A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1873 (7. évfolyam)

1873 / 1. szám

tudományról többszörösen mondja az arab próféta, hogy kik vele fog­lalkoznak, hazug emberek. Ha tekintetbe veszszük az arab genealógiai tudomány természetét, azt tudniillik, hogy a rendes nemzetiségi kimuta­tásokon kívül még két lényeges alkatrész volt, melyek Muhammed viszo­nyának a nemzetiségi kérdéshez épen nem kedveztek, akkor nem fog feltűnőnek találtatni, hogy Muhammed e tudományt ki akarta zárni a tudományok sorából. E két alkatrész a mafáciir vagy fadhail (dicsőítés, azaz : a törzsek kiválóságának előszámlálása) és mathálib (egymás ellen intézett gáncsolódásaik). Muhammed eszméit épen a genealógiát illetőleg nem fogták fel hívei. Egyáltalában véve a nemzetiségi kérdés az iszlámban nem oldatott meg Muhammed szellemében ; hívei csak egyoldalúlag érvényesítették Muhammed eszményeit. Az iszlám uralma alá került népeket az által akarták egygyé olvasztani, hogy elnyomtak minden, az arabon kívüli nemzetiségeket ; muhammedán és arab körülbelül egybevágó fogalmakká váltak, elősegítve azon népek öntudatlansága által, melyek között az iszlám terjeszkedett. Az iszlám arabizálása különösen az iráni elemeket sújtotta, kik kényszerültek elhanyagolni azon nemzeti öntudatot, mely náluk oly gyönyörű mondákat teremtett és oly hatalmas szellemi mozgékonyságot segített elő.­­ De az arab fanatismus az irániak között mégis előidézett egyes hatályos visszahatásokat, melyek az arab hatalommal vetekedni ugyan nem bírtak, de az iráni genius egyéniségét a végelenyészéstől meg bírták óvni. Ezen visszahatás kettős irányban nyilvánult. Először az indoger­mán vallási alapnézetek nem bírván alkalmazkodni az iszlám merev theologiájához, mindjárt eleinte a siizmusban, később pedig a siizmus körül csoportosuló és az incarnatió elvére épülő vallásrendszerekben tör­tek elő. Ezen schismák, melyek Persiától Éjszakafrikáig terjedtek, tűz­helyeivé váltak a nemzetiségek visszahatásának, melynek eredetüket is köszönik.­­ Másodszor, a II. muhammedán században egy irodalmi iskola állott elő, Su'abijja név alatt, mely támaszkodva a koránra és a hagyományra, az arabizálásnak gátat akart vetni. Ezen iskola később tovább ment, és miután Muhammed kosmopolitikus nézeteit újra fel­élesztette, az arab nemzet állítólagos hivatását vonta kétségbe és az arab követelések ellenében azt állítja, hogy épen ellenkezőleg a persa és egyéb nem-ar­ab nemzetekre ruháztatott a gondviselés által, mely őket tehetsé­gekkel és a tudományok iránti hajlandósággal megáldotta, azon nagy históriai hivatás, melyet az arabok igénybe vesznek. Kétségbe vonják továbbá az arabok tiszta és mocsoktalan származását; reá­mutatnak arra, hogy az arabok rabszolgától (Ismael) származnak és családi életük gyanússágát magukból az arab költőkből felhozott mutatványok alapján bizonyítják. Reá­mutatnak az araboknak valódi nagy eseményekben szűkölködő történetére és ezen semmi ellenében a nem-arabok Salamon­ját, Nagy Sándorát, Pharaóit stb. hozzák fel. A sunbijja eszmék költeményekben is találtak kifejezést, s érte­kező e költeményekből mutatványokat olvas föl.

Next