A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-21 / 25. szám
A MANIKŰRÖZÉSRŐL A körmöt reszelővel a kívánt formára vagy nagyságra reszeljük. Ajánlatos mandulaalakúra vagy az ujj hegyével párhuzamosra, illetve hegyesre vágva és reszelve formázni a körmöt. Ezután az ujjakat langyos szappanos vízbe áztatjuk, majd, míg nedves, a körömágy fölötti bőrt megfelelő manikűreszközzel hátranyomjuk vagy görbe bőrvágó ollóval simára vágjuk. Ez azért is szükséges, mert sokkal szebb, ha a köröm tövénél levő világos félhold alakú rész is jól látszik. Ezután kitisztítjuk a köröm széleit, majd szárazra töröljük. Ha a köröm nem teljesen száraz, a körömlakk nem jól tapad és hamar lepattog. Lakkozás előtt mindig ellenőrizzük a lakk sűrűségét is, mert a ritka nem jól tapad. Fontos, hogy az ecset szálai ne legyenek merevek, mert akkor a lakkozás csíkos lesz. Töredező száraz körmöt nem ajánlatos lakkozni. 1. Angolos szabású ingruha. Készülhet szövetből, vászonból, jerseyből 2. Ha jön a kánikula! A divat legfőbb parancsa: a ruha legyen vidám, fiatalítson! Középkorú nőknek is jól áll a rövidebb haj. Szakszerű vágást igényel. Az egyenes hajat tartóssal, elektromos sütővassal vagy kézi szárítóval és kör alakú kefével hullámosítják. RÓBERT szakács receptjei MÁJ PADLIZSÁNNAL Hozzávalók: 50 dkg máj, 2 db padlizsán, 3 fej vöröshagyma, 50 dkg friss paradicsom, 2 gerezd fokhagyma, kevés olaj, só, bors. Készítése: A hagymát megtisztítjuk, karikákra vágjuk, forró olajban kicsit megpirítjuk, majd hozzáadjuk a keskeny csíkokra vágott májat és kb. öt percig sütjük, majd a megtisztított padlizsánt és paradicsomot felszeleteljük, együtt forró olajon hirtelen megsütjük, végül sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a széttört fokhagymát, az egészet a májjal együtt tűzálló tálra tesszük és takarék lángon még kb. 30 percig a sütőben sütjük. Burgonyával vagy rizzsel tálaljuk. CSAK EGY PERCRE... JÓBA LAJOS e hónap elején, épp a zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztivál nyitónapján ünnepelte 45. születésnapját. A legszebb férfikor mondhatják most sokan, s ez valóban így van, ám a táncosok életkorát a szokásostól eltérő mércével mérik, így hát az övét is, hiszen Jóba Lajos kereken huszonöt éve szólótáncosa az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttesnek, de a néptánccal ennél is hosszabb ideje foglalkozik. Az együttes fennállásának negyed évszázados jubileuma kapcsán a közelmúltban „A kultúra példás dolgozója" kitüntetést kapta. — Milyen érzés volt átvenni a kitüntetést? — Megható és örömteli. De azért akármennyire is megszoktam már a nyilvánosságot, a szereplést, valahogy mégis zavarban voltam, amikor a tagság ünnepi ülésén a nevemet szólították. Szívem szerint inkább csak a táncban tudom kiélni magam a színpadon. — Mikor léptél először színpadra? — Még otthon, Martoson, sok-sok évvel ezelőtt. Zsitnyan tanító úr vezetésével színdarabokat tanultunk be, sőt, lakodalmakba is el-eljártunk muzsikálni. Tizennyolc éves voltam, amikor megalakult a NÉPES, ahová én kotta nélküli muzsikusnak jelentkeztem. Hivatásos együttesről lévén szó, a zenekarba csak profi zenészeket kerestek, úgyhogy engem először az énekkarba, onnan pedig a tánckarba irányítottak. Akkoriban Ág Tibor, Takács András és Hemerka Olga foglalkoztak velem különösen sokat. — Milyen munka folyt a NÉPES-ben? — Kemény, szigorú és céltudatos. A tánckar napi hat-hét órát próbált közösen, de magánszorgalomból is rengeteget gyakoroltunk. A táncosok teljesítményét pontokban minősítették s az elért pontszám a fizetés alakulását is befolyásolta. — Néprajzi gyűjtés folyt-e az együttesben? — A zenekar és a tánckar vezetői, illetve a koreográfusok rendszeres gyűjtőutakra jártak, ami az együttes repertoárján is tükröződött. — A NEPES megszűntével hová kerültél? — Innen vonultam be katonának, amikorra azonban leszereltem, már feloszlatták a NEPES-t, úgyhogy újra hazakerültem Martosra. Amikor azonban megalakult az Ifjú Szívek, Ág Tibor és Kvočák József hívására, munkahelyet kerestem a fővárosban és tagja lettem a Szíveknek. — Civil foglalkozásod? — Gépkocsivezető vagyok. Korábban a Magasépítő Vállalatban dolgoztam, most az együttes autóbuszsofőrje vagyok. — Miképp tűri a család az állandó országjárást? — Részben megszokták már, részben jól ismerik az együttes munkáját. Évekkel ezelőtt a feleségem is tagja volt az énekkarnak, a lányom pedig a tánckarban szerepelt. — Mi az, amit az elmúlt huszonöt év alatt az Ifjú Szívekben tanultál meg? — Fegyelmet, precizitást, lelkesedést. Megismertem az országot, világot láttam, de megtanultam azt is, hogy rossz közönség nincs, legföljebb kevésbé sikerült előadás. Ilyenkor aztán mindent belead az ember, hogy megnyerje a nézők tetszését. (mtk). Fotó: archív 21