nevében üdvözölte a vendégeket és a kiállító művészeket, majd dr. Szabó Rezső, a Csemadok KB vezető titkára és Dobos László író, a Tatran könyvkiadó magyar üzemének vezetője szólt a közművelődést elősegítő, meghatványozó rendezvény jelentőségéről. A megnyitón részt vettek a kiállító művészek is: szobrászok, grafikusok, festők — Deák György, Kiss Sándor, Kopócs Tibor, Nagy János, Nagy József, Platzner Tibor és Chovan Lóránt, hogy választ adjanak az érdeklődők kérdéseire. A kiállításon, majd az azt követő beszélgetésen, amely a késő esti órákig tartott, részt vettek a magyarországi vendégek is, köztük Veres Péter, kétszeres Kossuth-díjas író, Czina Mihály, József Attila-díjas irodalomtörténész és kritikus, Illés Jenő színikritikus, a Film-Színház- Muzsika munkatársa, Szinetár György író és mások. A beszélgetés a művelődés majd minden területét érintette. Az egyszerű olvasásigénytől a legelvontabb képzőművészeti alkotások megértéséig, és a vendégeket, ahogy a vita hevében egyre közelebb kerültek hozzánk, határozottan meglepte az igényesség, a komolyság, az ügyszeretet, amely a rendező város és járási szervek, valamint a megjelentek részéről megnyilvánult. A további találkozások, előadások sem voltak kisebb igényűek. A kulturális napok keretében valósult meg a Kerületi Pedagógiai Intézet akciója is, amelyre meghívták a magyar szakos tanítókat és tanárokat. A meghívott pedagógusok és a közönség részére az első előadást Martin Ušiák, a CSSZBSZ kerületi lektora tartotta „A szovjet irodalom 50 éve“ címmel, majd ezt követően Czine Mihály, a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem tanára tartott előadást „A szovjet irodalom hatása a magyar irodalomra“ címmel. A közvetlen és tartalmas előadást vita, illetve kérdések követték, többek között olyan kérés is, hogy az előadást adja ki a KPI a magyar szakos pedagógusok részére. Talán az itt kezdődött eszmecsere adta meg a további beszélgetések és viták alaphangját, mert az folytatódott az ebéd alatt és után, majd áthullámzott ismét a képzőművészeti és könyvkiállító terembe, ahol a pedagógusok részére Hallenberger Kinga rögtönzött egy ismertető és esztétikai előadást a kiállított művekkel kapcsolatban. Folytatódott a vita a járási pártbizottság ideológiai osztálya által rendezett fogadáson is, ahol ismét az igényről, a még szélesebb körű széttekintésről, az egyre elmélyültebb művelődési gyakorlatról volt szó. A járási pártbizottság részéről és képviseletében részt vett a baráti, kötetlen beszélgetésen Németh Béla, Paksi László és Nyári István elvtárs, és a meghívottak mindnyájan meggyőződhettek arról, hogy a legmesszebbmenő támogatást igényelhetjük az arra leghivatottabb szerv, a járási pártbizottság ideológiai osztálya részéről a jövőben is, ugyanúgy, mint eddig. A Csemadok JB rendezésében sorra került a felnőtt szavalok járási bemutatója is. (ahol bár fiatalok léptek a dobogóra, de olyanok, akik már kiléptek az iskolák kapuin). A meghívott pedagógusok és a zsűri meglepetéssel tapasztalták, hogy a szép szónak, az anyanyelv művelőinek Csallóközben is vannak fáklyavivői. A versmondás kötelezi a versmondót, és a környező falvakból jelentkezett, meghívott fiatalok szinte kivétel nélkül jelest érdemeltek. Itt csak a három első helyezettet, László Árpádot Alistálról, Csicsai Júliát Nyékvárkonyról és Siposs Máriát Somorjáról nevezhetem meg, de őszinte köszönettel adózunk a többieknekis, mert jól tudjuk, nem a díjért dolgoztak, hanem azt szeretnénk hinni, hogy a költészet és az anyanyelv varázsszavaiért fordulnak szeretettel a vershez. Bár a Csemadok JB és a Tatran könyvkiadó magyar üzeme díjakat is osztott minden szereplőnek. Megérdemelték. E közjáték után ismét a pedagógusoké a szó. Ez alkalommal „Fórum“ címmel egy fontosnak ígérkező találkozó következett, „Sajtónk a pedagógia szolgálatában“ témakörrel. Bár