A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-01 / 1. szám

ESZMÉNYKÉPÜNK AZ ERŐSZAK NÉLKÜLI VILÁG A múltban megszoktuk, hogy NATO körök­ben a leszerelésre vonatkozó szovjet javas­latokat rendszerint elutasították, vagy kité­rő halogató fanyalgással fogadták. Most valahogy megváltozott a visszhang, a nyu­gati közvélemény is bátor tettnek minősí­tette az egyoldalú szovjet csapatcsökken­tési javaslatot, amelyet Mihail Gorbacsov december 7-én az ENSZ közgyűlésén jelen­tett be. A Szovjetunió félmillió fővel csökkenti két év alatt fegyveres erőinek létszámát tízezer harckocsit von ki Európából, ami tényleges és nem jelképes csökkentés és ez már olyan lépés, amelyért joggal várhat ellenszolgáltatást még akkor is, ha ehhez nem köti magát A Szovjetunió e csökken­tés keretén belül hazánkból, az NDK-ból és Magyarországról 1991-ig kivon és feloszlat hat harckocsizó hadosztályt. Erre a tényre külön kell rámutatni, már azért is, mert a harckocsik támadásra is alkalmatos eszkö­zök és e tekintetben a szovjet hadseregnek van a NATO-val szemben fölénye. A mai szovjet vezetés, amely következetesen a védelmi stratégiát kívánja megvalósítani, kész lemondani erről az előnyről. Más táma­dó fegyverfajtákat is kivon a Szovjetunió Európából, és így nem maradhat kétely e tekintetben, hogy nemcsak szándék nincs a támadásra, hanem képesség sem, alkal­masság sem. Ez drámai változás a jelenlegi helyzethez képest. Az egyoldalú szovjet csapatcsökkentés nemzetközi visszhangja egyértelműen ked­vező. Ez derül ki a nyugat-európai főváro­sokban elhangzott hivatalos reagálásokból is. A Le Figaro című francia lapnak adott nyilatkozatában Miloš Ja­koc, a CSKP KB főtitkára kifejtette, hogy Csehszlovákia is üdvözli ezt a nagy jelentőségű szovjet kez­deményezést. Hazánk ezt az új szovjet poli­tikai gondolkodás gyakorlati megvalósulá­sának tekinti. A Varsói Szerződés tagálla­maival egyeztetett leszerelési lépés első­sorban az európai térségben, így a Csehszlo­vákiában állomásozó hagyományos erőket is érinti. A Szovjetunió a most bejelentett lépés alapján tulajdonképpen szárazföldi haderejének egynegyedét demobilizálja és mint már említettük anélkül, hogy ellenté­telezést követelne a másik féltől. Az ENSZ közgyűlésben Mihail Gorbacsov részletesen szólt arról is, hogy napjainkban az erő, az erővel történő fenyegetés nem lehet a külpolitika eszköze. Mint mondotta ez mindenekelőtt a nukleáris fegyverzetre vonatkozik, de nemcsak erről van szó. Min­den országtól, mindenekelőtt a legerőseb­bektől meg kell követelni, hogy önként korlátozzák magukat teljes mértékben zár­ják ki az erő alkalmazását. A jelenlegi hely­zetben világossá vált, hogy a katonai erő felhalmozása egyetlen államot sem tesz mindenhatóvá. Sőt, meggyengíti a nemzeti biztonság más összetevőit, ha valaki egyol­dalúan a katonai erőre támaszkodik. A szovjet államfő kifejtette véleményét arról is, hogyan kell megközelíteni a lesze­relési tárgyalásokat. Rámutatott: a világ­ban egyre inkább utat tör magának az a felismerés, hogy békés időszakra van szük­ség, ma az válik az uralkodó irányzattá, hogy a nemzetközi helyzet megjavítása le­hetséges. Őszintén kívánjuk, hogy ez a fo­lyamat a kölcsönösség és a bizalom alapján folytatódjék. STRASSER GYÖRGY Örményországot ~­­ december . lyos, a Richter-skála Az amerikai ENSZ-misszió épüle­tében találkozott Eduard Sevard­­nadze szovjet és George Scultz amerikai külügyminiszter. Az ő Gustáv Husák köztársasági elnök meghívására kétnapos hivatalos látogatásra Csehszlovákiába ér­kezett Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke. Ez az A belga fővárosban befejeződött a NATO-tanács rendszeres téli ülésszaka. A záróközleményben a tanács nagyra értékelte Mihail Gorbacsovnak az ENSZ-ben elő­terjesztett bejelentését. A doku-Az Emberi Jogok Egyetemes Nyi­latkozatának 40. évfordulója, az emberi jogok napja alkalmából Prágában megtartották a Cseh-Leninakan örmény város közelé­ben leszállás közben balesetet szenvedett egy IL 76-os katonai szállítógép. A 9 tagú legénység és Budapesten megkezdődött Ma­gyarország és az EGK vegyesbi­zottságának első ülése. A magyar küldöttséget Beck Tamás keres­terevántól 155 kilo­kan város közelé­­ben volt. A rengése­ket az egész Kauka- A. I­zus térségében, il­­y