A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1867 (1. évfolyam)
1867 / 1. szám
A keletieknél meg a görögöknél is találkozunk; új, mert a philosophia történetének fordulatpontjainál okvetlenül előkerülési meghasonlás egyfelől bizonyos életviszonyokhoz kötött, másfelől bizonyos ítéleteken nyugvó tények által szokott megnyilatkozni. A tények különböző alakot öltenek ; az ítéletek különböző tételekben tűnnek föl. A tények megkülönböztető jegyeiket az ítéletektől kapják, de a külső viszonyok sem vonulnak el fölöttük minden nyomhagyás nélkül. Az ítéletek sajátságait a tételek adják értésünkre. Hogy mennyi és mily befolyással bíró tételek hozattak legyen már eddig napfényre, a philosophia történetéből tudjuk. Az a gond, mely megállapításukra lőn fordítva, mindenkor nagy volt. Az eredményt a következő két tétel fejezi ki : a) A philosophiai módszerekre vonatkozó ismeretek most már teljesen megnyugtatók; b) A philosophiai módszerekre vonatkozó ismeretek még most sem teljesen megnyugtatók. A feladatunk érdekében alakított tételek között ezek most a legkiválóbbak. E két tétel a philosophiai módszer múltjának eredménye, jelenének visszatükrözője, jövőjének alapja gyanánt tekinthető. Kiviláglik a mondottakból : a) hogy az egymással meghasonlott bölcsészek két félre szakadtak ; b) hogy ezen meghasonlás a philosophiai módszerek körül forog ; c) hogy az ezen módszerekre vonatkozó ismeretek az egyik fél szerint teljesen megnyugtatók ; a másik szerint ellenben még most sem olyanok. Mik után itélve a szóba hozott meghasonlás tényezői a bölcsészek tárgya a philosophiai módszerek egysége ; a tényezők és a módszerek között fennálló viszonynak kifejezői az ismeretek. E pontok, így véve, világosak , de azért korántsem állíthatni, hogy akármily fennakadás ellen is biztosítók legyenek. Pedig ez lenne kívánatos, mert nem akármind ismeretség az, amire itt törekedünk, hanem a szorosan vett methodológiai eligazodottság. Hogy ezen eligazodottság mind tartalmára, mind terjedékére, mind egészletére nézve biztosító támaszpontot szükségeljen, az oly igazság, melyet csak említeni kell. De hol keressük itt most ama biztosító támaszpontot ? A jelen a multat is, a jövőt is magában foglalja , a multat eredményénél, a jövőt alapjánál fogva , legtanácsosabbnak hitszik tehát itt, ha gondolataink folyamítását a philosophiai módszerekre vonatkozó ismeretek mostani állapotánál, vagyis ha azon két, már előadott ítéletnél indítjuk meg, melyek épen az érintett állapotot tükrözik vissza. Első, amivel e tételeknél találkozunk, e kérdés : minő tételek ezek ? Hogy e kérdés itt csakugyan nem fölösleges, azt a rá adatni szokott feleletek különbözősége, meg az irányában fölhasználható szempontoknak sokasága is világosan mutatja. Némelyek szerint e tételek ellenkezők, mások szerint különbözők. Vannak, kik őket ellenmondóknak ítélik. Annyi kétségen kívül van, hogy az első igenlő, a második tagadó. A minőség e különbözőségéből indul azután ki azok nézete, kik szerint az egyik tétel elfogadása szükségképen hozza magával a másik elutasítását. E fonák viselkedés okát némelyek a kérdés alatti tételek pártolóinak vagy ellenzőinek alapiasságában keresik; de hibásan, mert akárhol