Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)
1981 / 10. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - SAS ELEMÉR: Amire Bay Zoltán tanít
Ez ismét egy olyan pont, melyen érdemes elgondolkodni. Bay Zoltánt a természet jelenségei, törvényei és különböző összefüggései érdekelték. Ezért a kutatáshoz mindig azt a módszert vette igénybe, amelyik szükséges volt, amelyik legcélravezetőbbnek látszott, így kerül tevékenységében dialektikus egységbe az elméleti és kísérleti fizika. Mindez harmonikusan kapcsolódik más területek természettudományos vizsgálataihoz. A már sokat emlegetett Eötvös Kollégiumban is együtt voltak nemcsak a különböző természettudományok leendő művelői, hanem a humán tudományok tanárjelöltjei is. Egymásrahatásuk bővítette látókörüket, növelte tudásukat és általános műveltségüket. Bay Zoltánt is baráti kapcsolatok fűzték Szabó Lőrinchez, Móricz Zsigmondhoz, Németh Lászlóhoz, Illyés Gyulához, Kodly Zoltánhoz. Ez is tükrözi, hogy a tudományok együttesen szolgálják a humánumot, és egy természettudós lehet igazi humanista, ugyanakkor még nem biztos, hogy aki a humán tudományokkal foglalkozik az valóban humanista. Visszatérve Szegedre, itt kötött egy másik természettudóssal, Szent-Györgyi Alberttel barátságot, mely tovább folytatódott kint Amerikában, és ma is tart. E kapcsolat eredményeként született meg Szegeden egy új elektrokardiográf. A műszer vizsgálatakor mindig kellett egy kísérleti alany, aki a mérés ideje alatt teljesen nyugodt, és türelmesen viseli a néha hosszan tartó vizsgálatokat. A kísérletek során ez többször problémát okozott, és ezért Bay Zoltán egy egyszerű műszívet szerkesztett. Egy alkalommal felvetette, hogy meggyőződése szerint a természetben céltalan dolgok nincsenek, így bizonyára a szíváramoknak is van valami szerepük. Mivel Ő a szíváramokat utánozni tudja, el lehetne képzelni, hogy ezekkel az áramokkal aktivizálni lehetne a renyhén működő szívet. Sajnos mindez csak egy beszélgetés közben felvetett szellemes gondolat maradt és a Pacemakert nem Bay Zoltán találta fel. Már szegedi évei alatt sok ipari problémát oldott meg, a Tungsram (mai Egyesült Izzó) megbízásából és anyagi támogatásával. Ilyen előzmények után, 1936-ban a Tungsram meghívta laboratóriumába. Bay Zoltán eleget tett a felkérésnek, és ezzel meglepetést és nemtetszést váltott ki sokakban, akik az egyetemi katedrát magasan az ipari kutatólaboratóriumok fölé helyezték. Az Izzóban dolgozta ki egyik legszebb találmányát, az elektronsokszorozó számlálót. A ma közismert szcintillációs számláló Bay Zoltán elektronsokszorozójából született . Az Izzó kutatólaboratóriumában sok kiváló kutató dolgozott. Elég Bródy Imre, Selényi Pál és Szigeti György nevét említeni. Sokan ismerik a következő demonstrációs kísérletet. Ebonit lemezre tompa végű fémrúddal betűket rajzolunk. Az írás természetesen nem látszik. Ezután a lemezt befújjuk finom kénporral vagy míniumporral, és így megjelennek a betűk. A lemez ugyanis az érintett helyeken elektromosan feltöltődött és az elektrosztatikus vonzás tapasztja oda a ráfújt port. Selényi Pál ebből az alapjelenségből kiindulva végezte vizsgálatait, és tevékenységének köszönhető a ma közismert xerox berendezések megszületése. Bay Zoltán az igazi tudósra jellemző humorral mesélte, hogy ezt a porral írást ők tréfásan pornográfiának nevezték, amiért Selényi Pál nagyon haragudott. Az alapkutatás és az alkalmazás végig harmonizált Bay Zoltán életében, tevékenységében. A Tungsramban töltött évek alatt is állandó előadója volt a Műegyetemnek. A tudomány fejlődését figyelve egyre jobban érezte az atomfizika szerepét, és szorgalmazta a Műegyetemen egy atomfizikai tanszék létrehozását. Ugyanakkor a Műegyetemen inkább egy rádiótechnikai tanszék szervezését tartották fontosnak. Abban az időben Aschner Lipót volt a Tungsram vezérigazgatója. A Műegyetemen összehívtak egy értekezletet, melyen különböző szakemberek és professzorok két órán keresztül magyarázták, hogy mennyire fontos lenne egy rádiótechnikai tanszék. Mikor a felszólalások befejeződtek