A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

A divat változásait a leggyorsabban a gyakran váltott ruhadarabokon, mint például a blúz, mér­hetjük le. Jelenleg a kis gallér és a lezser szabás örvend a legnagyobb népszerűségnek, ahogy az a képen bemutatott modelleken is látszik. A fürdőszoba az a hely, ahol a leggyorsabban és a legkényelmesebben felüdülünk. A régi, megunt környezet nem hozza meg a kívánt hatást (1. kép). Ezen könnyű segíteni. A fal átfestése nem olyan nagy művészet, hogy akár magunk is ne vállalkoz­hatnánk rá (2. kép). SAVANYÚ PISZTRÁNG Hozzávalók: 4 db kisebb pisztráng vagy más hal, 2 db vörös­hagyma, 2 db sárgarépa, 10 dkg sampinyon vagy más gomba, 1 db citrom, 1 del tej, 1 del tejföl, 1 del fehérbor, 1—2 evőkanál kristálycukor, 2 evőkanál mustár, 3—4 szem szegfűbors, 1 db babérlevél, 2 evő­kanál olaj, 3 evőkanál simaliszt, 1 kanál vaj. Készítése: A halakat megtisztítjuk, megmossuk, citrom levével meglocsoljuk, megsózzuk és egy órát állni hagyjuk. Közben a hagymát, répát megtisztítjuk, apró­ra vágjuk, olajban szép rózsaszínűre pirítjuk majd egy kis vízzel felöntjük, hozzáadjuk a szegfűborsot és ba­bérlevelet, belerakjuk a halakat, héjával együtt a meg­maradt citromot és kb. 10—15 percig főzzük, de ne keverjük, hogy a hal egészben maradjon. Majd ki­szedjük, a megmaradt léből mártást készítünk, a tejet a fejföllel összeöntjük, a liszttel simára keverjük, hozzáadjuk a mustárt, felöntjük a lével, amiben a hal főtt és kb. fél órát forraljuk. Közben a gombát külön sós vízben egészben megfőzzük. A mártást kimixeljük, belevágjuk a főtt gombát, hozzáadjuk a fehér bort, cukorral ízesítjük és végén hozzáadjuk a vajat. CSAK EGY PERCRE... LATIKA HAJNALKA Lédecről (Ladice) származik, Gimesen járt általános iskolába, most pedig a bratislavai, Duna utcai magyar tannyelvű gim­názium harmadéves diákja és a SZISZ iskolai szervezetének elnöke. Az első elemitől egészen a legutóbbi bizonyítványig - mind félévben, mind év végén - valamennyi osztályzata színtiszta egyes volt. Életének eddigi legnagyobb esemé­nye, hogy februárban sikerrel vett részt a kémiai diákolimpiász České Budéjovicén rendezett orszá­gos fordulóján. — Erős volt a mezőny? — összesen harmincöten, a kerületi fordulók legjobbjai jutottunk a döntőbe, úgyhogy volt miért izgulnom. A verseny első napján elméleti, máso­dik napján gyakorlati kérdéseket és feladatokat kellett megoldanunk. Nehéz volt, de érdekes és tanulságos, mert szívesen foglalkozom kémiával. - Ha jól tudom, Szlovákiából te voltál az egyetlen lány-versenyző. Milyen érzés női kémikus­­jelöltnek lenni? — A vegytan a legkedvesebb tantárgyam, így részemre ez ugyanolyan érzés, mint egy hasonló érdeklődésű férfi számára. Persze, azt is tudom, hogy egyelőre kevés nő foglalkozik valóban ko­molyan a kémiával, ennek ellenére soha nem idegenkedtem ettől a tárgytól. — Számodra mi teszi vonzóvá? — A általános iskolában mindig úgy képzeltem, hogy orvosnő leszek. Ehhez nemicsak a biológiát, de a kémiát is jól kell tudni, hiszen a vegyi folyamatok szorosan összefüggnek a természet­ben s az emberi testben lejátszódó élettani jelen­ségekkel. A vegytan egyúttal a leggyorsabb ütemben fejlődő tudományágak egyike. - Múlt időben beszélsz pályaválasztási elkép­zeléseidről. Talán már nem orvosnak készülsz? — Nem. Amióta itt a Duna utcai gimnázium­ban és külön is, egy ifjúsági szakkörben rend­szeresen foglalkozom a kémiával, érdeklődésem inkább a biokémia felé fordult. Ezzel kapcsola­tosak továbbtanulási terveim is: jövőre majd ezen a szakon szeretnék egyetemi fölvételt nyerni Prágában.­­ Bármennyire szívügyed a kémia, mégis hadd kérdezzem meg: hogy állsz a többi tantárggyal? — Sokféle terület érdekel: biológia, matema­tika, fizika, de az irodalom és a történelem is. Szeretem a dolgok közötti összefüggéseket, min­dig örömömre szolgál, ha valami újat olvashatok vagy megtalálhatom két látszólag ellentétes dolog közös alapját.­­ Mindemellett elnöke vagy még az iskola ifjúsági szervezetének is! - Nagyon megnehezíti a SZISZ-munkát, hogy délutánonként a Bratislavai Nyelviskola foglalja el épületünk tantermeit, mert nincs hol össze­jönnünk. Így is azonban élénk tevékenységre törekszünk, aminek eredményeképpen az első városkörzet jól értékelt alapszervezetei közé tar­tozunk. - Nem érzed a rendszeres tanulást megnehe­zítő megbízatásokat tehernek? - Ellenkezőleg: jó érzés, ha a tanáraim és­ diáktársaim bíznak bennem. Én pedig igyekszem becsületesen helytállni. (mtk­) Fotó: Gyökeres 21

Next