Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1988 (95. kötet = Új folyam 33. kötet)

1988 / 2. sz. - KÖNYVSZEMLE - OROSZI SÁNDOR: Sipos Béla: Vállalati árelőrejelzések

téseket. Az ehhez csatolt szerzői névmu­tató már magában is pótolja az elsőként említett cikkmutatót. Éppen ennek a szakbeosztásnak, az alapul veendő szakrendszernek a kidolgo­zása tette nehézzé a repertórium elkészí­tését. Hiszen a felölelt több mint száz év alatt történettudományunk tematikája, módszerei sokszor és sokat változtak, s mégis mindezt egy rendszerbe kellett összehozni. (Itt talán el lehetett volna kerülni bizonyos fölösleges kettőzést, mert először a tartalomjegyzék közli, természe­tesen lapszámokkal a főbb csoportok he­lyét, azután ugyanezt részletesebben meg­ismétli ,,A repertórium szakrendszere" című rész.) Mivel természetesen egy címet csak egy helyen lehet közölni, a szakbeosztás magá­val hozta minden szakbeosztás örök prob­lémáját: az esetek igen nagy százalékában nehéz eldönteni, hogy egy címet egyik vagy másik helyen közöljenek inkább,hiszen több helyre odaillik, vagy éppen az lenne a kívánatos, hogy több helyen is szerepel­jen. Kár, hogy terjedelmi okokból a re­pertórium készítői teljesen lemondtak az utalások alkalmazásáról és a használóra bízták, hogy egy kérdésnek a maga véle­ménye szerint több helyen is utánanézzen. Ami mármost a kritikát illeti, elsősor­ban le kell szögezni, hogy a szakbeosztás jó, a címfölvételek gondosak, a tartalmi föltárás alapos. Hiszen szakbeosztásról lévén szó, igen sokszor bele kellett olvas­niuk a cikk vagy ismertetés szövegébe, h­a a cím maga nem ad elegendő, vagy eléggé pontos információt a tartalomról és ennek megfelelően annotációkat közöl­tek egyes címek után. Hibát keresni természetesen mindig könnyű feladat, sokkal könnyebb, mint magát a repertóriumot elkészíteni. Nem Sipos Béla: VÁLLALATI ÁRELŐREJELZÉSEK Felszabadulásunk után a tárgykörben könyv nem jelent meg magyar szerző tollá­ból, csak néhány — a téma jelentőségét hangsúlyozó — tanulmány. A helyzet a többi szocialista ország közgazdasági szak­irodalmában sem rózsásabb. Ezen az ala­pon Sipos Béla műve joggal tarthat számot nemzetközi érdeklődésre, s egyszersmind hiánypótló jellegű is. Némi pesszimizmus­sal azonban azt mondhatjuk: hiányjelen­is lenne értelme ilyenek — főleg követ­kezetlenségek — fölsorolásának. Ezért csak általánosságban jegyezzük meg, hogy egyes tételeknél az annotációk túlságosan bőbeszédűek. (Egy-két példa: 327., 424., 2616., 2525. sz.) Föltűnő, hogy a pecsét­tani részben közölve vannak annotáció­ként a cikkekben szereplő községek stb. Ez persze hasznos, de akkor más területen is ugyanezt az eljárást lehetett volna kö­vetni, pl. egy egyetem­ történeti cikkben a professzorok neveit közölni, ez pedig már átvezetne egy név- és tárgymutató reménytelen feladatához. Más esetben viszont a megfelelő anno­táció hiányzik. (Pl. 1., 20., 316., 2514., 2515. sz.) Feltűnő a következetlenség az emlékbeszédek résznél, ahol sokszor je­lentéktelen személyeknél még azt is közli az annotáció, hogy a Történelmi Társulat tagja, vagy a Századok cikkírója volt, sokkal fontosabb neveknél meg semmi foglalkozásra, vagy kutatási területre vo­natkozó adat nincs. Jobb lett volna egyál­talán lemondani a személyi adatok köz­léséről, hiszen ilyesmi a cikkek szerzőinek mutatójában sincs. Fölöslegesen növeli a terjedelmet és a repertórium készítőinek rengeteg fölösleges munkát adott a Száza­dok „Könyvészeti leírása", ahol megta­láljuk a 109 évfolyam minden egyes szá­mának kezdő és végző lapszámait. Ennek gyakorlati haszna nincs. Az említett kifogások jelentéktelenek az egész mű érdemeihez képest. Összes­ségében meg kell állapítanunk, hogy a „Repertórium" rendkívül fontos, kitűnő minőségű segédeszközt ad a történettudo­mány minden művelőjének kezébe. (Aka­démiai Kiadó, 1987. 762 o.) Csapodi Csaba cégekkel küszködő gazdaságunkban eddig még nem manifesztálódott a hiány ilyen tárgykörű művekben. A gazdálkodás feltételei, a vállalati költségvetési korlát puhasága eddig nem kényszerítették a gazdálkodó szervezete­ket a monetáris, kiemelten az árkondíciók­hoz történő alkalmazkodásra. Ellenkező­leg: a kínálati monopolpozíció gyakran még a relatíve kisebb méretű vállalatok szám

Next