Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1987 (94. kötet = Új folyam 32. kötet)
1987 / 7-8. sz. - TUDOMÁNYOS ÉLET - ZALLÁR ANDOR - SZABÓ TIBOR: Szent-Györgyi emlékülés Szegeden
gunk helyének kijelölése és állandó kiállítása megvalósítás előtt áll." Szilárd János végül bejelentette, hogy a rektori tanács állásfoglalása alapján a Szegedi Orvostudományi Egyetem kérte, hogy címében viselhesse Szent-Györgyi profeszszor nevét. Ezután Papp Gyula, a városi tanács elnöke beszélt Szent-Györgyi professzor egyéniségéről, közéleti és politikai szerepének elsősorban szegedi vonatkozásairól. Hazánkban — mondotta — egyedül Szegednek adatott meg az a szerencse, hogy Nobel-díjast mondhatott magáénak. Tudós kutatót, aki e díjjal elismert tevékenysége eredményeinek jelentős részét itteni tudományos kutatómunkája során érte el, s aki világra szóló (egyik) felfedezésének anyagát a táj sajátos termékében, a paprikában találta meg. Emlékét azóta is híven őrzik a város polgárai. Ezt mutatja többek között az a kezdeményezés, amelynek célja összegyűjteni minden olyan dokumentumot, tárgyat, szellemi emléket, amely Szent-Györgyi Albertre, különösen szegedi tartózkodásának éveire, szegedi kapcsolataira vonatkozik. Az emlékülés közönsége megelégedéssel vette tudomásul, hogy Szeged városa a Nobel-díj elnyerésének ötvenedik évfordulóján méltó emléket kíván állítani világhírű tudósának. Ezután több tudományos előadás hangzott el. Guba Ferenc professzor, a SZOTE Biokémiai Intézetének igazgatója „Szent-Györgyi Albert hozzájárulása az élő állapot jobb megértéséhez" című előadásában kiemelte: Szent-Györgyi Albert kutatói nagyságát többek között az is mutatja, hogy a Nobel-díjat követően nem „ült" a megérdemelt babérokon, hanem alkotó szelleme újabb és újabb utak megnyitására vezette. Tudományos tevékenységéből a továbbiakban három egymástól látszólag elkülönült problémakört ragadott ki: a biológiai oxidációt, a mozgás életjelenségét és a rák problémáját. Kutatómunkájának jellemző vonásaként említette : — látta azt, amit mindenki látott, de úgy gondolkodott a látottakon, ahogy azt más nem tette; — rendkívül percíz, körültekintő és fegyelmezett kísérletező volt; — sohasem a kitaposott, sima utat választotta, tévedéseken keresztül jutott el a megbízható eredményekig, felismerésekig; — amivel csak foglalkozott, abban új utat nyitott, új, messzeható távlatokat tárt fel. Kapuy Ede professzor, a JATE Elméleti Fizikai Tanszékének vezetője „Szent-Györgyi Albert és az anyag elektronelmélete" címmel tartott előadást. Századunkban a természettudományok aktív művelői közül kevésnek adatott meg, hogy szűkebb szakterületén túli tudományágazatokra is maradandó hatást fejtsen ki. Szent-Györgyi Albert a kevesek közé tartozott. Kutatásai során eljutott annak feltételezéséhez, hogy „az életjelenségek magyarázatában nem állhatunk meg a molekuláris szintnél, hanem le kell szállnunk szubmolekuláris szintre, ahol a kvantummechanika törvényei uralkodnak." A fehérjék elektromos tulajdonságaira vonatkozó hipotézis merész kihívás volt a fizikusok felé. A hatvanas évek elejére kialakult egy kutatási terület, amelynek művelői, Szent-Györgyihez hasonlóan, a biokémiát az elektronszerkezet szempontjából vizsgálják, elfogadva azt az állítását, hogy a molekulák viselkedését az elektronszerkezet határozza meg. Szent-Györgyi életének és munkásságának tanulságairól szólva kiemelte: jelentős eredményeket csak különböző tudományterületek nemzetközi, intenzív együttműködésével lehet elérni. Bagdy Dániel, a Gyógyszerkutató Intézet tudományos tanácsadója „Emlékeznek a tanítványok" című előadásában a volt tanítványok és munkatársak nevében szólt, akikre a személyes élmény meghatározónak bizonyult egész életükre. Az emlékülés záró előadását Csákány Béla professzor, a JATE rektora tartotta. Szent-Györgyi Albert egyéniségének néhány olyan vonását villantotta fel, amelyek nem annyira a világhírű tudós, mint inkább a rendkívüli ember arcképéhez tartoznak. Jelképi értékű tényként marad meg emlékezetünkben — mondotta —, hogy mikor utoljára tette lábát a hazai földre, István királyunk koronáját kísérte. Az emlékülés előadóit és hallgatóit az a szellem jellemezte, amelyet az egykori szegedi professzor, Apáthy István oly találóan fogalmazott meg: „A nagy nemzetek tekintélyt adnak tudósaiknak, míg a kis nemzeteknek a tudósaik adnak tekintélyt." Zallár Andor — Szabó Tibor