A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1873 (7. évfolyam)
1873 / 1. szám
1* 3 Ugyanakkor az I. (Nyelv- és széptudományi) osztály első ülése. Előbb Tódy Ferenc', t. t., később Pulszky Ferencz t. t. osztályelnök elnöklete alatt. 7. (1.) Pulszky Ferenc?, t. t. irodalomtörténeti adalékot olvas föl ily czím alatt : „Vespasiano Bisticci florenczi emlékiró Janus Pannoniusról és György kalocsai érsekről 8. (2.) Dr. Goldzieher Ignácz mint vendég „A nemzetiségi kérdés az araboknál" czímű értekezését olvassa föl. Kivonata ez: A monotheismuson kivül azon eszme, melynek kimondása által Muhammed merev ellentétbe helyezkedett a sémi világnézettel általában és az arabbal különösen, azon kosmopolitikus eszme, mely tanainak legközvetlenebb kifolyása, és melynek kifejtése által a keleti és közelebbről az arab világot gyökerestől reformálta. A sémieket politikai tekintetben jellemzi az exclusivitás egy jókora adaga ; a származás, a geneológia a politikában épen úgy mint a társadalmi életben a leglényegesebb tekintetek közé tartozik. Történeti előadásaikban tehát nagy szerepet játszik — mint a Genesis X. fejezetében is — az egyes népeknek "családjaik, nyelveik és nemzetségeik" szerinti felosztása. Ezen exclusivitás azonban nemcsak a nemzetközi viszonyokban nyilvánul, hanem ugyanazon egy nép egyes törzsein belül is. Ha a héberek a többi nagy népek irányában kiváló szerepet tulajdonítottak önmaguknak, az arabok még tovább mennek ; az előbbrevalóság kérdését egyes törzseik közt vetették föl, és ebbeli szűkkeblű nézeteiket régi költeményeikben is kifejezésre juttatják. Különösen az éjszaki és déli törzsek törekedtek egymástól az ethnographiai elsőséget megtagadni. Az iszlám által háttérbe szorult az arabok nemzeti oldala. Muhammed kiterjesztő küldetését az általa ismert világ valamennyi népeire, „a fehérekre és feketékre," és azt kivánta híveitől, hogy ne szóljanak többé arabról vagy persáról, hanem szóljanak muhammedánról. „Az igazhívők testvérek, vérük tökéletesen egyenlő." Ezen nézeteit, melyeket legutóször híres búcsúbeszédében fejtett ki, különösen az aethiopok irányában emelte érvényre. A koránban és a muhammedán hagyományok gyűjteményeiben szétszórva fordulnak elő azon mondatok, melyekben Muhammed ezen nézeteinek kifejezést ad; összefüggésben szemlélve, tiszta képét nyújtják azon támadásoknak, melyeket a nemzetiségi eszme ellen intézett Muhammed. Ugyanazon szempont alá esik Muhammednek a geneológia tudományáról mondott ítélete is. Ezen, az iszlám előtti arabok között nagy tekintélynek örvendő és az iszlám utáni időben is tovább fejlesztett