A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 1. szám

Távolból nézem a szőlőhegyeket. Ha még nincs, de az idő igencsak télies. A látvány pedig kápráztató: ilyen teraszos hegyeket alighanem csak Peruban, valahol az An­dok lábánál láthat az ember. Ám ez itt a Medvesalja kapuja s a teraszokat nem az inkák, hanem a helyiek, a sőregi (Surice) szövetkezet emberei építették — nagyjá­ból úgy az elmúlt két évtized fordulóján. Ekkor már Pöthös Károly volt az el­nök ... — Amikor ide kerültem, nem voltak elnöki ambícióim. Arról álmodoztam, hogy egyszer rendben lesz a mező, a határ, hogy közelről, s messziről egyként lássék a rend. A mezőgazdasági termelés feltételei nálunk ma sem könnyűek, akkor pedig igazán nehezek voltak. Hegyhátak, huszonöt százalékos lejtők, erdőkbe be­nyúló parcellák, parcellákba benyúló er­dők, szikes részek és mocsaras legelők, fel-felfakadó vizek. Komplex termőterü­letről ma sem beszélhetünk igazán, mert embernek, gépnek ma is igen sok kerül­­getnivalója van a földjeinken, ami jócskán megnehezíti a dolgunkat. Mégis azt mondhatom, hogy a határunk ma már rendezett — ha nem is végérvényesen. Ennek megvalósításával kezdődött az én önmegvalósításom is. — Nehéz volt? — Húsz évvel ezelőtt én még tulajdon­képpen fiatal kölyök voltam. Nem tudtam aludni a feladatok miatt, mert tudtam, hogy kapa nélkül nem küldhetem el az embereket kapálni. Azok az idők ezen a tájon éppenhogy csak az alapítás utáni hőskor esztendői voltak, engem meg fű­tött a lelkesedés. Igaz, akkor már nem a legfrissebb volt a diplomám és némi nagy­üzemi gyakorlattal is rendelkeztem, de az itteni emberek valójában csak azt méltá­nyolták, hogy a palántaneveléstől az ök­rök befogásáig sok mindent meg tudtam csinálni. Borjaztatás, malacoztatás, szán­tás ... nem volt, nem lehetett új, hiszen odahaza Nagycsalomján már suhancko­romban mindezt tudni kellett az apám mellett. Nem is beszélve arról, hogy igen­csak szerettem a falusi világot, a minden­napi teendők évszázadok során kialakult rendjét igaz, eredetileg tanítónak készül­tem, de amikor az érettséginél kiderült hogy az egész osztály tanító akar lenni, akkor én Nyitrára, a mezőgazdasági főis­kolára jelentkeztem. Fel is vettek és a diplomaosztás előtt a térképről nézte­k ki magamnak egy helyet, ahová beadtam a felvételi kérelmemet. A Csallóközbe sze­rettem volna menni, de végül mégis haza, az Ipolymente egyik falujába, Zahorára kerültem agronómusnak. Ott valahogy

Next