A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-05 / 41. szám

A Csemadok életéből KÖZÉP-SZLOVÁKIAI NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL — DETVA 1984 XIX. alkalommal rendezték meg Közép-Szlo­­vákiában a kerületi népművészeti fesztivált, Posanaalji Népművészeti Ünnepély Detva 1984 megnevezéssel. A tizenkilenc év alatt erős gyökeret eresztett és világviszonylatban is ismertté vált a szlovák népművészet e kerületi méretű, sajátos színekkel és tarta­lommal bíró rendezvénye. A Matica sloven­­ská és intézményei jóvoltából itt találkoznak minden évben a világ különböző részein élő szlovákok néptáncot, népszokásokat és nép­dalt ápoló kulturális csoportjai. Amerikától Magyarországig bárhol dolgozik is szlovák nemzetiségi folklórcsoport, ha eredményes munkát fejt ki, egyszer-egyszer elkerülhet Detvára, a szlovák folklór eme ismert helyé­re. Vannak csoportok, amelyek újból és újból eljönnek megmerítkezni az óhaza népi-nem­zeti kultúrájában, a tiszta nyelv és nemzeti kultúra további fenntartásához erőt meríteni. Nyolc meghívott csoportból jött el az idén: Detroitból (Amerika) a Samisan tánccsoport, Jugoszláviából a Ludovít­átor Kultúregyesü­­let csoportja és a Jednota folklórcsoport, Lengyelországból az Oravai Együttes, Fran­ciaországból a Nádeje tánckollektíva, Ma­gyarországról Vanyarc és Nógrádsíp közsé­gek egyesített hagyományőrző folklórcso­portja. Várták még a Slovakians amerikai és a Tatra Dancers kanadai csoportokat. A meghívott csoportok műsorának címe Blizki z csaleka (Közeliek távolból) volt, utal­ván ezzel a testvéri kapcsolatra, az egy néphez, egy nemzethez tartozásra. Jó volt nézni az előadásukat, gondolatban együtt utazni velük az új hazájukba, átélni azt, mit jelenthet számukra száz és ezer kilométerek­re az óhazától a szép, tisztán csengő szlovák népdal, a hagyományos keresztelői, lakodal­mi, farsangi, karácsonyi szokáshagyomány, az erőteljességében, lendületében nagyon gazdag szlovák népi tánc az odzemok, a gyetvai forgatás és a többi sokszínű páros tánc. Nem tudok róla, hogy magyar viszonylat­ban ilyen tartalmú fesztivált rendeznének, pedig érdemes lenne. Minden év júliusának 2. hétvégéjén rende­zik meg ezt a három napig tartó kerületi fesztivált. Az idei fesztivál műsora: A június 13-i „Hívogató a Polanaalji fesztiválra" c. kultúr­­házi előadásban ismertették a fesztivál egyes műsorait, beszélgettek a műsorok ren­dezőivel, szervezőivel és ízelítőt adtak a következő napok ének-zenei anyagából. A műsort közvetítette a Csehszlovák Rádió Banská Bystrica-i stúdiója is (hasonló műsort közvetíthetne fesztiváljaink előtt a Csehszlo­vák Rádió magyar adása is, meghívhatná így a lakosságot az egész ország területéről a zselizi, gombaszögi és további országos fesztiváljainkra, rendezvényeinkre). Az esti amfiteátrumi előadás az Üdvözöl­jük Detván címet viselte, melyben hazai, Detva környéki együttesek léptek színre. Be­mutatkozásuk igazán fesztiválhangulatot te­remtő volt, és egyben hagyományápolásra ösztönözte a posanaalji települések lakossá­gát. A Csehszlovák Rádió helyszíni közvetí­tésben sugározta ezt a „fesztiválra csaloga­tóként" is felfogható műsort, aminek tizen­­négy-tizenötezer néző tapsolt a nézőtéren. Az éjszakai 22.00 órakor kezdődő szín­pompás előadás lakodalmi szokások moza­ikszerű felvonultatása volt. A lakodalom bi­zonyos pillanatait egy-egy falu, a lakodalom jelentősebb eseményeit egyszerre több falu mutatta be. A rendező — Viliam Gruska mérnök —, hogy érzékeltethesse az egy tájegységbe tartozó községek szokásaiban, viseletében fellelhető különbségeket, a lako­dalmi eseménysorozat egy-egy fontosabb pillanatát kimerevítette és külön is bemutat­ta, így 18 falunak a menyasszony-, vőle­gény-, vőfély-, násznagy-, stb. viseletét, a menyasszony kikérés, a menyasszonytánc stb. szokáshagyományát. E kimerevített képek megdöbbentő erővel hatottak. Gondoljunk csak az 