Magyar Academiai Értesítő, 1856 (16. évfolyam)
Számok - 1856 / 8. szám
A POZITÍV ÉS NEGATÍV PHILOSOPHIÁRÓL. 445 fak tőle kierőszakolni, minőnek ő, analyticai gondolkodásmódjánál fogva, nem is tartozott megfelelni. Ha a már előbb mondottakat szemesebben átvizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy ott a fölemlített pontok közöl egyiknek sem engedtetett kiváló túlnyomóság a másik fölött. A vállalat veszélyeztetése nélkül nem is engedtethetett. Azért követtünk oly újmódot a haladásban, melynek észszerűsége világosan kívánta , hogy a fokokon keresztül fejlődő kezdetpontot mindenik megállapodásnál nyomban kísérje a végpont utáni kérdezősködés. De melyik volt az a kezdetpont és melyik a végpont ? A kezdetpont nem lehetett más mint a negativismusnak ezen elve : a létnek igazsága a gondolás. A végpont sem lehetett más, mint az ugyanazon elvnek mindenképi érvényültsége. E két pont között haladva jutottunk immár el a negativismusnak harmadik vagyis azon fokához, mely a közvetett ismerés határai közt legfőbb lévén, az előbbi fokoktól sajátságaira nézve is különbözendik. Melyek azon sajátságok ? Feladatunk megfejthetése nem szükségls, hogy itt valamennyi tüzetesen és behatólag tárgyaltassék ; ámde, mivel lehetnek, kik előtt az utóbbiak azonnali fölhozása nagy ugrásnak tetszhetnék, ha előbb a hozzájuk vivő út akadálytalanná nem létetik , adjunk itt helyet a sajátságok közöl kiválólag kettőnek. Ezek, a határozottság és az észszerűség. De miért épen e kettőnek? Azért, mert ahhoz, hogy a harmadik fok a gondolásnak, mint a lét igazságának, teljes érvényültségét fölmutathassa, okvetetlenül szükséges ama két sajátságnak világos előtűnése. A viszonylagos észszerűség ellen alig lehet valakinek alapos kifogása, de a határozottsággal egészen máskép áll a dolog. Mi sem akarjuk vitatni, mintha őt az előbbi fokok teljesen nélkülöznék, törekedtek ők is már utána, de sehol sem bírták azt hiánytalanul fölmutatni. Mi oknál fogva történt legyen ez mindig úgy, azt csak a negativizmus természete hozhatja napfényre. A negativismus, mult negativismus, sehol sem léphet föl igazán, hacsak nem ront; valameddig tehát olyasmire találunk útjában, aminek lerontására képtelen : nincs okunk azt mondhatni, hogy ő saját ügyének érvényítését mindenképi