Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1961 (68. kötet = Új folyam 6. kötet)

1961 / 7-8. sz. - SZERÉNYI SÁNDOR: Tudományos életünk néhány időszerű kérdéséről

forintot, vagyis az MTA 1960. évi költségvetésének kb. 30 százalékát fordítot­tuk. A tudományos alkotómunka megbecsülését mutatja az is, hogy a Kossuth­díjak egy részét minden évben tudósoknak, tudományos kutatóknak ítélik oda, így pl. az 1961-ben odaítélt 19 Kossuth-díjból 12-t osztottak ki a tudományos kutatómunkában teljesítményükkel kiemelkedő tudósok és kutatók között. A tudomány társadalmi jelentőségét hazánkban a tudomány dolgozói is mindinkább felismerik. Ennek eredményeképpen az Akadémia és intézetei az elmúlt két esztendőben jelentős lépést tettek előre a tekintetben, hogy egyre jobban megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek. A korábbi években tapasztalható — sok tekintetben hibás — szemlélethez képest tudó­saink és kutatóink többsége egyre jobban megérti, hogy a dolgozó nép nemcsak szívesen ad, hanem jogosan eredményeket is vár a tudománytól, hogy tehát a tudósok elsőrendű feladata képességük teljes latbavetésével, a lehetőségek maximális kihasználásával cselekvő módon segíteni a nép boldogulását, a szocializmus építését. Az Akadémia intézményeiben a tudományos kutatómunka kiszélesedett keretek között normális feltételek mellett folyik. Az Akadémiának ma már jelen­tékeny tudományos és politikai tényezőt képviselő kutatógárdája van. 1960-ban 35 intézetben és több száz céltámogatott egyetemi tanszéken 1130 kutató dolgozott. Ezek 24,6%-a már tudományos fokozattal rendelkezik. Örvendetes, hogy a tudományos kutatómunka színvonalán és eredmé­nyein is észlelhető bizonyos, nem lebecsülendő változás. Míg a korábbi években általában az volt jellemző, hogy a tudományos eredmények egyes nagytekin­télyű tudósok személyes tevékenységéhez fűződtek, addig ma már a tudomá­nyos eredmények egyre nagyobb — bár a követelményekhez képest még ma sem elegendő és nem eléggé kimagasló — részét már tudományos kollektívák produkálják, amelyekben mind jelentősebb szerep jut a fiataloknak, a mi rend­szerünkben felnőtt tudósoknak, tudományos kutatóknak. Az MTA legutóbbi közgyűlése jogos büszkeséggel sorolhatott fel számos eredményt, ezért jutalomban is részesített 70 kutatót, akiknek túlnyomó többsége ilyen fiatal tudós volt. A tudósok és a tudományos kutatók körében az elmúlt másfél év folya­mán jelentősen nőtt a párt befolyása. Pozitív fordulatról beszélhetünk a tudo­mányos dolgozók politikai állásfoglalása tekintetében, a fejlődés azonban jóval csekélyebb a világnézeti előrehaladást illetően. A tudósok és tudományos kutatók döntő többsége helyesen értékeli a szovjet és a fejlettebb népi demok­ratikus országok nagyszerű tudományos fejlődését. A korábbinál jóval nagyobb az érdeklődésük a bel- és külpolitikai kérdések iránt. Többségük mind gyakrab­ban juttatja kifejezésre, hogy egyetért pártunk és kormányunk politikájával, támogatja a békeharcot, pozitívan foglal állást a szocialista építés vagy a békéért folyó harc konkrét kérdéseinek konstruktív megoldása tekintetében. Megnövekedett az Akadémia társadalmi megbecsülése. A kormányzat mindjobban bevonja a tudósokat a legfontosabb kérdések megvitatásába és kidolgozásába. Az Akadémia tudományos igényességgel nyilvánított véleményt az ötéves terv irányelveihez és az oktatásügy nagy fontosságú reformjának téziseihez. Az Akadémia és intézetei az elmúlt két esztendőben mindjobban meg­találták helyüket a tudomány művelésében és a magyar tudományos élet irányításában. Az Akadémia vezető szervei felismerték, hogy elsőrendű fel­adatuk az Akadémia intézeteiben és az akadémiai támogatással egyetemi tan­

Next