Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 10. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - SAS ELEMÉR: Amire Bay Zoltán tanít

Ez ismét egy olyan pont, melyen érdemes elgondolkodni. Bay Zoltánt a természet jelenségei, törvényei és különböző összefüggései érdekelték. Ezért a kutatáshoz mindig azt a módszert vette igénybe, amelyik szükséges volt, amelyik legcélravezetőbbnek lát­szott. így kerül tevékenységében dialektikus egységbe az elméleti és kísérleti fizika. Mindez harmonikusan kapcsolódik más területek természettudományos vizsgálataihoz. A már sokat emlegetett Eötvös Kollégiumban is együtt voltak nemcsak a különböző természettudományok leendő művelői, hanem a humán tudományok tanárjelöltjei is. Egymásrabatásuk bővítette látókörüket, növelte tudásukat és általános műveltségüket. Bay Zoltánt is barát i kapcsolatok fűzték Szabó Lőrinchez, Móricz Zsigmondhoz, Németh Lászlóhoz, Illyés Gyulához, Kodéily Zoltánhoz. Ez is tükrözi, hogy a tudományok együtte­sen szolgálják a humánumot, és egy természettudós lehet igazi humanista, ugyanakkor még nem biztos, hogy aki a humán tudományokkal foglalkozik az valóban humanista. Visszatérve Szegedre; itt kötött egy másik természettudóssal, Szent-Györgyi Alberttel ba­rátságot, mely tovább folytatódott kint Amerikában, és ma is tart. E kapcsolat eredménye­ként született meg Szegeden egy új elektrokardiograf. A műszer vizsgálatakor mindig kel­lett egy kísérleti alany, aki a mérés ideje alatt teljesen nyugodt, és türelmesen viseli a néha hosszan tartó vizsgálatokat. A kísérletek során ez többször problémát okozott, és ezért Bay Zoltán egy egyszerű műszivet szerkesztett. Egy alkalommal felvetette, hogy meggyő­ződése szerint а természetben céltalan dolgok nincsenek. így bizonyára a szíváramoknak is van valami szerepük. Mivel Ő a szíváramokat utánozni tudja, el lehetne képzelni, hogy ezekkel az áramokkal aktivizálni lehetne a renyhén működő szívet. Sajnos mindez csak egy beszélgetés közben felvetett szellemes gondolat maradt és a Pacemakert nem Bay Zoltán találta fel. * Már szegedi évei alatt sok ipari problémát oldott meg, a Tungsram (mai Egyesült Izzó) megbízásából és anyagi támogatásával. Ilyen előzmények után, 1936-ban a Tungsram meghívta laboratóriumába. Bay Zoltán eleget tett a felkérésnek, és ezzel meglepetést és nemtetszést váltott ki sokakban, akik az egyetemi katedrát magasan az ipari kutatólabo­ratóriumok fölé helyezték. Az Izzóban dolgozta ki egyik legszebb találmányát, az elektronsokszorozó számlálót. A ma közismert szcintillációs számláló Bay Zoltán elektronsokszorozójából született . Az Izzó kutatólaboratóriumában sok kiváló kutató dolgozott. Elég Bródy Imre, Selényi Pál és Szigeti György nevét említeni. Sokan ismerik a következő demonstrációs kísérletet. Ebonit lemezre tompa végű fém­rúddal betűket rajzolunk. Az írás természetesen nem látszik. Ezután a lemezt befújjuk finom kénporral vagy míniumporral, és így megjelennek a betűk. A lemez ugyanis az érintett helyeken elektromosan feltöltődött és az elektrosztatikus vonzás tapasztja oda a ráfújt port. Selényi Pál ebből az alapjelenségből kiindulva végezte vizsgálatait, és tevé­kenységének köszönhető a ma közismert xerox berendezések megszületése. Bay Zoltán az igazi tudósra jellemző humorral mesélte, hogy ezt a porral írást ők tréfásan pornográ­fiának nevezték, amiért Selényi Pál nagyon haragudott. Az alapkutatás és az alkalmazás végig harmonizált Bay Zoltán életében, tevékenysé­gében. A Tungsramban töltött évek alatt is állandó előadója volt a Műegyetemnek. A tudomány fejlődését figyelve egyre jobban érezte az atomfizika szerepét, és szorgalmazta a Műegyetemen egy atomfizikai tanszék létrehozását. Ugyanakkor a Műegyetemen in­kább egy rádiótechnikai tanszék szervezését tartották fontosnak. Abban az időben Aschner Lipót volt a Tungsram vezérigazgatója. A Műegyetemen összehívtak egy értekezletet, melyen különböző szakemberek és professzorok két órán keresztül magyarázták, hogy mennyire fontos lenne egy rádiótechnikai tanszék. Mikor a felszólalások befejeződtek 5* V 787

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék