Akadémiai Értesítő, 7. kötet (1896. évfolyam)
1896 / 4. szám
216 Folyóiratok szemléje. fáról ; Henry Joly czikke a társulatok és az állam szerepéről a büntetés elleni védekezésben ; Seligmann dolgozata : A birói tévedések áldozatainak adandó kártalanításról ; Edmond Villey tanulmánya a jelenkori socialismus erkölcsi és társadalmi okairól. Végül Ferdinandy Géza válaszol: Néhány közjogi tévedés helyreigazítása czím alatt: «A királyi méltóság és hatalom Magyarországon» czímű munkája bírálatára. Az «ETHNOGRAPHIA» VI. évfolyama utolsó (5—6.) füzetének bevezető értekezése Munkácsi Bernát szerkesztőnek tanulmánya « Az ugor népnevezet eredetéről». (Föntebb közöljük). Utána Kovács János befejezi «A csigányok Szegeden» czímű nagyobb munkáját, kimutatván, hogy a czigányság kétszáz év óta állandó letelepedése mellett, majdnem teljesen beleolvadt a jelzett város lakosságába és mintaszerű munkásságával a társadalmi foglalkozások minden terén hasznos polgárokat nevelt. — A «tárgyi néprajz» körébe vág Sajóvölgyi G. Péter leírása a dorogmai vesszőmunka-iparról. — A «néphit és népszokások» rovatában Kovács Bálint a zágoni nép szokásairól és babonáiról. Kolumbán Samu a hétfalusi csángó babonákról,, Gál Kálmán a Nyárád-melléki lakodalmi szokásokról. Rechnitzer Ignácz a hajdú-megyei magyar pásztor chronomantiájáról, továbbá a hajdúmegyei gyermekjátékokról közölnek adatokat. — Jakab József befejezi a szatmármegyei babonákat tárgyazó nagyobb gyűjtését, míg Szentkereszty Tivadar znyitramegyei népmondákat» közöl. — Bellosics Bálint Andrian Ferd. bárónak és Herrmann Antalnak az idővarázsolásról szóló tanulmányaihoz a krassován bulgár és szerb néphit köréből nyújt t ijabb adalékot «Dodola (Adatok az esőcsináláshoz)» czímen.— Bezsán Miklós a karas-menti románok néphitét és népszokásait, Nemes Mihály pedig a Talaborvölgyi ruthén nép lakodalmi szokásait ismerteti. Ugyancsak éjszaki szlávjaink néprajzát gyarapítják Zsurek Antal nak a mármarosmegyei «Nagy-Ag» völgy ruthén népének hiedelmeiről, továbbá Medriczky Somának a liptói tót népszokásokról adott rajzai. Az «irodalmi» rovatban Melich János a Cesky Ltd folyóiratnak első kötetét ismerteti, különös tekintettel a tótjainkról írott közleményekre. Herrman Antal pedig Gönczy Ferencznek «Muraköz és népe» czímű művét mutatja be. Ugyanitt a szerkesztő Fiók Károly «Őstörténet és kritika»» czímű czikkére tesz biváló észrevételeket. — Az «apróságok» rovatából kiemelendő M. B. közlése a régi magyar *turul” madárnév igazi hangzására nézve, mely tekintettel a «feketesas» értelmű éjszaki vogul turul (a keleti török tur-ul «kis fekete sólyom») szóra, továbbá arra, hogy hasonló hangmegfelelések vannak még : a magyar harkály, karvaly, sirály, seregély — török sirget, görvély «vízi borjú» , mongol gürbel stb., nem «turul», hanem «turuly] olvasását ajánlja a Kézai krónikájában s egyéb régi okiratban található turul írásnak, melyben tudvalevőleg az l a régi orthographiai eljárás szerint %-nek is lehet jelzése.