Magyar Academiai Értesítő, 1856 (16. évfolyam)

Számok - 1856 / 8. szám

A POZITÍV ÉS NEGATÍV PHILOSOPHIÁRÓL. 445 fak tőle kierőszakolni, minőnek ő, analyticai gondolkodás­módjánál fogva, nem is tartozott megfelelni. Ha a már előbb mondottakat szemesebben átvizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy ott a fölemlített pontok közöl egyik­nek sem engedtetett kiváló túlnyomóság a másik fölött. A vállalat veszélyeztetése nélkül nem is engedtethetett. Azért követtünk oly újmódot a haladásban, melynek észszerűsége világosan kívánta , hogy a fokokon keresztül fejlődő kezdetpon­tot mindenik megállapodásnál nyomban kísérje a végpont utáni kérdezősködés. De melyik volt az a kezdetpont és me­lyik a végpont ? A kezdetpont nem lehetett más mint a nega­tivismusnak ezen elve : a létnek igazsága a gondolás. A vég­pont sem lehetett más, mint az ugyanazon elvnek mindenképi érvényültsége. E két pont között haladva jutottunk immár el a negati­vismusnak harmadik vagyis azon fokához, mely a közvetett ismerés határai közt legfőbb lévén, az előbbi fokoktól sajátsá­gaira nézve is különbözendik. Melyek azon sajátságok ? Fel­adatunk megfejthetése nem szükségls, hogy itt valamennyi tüzetesen és behatólag tárgyaltassék ; ámde, mivel lehetnek, kik előtt az utóbbiak azonnali fölhozása nagy ugrásnak tetsz­hetnék, ha előbb a hozzájuk vivő út akadálytalanná nem lé­tetik , adjunk itt helyet a sajátságok közöl kiválólag kettőnek. Ezek, a határozottság és az észszerűség. De miért épen e ket­tőnek? Azért, mert ahhoz, hogy a harmadik fok a gondolás­nak, mint a lét igazságának, teljes érvényültségét fölmutat­hassa, okvetetlenül szükséges ama két sajátságnak világos előtűnése. A viszonylagos észszerűség ellen alig lehet valakinek alapos kifogása, de a határozottsággal egészen máskép áll a dolog. Mi sem akarjuk vitatni, mintha őt az előbbi fokok tel­jesen nélkülöznék, törekedtek ők is már utána, de sehol sem bírták azt hiánytalanul fölmutatni. Mi oknál fogva történt legyen ez mindig úgy, azt csak a negativizmus természete hozhatja napfényre. A negativismus, mu­lt negativismus, sehol sem léphet föl igazán, hacsak nem ront; valameddig tehát olyasmire ta­lálunk útjában, a­minek lerontására képtelen : nincs okunk azt mondhatni, hogy ő saját ügyének érvényítését mindenképi

Next