Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1977 (84. kötet = Új folyam 22. kötet)
1977 / 6. sz. - AZ MTA 1977. ÉVI 137. KÖZGYŰLÉSE - Az Akadémia 1977. évi közgyűlése
feladatait vázolta a víz minőségének megóvásával, javításával összefüggésben. A Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának ülésén Bognár József akadémikus tartott beszámolót A világgazdasági korszakváltás és a magyarországi társadalomtudományok feladatai címmel. Az előadás többek között bemutatta, miért fontos és célszerű ezzel a mai egész világot átfogó tudományos, politikai és ökonómiai kérdéscsoporttal a magyar kutatóknak foglalkozni. Az előadás korreferensei voltak: Nyers Rezső, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója, Osztrovszki György és Szalai Sándor akadémikusok. A Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának ülésén Martos Ferenc akadémikus. A Magyar Tudományos Akadémia 1977. évi közgyűlésén két új tiszteleti tagot választott. HAUSER ARNOLD professzor nemzetközileg ismert művészetszociológus, művészettörténész 1892-ben Temesvárott született. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte; filozófiát, német és francia filológiát tanult. Ifjúkorában részt vett a századforduló után kibontakozott haladó szellemi mozgalmakban. Személyes kapcsolata a Galilei-kör több kiemelkedő tagjával, Lukács Györggyel és Mannheim Károllyal, nagy hatással volt szellemi fejlődésére. Az 1916-ban létrejött „Vasárnapi kör" az 1917 tavaszán megalakított „Szellemi tudományok szabadiskolája" életreszóló tudati, politikai és emberi értékeket adott át a bennük munkálkodóknak, így Häuser Arnoldnak is. A Tanácsköztársaság bukása után először Olaszországba és Németországba emigrált, később Bécsben élt, 1938-tól pedig Londonban él. Könyvei mindenekelőtt a számos fordítást megélt és magyarul is megjelent, „A művészet és az irodalom társadalomtörténete" című — a korunk tudományos műveit összefoglaló képzeletbeli világkönyvtárban a kézikönyvek rangjára emelkedtek, nemzedékeket tanítottak. Häuser Arnold munkásságának lényege a stílustörténeti kutatások eredményeinek a társadalomtörténeti kutatások alapján való megrostálása, korrigálása, rendszerbe állítása, a szociológiai módszernek a történeti fejlődés egészén való érvényesítése. Műveiben monumentális tablóban rajzolta fel az irodalom és a művészet társadalmi genezisét, a kor által való meghatározottságát, elmélyülten kutatta a szellemi megnyilvánulások társadalmi gyökerét, a stílus-osztályelnök referátuma hangzott el a földes bányászati tudományok kölcsönös kapcsolatairól és a termelésre gyakorolt hatásukról. Az osztályhoz tartozó tudományágazatok együttműködését elemezve hangsúlyozta, hogy az egyes területeken dolgozók igen jelentős „saját" teljesítményükön felül éppen az együttes munkával érték el a legkimagaslóbb eredményeket. Kiemelte a hazai földgázkutatás sikereit és a különböző szaktudományok közös tevékenységének két fontos területét: a recski érc- és a dunántúli barnaszénbányászatot. Az előadás korreferensei: Grasselly Gyula akadémikus, Kapolyi László, a műszaki tudományok doktora és Bán Ákos, a műszaki tudományok kandidátusa voltak. Új tiszteleti tagok változások valós indokait, számbavette a művésznek a különféle korokban a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét. Életműve a szigorúbb értelemben vett művészetszociológiának, vagyis a művészet társadalomtörténeti aspektusból való vizsgálatának, valamint a művészet különféle ágait, a filozófiát és kulturális helyzetet együtt analizáló művelődéstörténetnek a szintézise. Munkásságának elévülhetetlen érdeme összegező és kezdeményező szerepe, a tudomány történetében betöltött funkciója, a művészetek fejlődéséről nyújtott szuggesztív összképe, új vizsgálatokra ösztönző remek meglátásai. Ugyanakkor művészetszociológusként, szaktörténészként is a jelen kultúrát kívánta szolgálni, annak haladó, pozitív eredményeit, erőit segíteni. Häuser Arnold a századelőn fellépő, az új tudomány alapjait megvető tudósnemzedéknek az egyik reprezentáns képviselője, aki egész életében hű maradt ifjúkori eszméihez, és hallatlan dimenziójú tudományos felkészültségét mindig a társadalmi haladás, a racionalizmus, a tudományos igazság szolgálatába állította. SZABÓ T. ATTILA A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem nyugalmazott professzora, az újabb magyar nyelvtudomány egyik legjelentősebb élő személyisége. Majdnem fél évszázados munkásságából egy nagy, széles érdeklődésű, igen színes, több tudományterületen is jelentős eredményeket felmutató tudós képe rajzolódik ki előttünk. A kolozsvári egyetemen — a Csűry-iskola hagyományait követve — Szabó T. Attila személyesen indította el, majd irányította, később tanítványainak széles köre folytatta azt a