A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1888 (22. évfolyam)
1888 / 1. szám
NEGYEDIK AKADÉMIAI TILOS. A III. (math.- és természettud.) osztály első ülése. 1888. január 11-án. DR. THAN KÁROLY r. t. osztályelnök elnöklése alatt. 11. l.enbossék Mihály részéről: «Összehasonlító boncztani vizsgálatok a velős hüvelyek fejlődéséről a középponti idegrendszerben», bemutatja Mihálkovics Géza r. t. 12. Daday Jenő részéről : «A magyarországi Branchipus fajok átnézete», bemutatja Horváth Géza r. t. ÖTÖDIK AKADÉMIAI ÜLÉS. 1/, I. osztály második illése. 1888. január 23-án. HUNFALVY PÁL v. t. osztályelnök elnöklése alatt. 1-1. Pecz Vilmos újonnan választott 1. tag felolvassa «Az antik tragikum s a három nagy görög tragikus jelentősége» czímű székfoglaló értekezését. Kivonatban így : Értekező köszönetet mondván megválasztásáért, felolvassa «Az antik tragikum és a három nagy görög tragikus jelentősége» czímű székfoglalóját, mely a görög tragoediáról szóló munkájának egy részét képezi. Értekező szerint az antik tragikum kiváló egyének küzdelmeinek és szenvedéseinek magasabb érdeklődést és megnyugvást keltő rajza, olyképen, hogy 1. az egyén bűnössége vagy vétsége folytán bűnhődik. 2. bűntelenségénél vagy vétségtelenségénél fogva szerencsében részesül. 3. bűnössége daczára részesül szerencsében. 4. bűntelensége és vétségtelensége daczára bűnhődik. Aeschylus tragikuma, t. i. a bűnnek halállal, a vétségnek nem halállal való bűnhődése, az antik tragikum legmagasabb fokát képezi. Sophocles tragikuma szerint az egyén bűntelensége és vétségtelensége daczára bűnhődik, tehát az antik sorstragoedia atyja nem Aeschylus, hanem Sophocles. Euripides tragikuma szerint az egyén bűntelenségénél és vétségtelenségénél fogva, vagy bűnössége daczára szerencsében részesül. Aeschylus tragikuma erkölcsi, a Sophoclesé vallási tragikum, míg Euripides tragikumának ingatag volta skepticismusában gyökeredzik, és kevésbbé hatásos voltának oka az ochtocratikus szellemnekEuripidesre gyakorolt befolyásában keresendő. Aristoteles, elragadtatva Sophocles művészetének magas képzettségű technikai sajátságaitól, a Sophocles-féle sorstragoediát tartja a legkiválóbbnak, de Aristoteles a három nagy tragikus, és különösen Aeschylus művészetének megítélésénél, valamint általában véve, úgy különösen a tragikumot illetőleg, feltétlenül illetékes bírónak nem tekinthető. A modern tragikum Aeschylus tragikumával azonos, tehát az antik tragikum alapja sokkal szélesebb mint a moderné, és második és hat-