a sajtó gyér képviselete miatt más célok felé kanyarodott a vita, de komolyságából és szenvedélyességéből így sem veszített. Mózsi Ferenc, az SZNT iskolaügyi szakosztályának osztályvezetője megnyitó előadását, vitaintítóját általános jellegű, iskolai tanügyi vita követte, a legégetőbb gyakorlati problémák megoldatlanságát érintve, de szó esett a nemzeti- és történelmi tudat magatartást alakító erejének hiányos voltáról is. Sajnos, hogy e cikk keretében a vitát csak alig-alig lehet érzékeltetni. A komoly szavakhoz Veres Péter író is hozzátette a magáét. Ismételhetetlen, de számunkra felejthetetlen tanácsaiból csak annyit, hogy egyszerű és világos példák sorozatával, vaslogikájú érvekkel bizonyította a magyarság százados balgaságait, a helyes történelemtudat hiányos voltának okait, amely miatt oly későn jutottunk el a nemzetközi összefogás nagyon szükséges és nélkülözhetetlen felismeréséig. A Fórum vitáját vezető dr. Szabó Rezső, a Csemadok KB vezető titkára, az SZNT iskolaügyi bizottságának tagja a tanügyi kérdések tisztázását megvilágítva fejtette ki véleményét. Más jelleggel bírt, de ugyanolyan fontos és színvonalas volt a továbbiakban a pedagógusok részére tartott előadás a „Beszédkészség fejlesztése a p pedagógiában" címmel. Bognár Elek budapesti beszédtanár sok újatmondott a retorikáról, e ma már alig ismert tantárgyról. A kulturális napok részét képezte egy indokolatlanul, sőt érthetetlenül mostohán kezelt munkaforma, az ■ iskolai színjátszás megvitatása. Az esztétikai nevelést már az iskolában előkészítő és segítő iskolai színjátszásról dr. Turczel Lajos egyetemi tanár, Kulcsár Tibor, a pozsonyi magyar középiskola tanára és Újvári László, a csata magyar alapfokú iskola igazgatója tartott vitaindítót. Bár a vitában sok javaslat és bizakodás hangzott el, mégis a végkövetkeztetés úgy fogalmazódott meg, hogy melyik lesz vagy legyen az a központi szerv, amely megfelelő anyaggal, tanáccsal és leginkább az összefogást bíró erejével tudjon segíteni e nagyon fontos szakaszon, hiszen a diákság soraiból nőhet ki az új közönség, de az új műkedvelő és hivatásos színész is. A szinte egyedülálló járási közművelődési rendezvény méltó befejezést nyert az utolsó nap estéjén rendezett ünnepi akadémián. A Nagy Október jelentőségét méltató est műsorát az alapfokú iskola gyermekkara nyitotta meg, Molnár Jánosné karnagy vezetésével. Ezt követően ünnepi beszédek hangzottak el szlovák és magyar nyelven. A műsorban felléptek az SZNSZ művészei. És végül, szinte kihangsúlyozva az ünnepi est célját, a nyárasdiak „Sarló“ irodalmi színpada mutatta be a forradalmi költészet ihletésében született műsorát, Esztergályos Gabriella rendezésében. Csak teljes öszszefogás eredményezhet teljes sikert. Dunaszerdahelyen e nemes ügyet hozzáértéssel szolgálta minden intézmény és szervezet. Sokat köszönhet az ügy Szuchy Emilnek, az Üzemi Klub dolgozójának, a Járási Művelődési Otthon vezetőjének, Stekler Rezsőnek és szakreferensének, Horváth Rudolfnak, de azoknak a névteleneknek is, akik a látást-futást vállalták az ügy érdekében, öt napig színben és gondolatban gazdag megnyilatkozásnak voltunk tanúi Dunaszerdahelyen. Szépséghibákról szinte felelőtlenség volna beszélni, pedig nagyon idekívánkozik, hogy az a sokat hangoztatott szellemi közeg miért hiányzott az ünnepséget rendező városból? Tudjuk, hogy ma már több száz a hivatalnok, orvos, mérnök, pedagógus és az egyéb értelmiségiek összlétszáma a városban, amely lassan Csallóköz fővárosa lesz. Legyen a néhány szó csak közjáték. A lényeg a fontos, hogy egyre több város és járás emelje magasabbra az igényesség mércéjét, egyre több városi és járási intézmény és szervezet kövesse a dunaszerdahelyi példát, amely ez évben még példa nélkül áll a járásai kulturális rendezvények krónikájában. GYURCSÓ ISTVÁN a Hét irodalmi melléklete • 49.