Avjmn TM A letve Törökország- Jh*5 ' Mir M bari és Iránban is , 91 észlelték. Tekintettel a természeti katasztrófára, arra, hogy Örményországban a földrengés több tízezer halálos áldozatot követelt, Mihail Gorbacsov megszakította New York-i tartózkodását, lemondta a tervezett programokat és hazautazott, majd a katasztrófa színhelyére érkezett. visszapillgnzó DECEMBER '88 eszmecseréjük megelőzte Gorba­csov és Reagan, valamint Bush tárgyalásait. CSÜTÖRTÖK első hivatalos francia államfői lá­togatás hazánkban az önálló­ Csehszlovákia 1918-ban történt megalakulása óta. PÉNTEK meritum rámutatott, a Szovjet­unió legfelsőbb vezetőjének az­ Egyesült Államokban mondott be­széde kézzelfoghatóan bizonyítja, milyen jelentős mértékben válto­zott a szovjet politika, SZOMBAT szlovák Közvélemény Fórumát. A találkozón több mint hétszázan vettek részt. VASÁRNAP az a 70 katona, akiknek segíteni­ük kellett volna a földrengés kö­vetkezményeinek felszámolásá­ban, életét vesztette. Vedelmi miniszter vezette, az EGK-delegáció élén Willy de Cierq, a külügyi kapcsolatokban illetékes diplomata állt­ érte. Epicentruma a ‘ 'ÄJ méterre északnyu- , ,^Hrv­gatra fekvő Lenina- síp. SZERDA Tájainkon — szerencsém — igen ritkák a nagy anyagi károkat okozó, emberéleteket is követelő természeti csapások és katasztrófák. Geológiai és meteorológiai szempontból a Kár­pát-medence viszonylag nyugodt helynek lát­szik. Működő tűzhányók nincsenek errefelé, az időjárás is kiegyensúlyozottnak mondható, hatalmas szélviharok nem fenyegetnek ben­nünket és a legtöbb folyót is megzabolázták már. A közép-európai emberek a földrengést is többnyire csak hírből ismerik, ezért fogal­muk sem lehet arról, hogyan zajlik le a valóságban. Ennek ellenére sem hiszem azon­ban, hogy ebben a térségben bárki is közöm­bösen olvasta vagy hallgatta volna a pusztító örményországi földrengésről szóló híradásokat és tudósításokat aki ne döbbent volna meg a romhalmazzá lett házak és városok, a hozzá­tartozóikat sirató vagy hajléktalanná lett em­berek láttán. Több mint félszázezer halott, háromszázezernél is több fedél és lakás nélkül maradt ember. Megrázó számadatok, s ez ma még csupán becslés, hiszen a végleges ada­tokra egyelőre várni kell. A mentési munkála­tokat viszont nem lehet elodázni, a szenvedők­nek és a rászorulóknak azonnal kell a segít­ség. A tragédia nagyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy Mihail Gorbacsov, aki az emberi­ség jövője szempontjából meghatározó jelen­tőségű bejelentést tett az ENSZ New York-i központjában, a földrengés hírét hallva meg­szakította amerikai útját, elhalasztotta terve­zett kubai és londoni látogatását is, és haza­utazott, hogy személyesen irányítsa a mentési munkálatokat a katasztrófa sújtotta Örmény­­országban. Magam is ennek a tragédiának a hatása alatt vagyok már napok óta, s nehezen titkolható félelemmel veszem kezembe az újságot kap­csolom be a rádiót vagy a televíziót vajon milyen újabb elszomorító tényeket tudhatok meg általuk. Közben azonban egyre gyarapod­nak a megnyugtató hírek is: Kaliforniában több mint hárommillió dollárt ajánlottak fel az emberek az örmények megsegítésére,, a világ számtalan országából — társadalmi berendez­kedéstől függetlenül —, az összes földrészről gyógyszerek, sátrak, takarók, élelmiszerek, ru­hák stb. érkeztek a katasztrófa sújtotta térség­be; orvosok, nővérek, mentőosztagok, civilek és katonák ajánlották fel segítségüket. Azért megnyugtatóak ezek a hírek, mert azt bizo­nyítják, hogy az emberiség számára nem közömbös egyetlen nép tragédiája sem. A világ kétségtelenül tele van feszültséggel és konfliktusokkal, olyan problémákkal, amelyek előidézői maguk az emberek. Jól tudjuk, hi­szen az emberiség egész történelme ezt pél­dázza, milyen nehéz az ilyen problémákat megnyugtató módon orvosolni. Talán e mosta­ni sajnálatos tragédia segít bennünket rádöb­benteni arra, hogy nemcsak súlyos természeti csapások alkalmával van szükség nemzetközi összefogásra, hanem olyan esetben is, amikor a szenvedések forrása az emberi önzés, elva­­kultság és felelőtlenség. A természet pusztító erejével szemben ma még többnyire tehetetle­nek vagyunk. Reménykedjünk azonban ab­ban, hogy az ember pusztító ereje legyőzhető. /JHeabe/ Cban!­r 3

Next