1980-as Tavaszi szél vizet áraszt... népdal- és szokásversenyünk országos ver­senyében első helyezést elért nyitrai járás folklórcsoportjainak azóta Párta név alatt határainkon túl is ismertté vált műsorából a három menyasszony menyasszony-búcsúz­tató jelenetének emocionális erejére, talán így sikerül leginkább magunk elé képzelni a detvai színpadkép pompázatosságát. Szombat, június 14-e, 11.00 óra: A Zene­szerszámok és mestereik című műsorban hagyományos népi hangszerek készítői mu­tatták be, magyarázták el a hangszer készíté­sének csinját-binját, és mesteri szinten szó­laltatták meg hangszerüket. Az előzőleg megrendezett hangszerkészítők versenyében sikeresen helytálló mesterek kaptak meghí­vást Detvára. Előadóként további meghívott vendégek is szerepeltek. Örömmel láttam, hogy köztük voltak a gortvakisfaludi (Gortva) Barkóca magyar gyermektánccsoport kis ci­­terásai is. A szombat délutánt a Terchovai völgy című műsorral kezdték, melyben a terchovai tájegység négy községe — Terchová, Belá, Lutise, Krascany — mutatta be e hegyes-völ­­gyes vidék pásztorkodásból és földművelés­ből élő népének hagyományait, szokásait. Ezután két jubiláló közép-szlovákiai tánce­gyüttes a Tatrin Optovsky Hrádokból és a Rimavan Rimaszombatból (Rim. Sobota)­­ mutatkozott be a Tátra aljától a Rimáig című műsorban. Nagy megtiszteltetés ez egy amatőr néptáncegyüttesnek, hogy ilyen je­lentős fórumon, mint a kerületi népművésze­ti fesztivál önálló műsorral szerepelhet. Az együttesek a feladatokhoz méltóan készültek is erre. A mi gyakorlatunkban Zselizen (Ze­­liezovce) és Gombaszögön (Gombasek) a Szőttest és az Ifjú Szíveket, valamint az ONF mindenkori győztes csoportját éri ilyen meg­­tisztelés. A 18.30 órakor kezdődött Kis zenészek című műsor a fesztivál fénypontja volt. Apró emberkék — egy részük még tizenéves sem volt — magával ragadó előadásban játszot­ták falujuk, tájegységük népzenei hagyomá­nyát. Ezek a gyermekzenekarok olyan híres nagyzenekarok árnyékában születtek, mint a terchovai vagy hladovkai csoportok, néhá­­nyuk létrejötte szükségszerűség volt, mert a működő gyermektáncegyüttesnek zenekarra volt szüksége (Barkóca, Kelcovan) és volt olyan is, amelyet egy szines­ lélekkel a zené­nek élő pedagógus alakított. Mindegyikük közös vonása a zene, a zenélés mérhetetlen szeretete, az őszinte odaadással való muzsi­kálás volt. Detván tíz gyermekzenekar, valamint du­dán, furulyán, gombosharmonikán, szájhar­monikán játszó szólisták ejtették bámulatba a több mint tízezer főnyi közönséget. Biztos, hogy muzsikálásuk szakmailag még tovább csiszolandó, de a hozzáállásuk, a lelkesedé­sük a hagyomány igazi továbbéltető erejét jelenti. Ez a Kocisová Mária által szerkesztett és rendezett műsor helytállna akár a vychod­­nái szlovák országos fesztiválon is. E három — témájában egymástól külön­böző — egy-egy órás műsor lényegében mégis egységes egészet alkotott, mert ke­resztmetszetet adott a kerület hagyomány­őrző és hagyományápoló tevékenységéről. A 22.00 órakor előadott műsor a Vág mente, a Vág menti emberek életéről valló színpadi képekből állt. A péntek este bemu­tatkozott 18 falu hagyományőrző folklórcso­portjai idézték fel a Vág középső folyása mellett élő embereknek a hétköznapokhoz, a munkaalkalmakhoz és az ünnepnapokhoz kapcsolódó szokásait, századforduló körüli életét. A napot több helyen és különböző stílusú zenére megrendezett népmulatsággal zár­ták. Vasárnap délelőtt a kerületből a fesztiválra először meghívott új együttesek, majd a külföldön élő szlovákok kulturális csoportjai szerepeltek, ezután 14.00 órakor került sor a nagy együttesek fesztivált záró ünnepi gála­műsorára. A fesztivál gazdája a Közép-Szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottság, gondnoka, szerve­zője a kerületi népművészeti központ való­ban tökéletes munkát végzett. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvételei :

Next