Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 3. kötet, 1862
Számok - 1862 / 1. szám
4 RÁTZZ KÁROLY ben, akarom eddig gyűjtött adatimat feldolgozva a Tekintetes Akadémia elé terjeszteni. Értekezésemet több apróbb részekre fogom osztani, s szólani fogok az ország elfoglalásáról, a hódoltság kiterjedéséről s többféle nemeiről, a birtokviszonyokról és adóról, az adományozás-és igazságszolgáltatásról, végre a foglyok állapotáról, a pribékekről és a bajvívásról sat. Állításaim bebizonyítása végett több okmányt fogok ide csatolni, azért, hogy ha netán tévedésben volnék s roszszul fogtam volna fel a tárgyat, az ítész könnyebben tisztába hozhassa ezen fontos kérdéseket. 1. A törökök már a XV. század elejétől fogva vágytak a magyar hadmíveletek kiindulási pontjának Nándor-Fehérvárnak birtokába jutni. A mi náluk Adrianopol, az volt nálunk Belgrád. A Hunyadiak is innét intézték támadásaikat ellenök. Szolimán török szultán e végvárt kivánta bevenni, hogy éjszak-keleti tartományainak egyszer mindenkorra védelmet és nyugalmat szerezzen. E végett ő 1521-ben egy nagy hadsereggel alatta terem, s hada zömével Nándorfehérvárt, előhada Szabácsot vívja meg, a következett tavaszszal pedig Orsovát kerítette birtokába, s így a török a Száva-Dunavonalnak Szabácstól a Feketetengerig ura lett. Míg ezen hódítások folytak, II. Lajos király Tolna megyében fekvő táborában időzött, s még ekkor is táborozástól felmentő leveleket osztogatott. (Lásd az I-ső számú okmányt.) Szolimán megfosztván hazánkat déli határ váraitól, hogy ezeknek, különösen Belgrádnak, elővédet szerezhessen, szükséges volt neki a szerémi várakhoz jutni, s így Magyarországot, s annak fővárosát Budát maga előtt feltárni, azután ellenét saját hazájában felkeresni s meggyőzni. Ez volt fő törekvése. Hogy ő tovább menni nem akart, s a hadtani elmélet szerint nem is volt tanácsos, későbbi hadjárataiból kitűnt, dehogy szándékát megváltoztatta, az nem másnak tulajdonítható, mint Izabella gyenge kormányának, melytől nem várhatta