A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
Távolból nézem a szőlőhegyeket. Ha még nincs, de az idő igencsak télies. A látvány pedig kápráztató: ilyen teraszos hegyeket alighanem csak Peruban, valahol az Andok lábánál láthat az ember. Ám ez itt a Medvesalja kapuja s a teraszokat nem az inkák, hanem a helyiek, a sőregi (Surice) szövetkezet emberei építették — nagyjából úgy az elmúlt két évtized fordulóján. Ekkor már Pöthös Károly volt az elnök ... — Amikor ide kerültem, nem voltak elnöki ambícióim. Arról álmodoztam, hogy egyszer rendben lesz a mező, a határ, hogy közelről, s messziről egyként lássék a rend. A mezőgazdasági termelés feltételei nálunk ma sem könnyűek, akkor pedig igazán nehezek voltak. Hegyhátak, huszonöt százalékos lejtők, erdőkbe benyúló parcellák, parcellákba benyúló erdők, szikes részek és mocsaras legelők, fel-felfakadó vizek. Komplex termőterületről ma sem beszélhetünk igazán, mert embernek, gépnek ma is igen sok kerülgetnivalója van a földjeinken, ami jócskán megnehezíti a dolgunkat. Mégis azt mondhatom, hogy a határunk ma már rendezett — ha nem is végérvényesen. Ennek megvalósításával kezdődött az én önmegvalósításom is. — Nehéz volt? — Húsz évvel ezelőtt én még tulajdonképpen fiatal kölyök voltam. Nem tudtam aludni a feladatok miatt, mert tudtam, hogy kapa nélkül nem küldhetem el az embereket kapálni. Azok az idők ezen a tájon éppenhogy csak az alapítás utáni hőskor esztendői voltak, engem meg fűtött a lelkesedés. Igaz, akkor már nem a legfrissebb volt a diplomám és némi nagyüzemi gyakorlattal is rendelkeztem, de az itteni emberek valójában csak azt méltányolták, hogy a palántaneveléstől az ökrök befogásáig sok mindent meg tudtam csinálni. Borjaztatás, malacoztatás, szántás ... nem volt, nem lehetett új, hiszen odahaza Nagycsalomján már suhanckoromban mindezt tudni kellett az apám mellett. Nem is beszélve arról, hogy igencsak szerettem a falusi világot, a mindennapi teendők évszázadok során kialakult rendjét igaz, eredetileg tanítónak készültem, de amikor az érettséginél kiderült hogy az egész osztály tanító akar lenni, akkor én Nyitrára, a mezőgazdasági főiskolára jelentkeztem. Fel is vettek és a diplomaosztás előtt a térképről néztek ki magamnak egy helyet, ahová beadtam a felvételi kérelmemet. A Csallóközbe szerettem volna menni, de végül mégis haza, az Ipolymente egyik falujába, Zahorára kerültem agronómusnak. Ott valahogy