Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1988 (95. kötet = Új folyam 33. kötet)
1988 / 2. sz. - KÖNYVSZEMLE - OROSZI SÁNDOR: Sipos Béla: Vállalati árelőrejelzések
téseket. Az ehhez csatolt szerzői névmutató már magában is pótolja az elsőként említett cikkmutatót. Éppen ennek a szakbeosztásnak, az alapul veendő szakrendszernek a kidolgozása tette nehézzé a repertórium elkészítését. Hiszen a felölelt több mint száz év alatt történettudományunk tematikája, módszerei sokszor és sokat változtak, s mégis mindezt egy rendszerbe kellett összehozni. (Itt talán el lehetett volna kerülni bizonyos fölösleges kettőzést, mert először a tartalomjegyzék közli, természetesen lapszámokkal a főbb csoportok helyét, azután ugyanezt részletesebben megismétli ,,A repertórium szakrendszere" című rész.) Mivel természetesen egy címet csak egy helyen lehet közölni, a szakbeosztás magával hozta minden szakbeosztás örök problémáját: az esetek igen nagy százalékában nehéz eldönteni, hogy egy címet egyik vagy másik helyen közöljenek inkább,hiszen több helyre odaillik, vagy éppen az lenne a kívánatos, hogy több helyen is szerepeljen. Kár, hogy terjedelmi okokból a repertórium készítői teljesen lemondtak az utalások alkalmazásáról és a használóra bízták, hogy egy kérdésnek a maga véleménye szerint több helyen is utánanézzen. Ami mármost a kritikát illeti, elsősorban le kell szögezni, hogy a szakbeosztás jó, a címfölvételek gondosak, a tartalmi föltárás alapos. Hiszen szakbeosztásról lévén szó, igen sokszor bele kellett olvasniuk a cikk vagy ismertetés szövegébe, ha a cím maga nem ad elegendő, vagy eléggé pontos információt a tartalomról és ennek megfelelően annotációkat közöltek egyes címek után. Hibát keresni természetesen mindig könnyű feladat, sokkal könnyebb, mint magát a repertóriumot elkészíteni. Nem Sipos Béla: VÁLLALATI ÁRELŐREJELZÉSEK Felszabadulásunk után a tárgykörben könyv nem jelent meg magyar szerző tollából, csak néhány — a téma jelentőségét hangsúlyozó — tanulmány. A helyzet a többi szocialista ország közgazdasági szakirodalmában sem rózsásabb. Ezen az alapon Sipos Béla műve joggal tarthat számot nemzetközi érdeklődésre, s egyszersmind hiánypótló jellegű is. Némi pesszimizmussal azonban azt mondhatjuk: hiányjelenis lenne értelme ilyenek — főleg következetlenségek — fölsorolásának. Ezért csak általánosságban jegyezzük meg, hogy egyes tételeknél az annotációk túlságosan bőbeszédűek. (Egy-két példa: 327., 424., 2616., 2525. sz.) Föltűnő, hogy a pecséttani részben közölve vannak annotációként a cikkekben szereplő községek stb. Ez persze hasznos, de akkor más területen is ugyanezt az eljárást lehetett volna követni, pl. egy egyetem történeti cikkben a professzorok neveit közölni, ez pedig már átvezetne egy név- és tárgymutató reménytelen feladatához. Más esetben viszont a megfelelő annotáció hiányzik. (Pl. 1., 20., 316., 2514., 2515. sz.) Feltűnő a következetlenség az emlékbeszédek résznél, ahol sokszor jelentéktelen személyeknél még azt is közli az annotáció, hogy a Történelmi Társulat tagja, vagy a Századok cikkírója volt, sokkal fontosabb neveknél meg semmi foglalkozásra, vagy kutatási területre vonatkozó adat nincs. Jobb lett volna egyáltalán lemondani a személyi adatok közléséről, hiszen ilyesmi a cikkek szerzőinek mutatójában sincs. Fölöslegesen növeli a terjedelmet és a repertórium készítőinek rengeteg fölösleges munkát adott a Századok „Könyvészeti leírása", ahol megtaláljuk a 109 évfolyam minden egyes számának kezdő és végző lapszámait. Ennek gyakorlati haszna nincs. Az említett kifogások jelentéktelenek az egész mű érdemeihez képest. Összességében meg kell állapítanunk, hogy a „Repertórium" rendkívül fontos, kitűnő minőségű segédeszközt ad a történettudomány minden művelőjének kezébe. (Akadémiai Kiadó, 1987. 762 o.) Csapodi Csaba cégekkel küszködő gazdaságunkban eddig még nem manifesztálódott a hiány ilyen tárgykörű művekben. A gazdálkodás feltételei, a vállalati költségvetési korlát puhasága eddig nem kényszerítették a gazdálkodó szervezeteket a monetáris, kiemelten az árkondíciókhoz történő alkalmazkodásra. Ellenkezőleg: a kínálati monopolpozíció gyakran még a relatíve kisebb méretű vállalatok szám