Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1987 (94. kötet = Új folyam 32. kötet)

1987 / 7-8. sz. - TUDOMÁNYOS ÉLET - ZALLÁR ANDOR - SZABÓ TIBOR: Szent-Györgyi emlékülés Szegeden

gunk helyének kijelölése és állandó kiállí­tása megvalósítás előtt áll." Szilárd János végül bejelentette, hogy a rektori tanács állásfoglalása alapján a Sze­gedi Orvostudományi Egyetem kérte, hogy címében viselhesse Szent-Györgyi profesz­szor nevét. Ezután Papp Gyula, a városi tanács el­nöke beszélt Szent-Györgyi professzor egyéniségéről, közéleti és politikai szerepé­nek elsősorban szegedi vonatkozásairól. Hazánkban — mondotta — egyedül Szegednek adatott meg az a szerencse, hogy Nobel-díjast mondhatott magáénak. Tudós kutatót, aki e díjjal elismert tevé­kenysége eredményeinek jelentős részét itteni tudományos kutatómunkája során érte el, s aki világra szóló (egyik) felfede­zésének anyagát a táj sajátos termékében, a paprikában találta meg. Emlékét azóta is híven őrzik a város polgárai. Ezt mutatja többek között az a kezdeményezés, amely­nek célja összegyűjteni minden olyan doku­mentumot, tárgyat, szellemi emléket, amely Szent-Györgyi Albertre, különösen szegedi tartózkodásának éveire, szegedi kapcsolataira vonatkozik. Az emlékülés közönsége megelégedéssel vette tudomásul, hogy Szeged városa a Nobel-díj elnyerésének ötvenedik évfor­dulóján méltó emléket kíván állítani világ­hírű tudósának. Ezután több tudományos előadás hang­zott el. Guba Ferenc professzor, a SZOTE Biokémiai Intézetének igazgatója „Szent-Györgyi Albert hozzájárulása az élő álla­pot jobb megértéséhez" című előadásában kiemelte: Szent-Györgyi Albert kutatói nagyságát többek között az is mutatja, hogy a Nobel-díjat követően nem „ült" a megérdemelt babérokon, hanem alkotó szelleme újabb és újabb utak megnyitására vezette. Tudományos tevékenységéből a továbbiakban három egymástól látszólag elkülönült problémakört ragadott ki: a biológiai oxidációt, a mozgás életjelenségét és a rák problémáját. Kutatómunkájának jellemző vonásaként említette : — látta azt, amit mindenki látott, de úgy gondolkodott a látottakon, ahogy azt más nem tette; — rendkívül percíz, körültekintő és fegyel­mezett kísérletező volt; — sohasem a kitaposott, sima utat válasz­totta, tévedéseken keresztül jutott el a megbízható eredményekig, felismeré­sekig; — amivel csak foglalkozott, abban új utat nyitott, új, messzeható távlatokat tárt fel. Kapuy Ede professzor, a JATE Elméleti Fizikai Tanszékének vezetője „Szent-Györgyi Albert és az anyag elektronelméle­te" címmel tartott előadást. Századunkban a természettudományok aktív művelői kö­zül kevésnek adatott meg, hogy szűkebb szakterületén túli tudományágazatokra is maradandó hatást fejtsen ki. Szent-Györ­gyi Albert a kevesek közé tartozott. Kutatásai során eljutott annak feltéte­lezéséhez, hogy „az élet­jelenségek magya­rázatában nem állhatunk meg a molekulá­ris szintnél, hanem le kell szállnunk szub­molekuláris szintre, ahol a kvantummecha­nika törvényei uralkodnak." A fehérjék elektromos tulajdonságaira vonatkozó hipotézis merész kihívás volt a fizikusok felé. A hatvanas évek elejére ki­alakult egy kutatási terület, amelynek mű­velői, Szent-Györgyihez hasonlóan, a bio­kémiát az elektronszerkezet szempontjából vizsgálják, elfogadva azt az állítását, hogy a molekulák viselkedését az elektronszerke­zet határozza meg. Szent-Györgyi életének és munkásságá­nak tanulságairól szólva kiemelte: jelentős eredményeket csak különböző tudomány­területek nemzetközi, intenzív együttmű­ködésével lehet elérni. Bagdy Dániel, a Gyógyszerkutató Intézet tudományos tanácsadója „Emlékeznek a tanítványok" című előadásában a volt ta­nítványok és munkatársak nevében szólt, akikre a személyes élmény meghatározó­nak bizonyult egész életükre. Az emlékülés záró előadását Csákány Béla professzor, a JATE rektora tartotta. Szent-Györgyi Albert egyéniségének né­hány olyan vonását villantotta fel, amelyek nem annyira a világhírű tudós, mint inkább a rendkívüli ember arcképéhez tartoznak. Jelképi értékű tényként marad meg emlé­kezetünkben — mondotta —, hogy mikor utoljára tette lábát a hazai földre, István királyunk koronáját kísérte. Az emlékülés előadóit és hallgatóit az a szellem jellemezte, amelyet az egykori sze­gedi professzor, Apáthy István oly találóan fogalmazott meg: „A nagy nemzetek tekin­télyt adnak tudósaiknak, míg a kis nemze­teknek a tudósaik adnak tekintélyt." Zallár Andor — Szabó Tibor

Next