Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1983 (90. kötet = Új folyam 28. kötet)

1983 / 9. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - GUBA FERENC: Szent-Györgyi és a tudományos iskola. Szent-Györgyi Albert, az MTA tiszteleti tagja 90 éves

4 - atomos dikarboxi-savak szerepét a citrát anyagcsere-ciklusban. Ugyanezen szemlélet eredményességének tekinthető az a felismerés is, hogy a mozgás biológiai jelensége uni­verzális: az izommozgás, a sejtmozgás, több, sejten belüli anyag mozgása specifikus, egy­máshoz hasonló (aktin-, miozinszerű) fehérjék kölcsönhatásán keresztül valósul meg. Az élet univerzalitásának elve és a dolgo­k mély megértésének igénye elvezette a szub­molekuláris biológia megfogalmazásáig (ez lényegében kvantumbiológia), ami bár nap­jainkban még kevés konkrét kutatási területen alkalmas a kísérleti megközelítésre, de kétségtelenül előre mutató és a jövőt szolgáló koncepció. Az élő anyaggal kapcsolatos Szent-Györgyi-tanítás az is, hogy a biológiában 1 + 1 ^ 2. Szavakkal: a biológiai rendszerek komplexitása azt jelenti, hogy az egyes komponensek sajátságai nem egyszerűen összegeződnek, hanem új tulajdonságok jöhetnek létre. Véle­ménye szerint a biológiai rendszerek működésének megismeréséhez az első lépésben az egyes molekulárisan definiálható komponenseket izolálni kell, meg kell ismerni (fizikai, kémiai, enzimatikus stb.) sajátságaikat, majd a második lépésben újra létre kell hozni a működő szerkezetet. Sokszor hivatkozott arra, hogy egy gépkocsi működését is úgy ismer­hetjük meg, ha alkatrészeire szedjük, majd megfelelő sorrendben és módon úgy szereljük össze, hogy újra működőképes szerkezet legyen. Szent-Györgyi volt talán az első bioké­mikus, aki a funkcionáló szerkezet biológiai fontosságát hangsúlyozta. Az izommozgás vizsgálatával kapcsolatban is arra törekedett — munkatársaival együtt —, hogy fel­derítse és jellemezze mindazon kémiailag meghatározható anyagokat, amelyek részt vesz­nek a mozgás (a kontrakció és relaxáció) „életjelenség" megvalósításában, így vált­ismertté a miozin és az aktin-fehérje. Majd az ismeretek birtokában létrehozta azt a leg­egyszerűbb komplex szerkezetet, amely ezen „életjelenség" lényeges vonásait mutatta (aktomiozin-szál). A kutatás eredményességének egyik biztosítéka a kísérleti objektum célnak megfelelő, lehetőleg optimális megválasztása. A Proftól ezt is meg lehetett tanulni, így pl. 6 alkal­mazta először — ötven évvel ezelőtt — a biológiai oxidáció vizsgálatának igen adekvát anyagát, a galamb-mellizmot, melyről azóta már tudjuk, hogy igen gazdag mitokondriu­mokban. A biológiai oxidáció (és az akkor általa vizsgált 4 C-atomos dikarboxi-savak anyagcseréje) a mitokondriumokhoz kötött. A C-vitamin tekintélyes mennyiségű előállí­tásához (amely nélkül sem a megfelelő kémiai szerkezet megállapítást, sem a terápiás vizs­gálatot nem lehetett volna elvégezni) megkereste a megfelelő nyersanyagforrást: a sze­gedi paprikát. Mindannyiunk előtt, akik Vele együtt dolgoztunk világossá vált, hogy csak olyan kísérleti objektumot szabad használni, amely megfelelő mennyiségben, összetételében változatlan formában hozzáférhető és adott kísérleti körülmények között reprodukál­hatóan mérhető válaszokat ad a megfelelően feltett kérdésekre, így alkalmazta a mozgás életjelenségének tanulmányozására a vázizmot, majd a szubmolekuláris biológia megala­pozásának kísérleti anyagaként a fehérjék (és más aminoszármazékok) aminocsoportjá­val mérhető elszíneződést és spin-rezonancia jelet adó glioxált és származékait. Már az előzőekben utaltam arra, hogy Szent-Györgyi milyen fontosnak tartja a kutatás­ban a kísérleti objektummal való közvetlen kapcsolatot, a szem és kéz kapcsolatát a vizsgált jelenséggel. Jóformán már az objektív mérések előtt tudtuk, hogy mit várhatunk a kipreparált anyagunktól, milyen lesz például az acetonos szárazizom-porból kivonható aktin mennyisége, vagy a miozin aktin-kötőképessége. Szent-Györgyi élen járt a célravezető egyszerű módszerek alkalmazásában. Az izom­kontrakció modellezésére és kísérletes vizsgálatában például egymás után három, egyre komplexebb és bizonyos mérésekre specifikusan alkalmas módszert és kísérleti rendszert hozott létre. A legelső az aktomiozin-szál volt. Az aktomiozin-szálon mint kontrakciós modellen ki lehetett mérni azon körülményeket, amelyek között az izomösszehúzódás be­

Next