Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)

1992 / 2. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - SIPOS BÉLA: Egy úttörő közgazdász: Theiss Ede ("Sine praeteretis futura nulla")

daságpolitika (1939. 5-6. sz. 387-442­­.). Jelentős könyve volt az 1943-ban megjelent „Konjunktúrakutatás". 10 Külön kel szólnunk negyed évszázados igen eredményes egyetemi oktatói működéséről. 1936. október 29-én a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Köz­gazdaságtudományi Karán „A közgazdaságtan dinamikai problémái, különös tekintettel a quantitativ kutatási módszerekre" c. tárgykörből Heller Farkas professzor magántanárrá habilitálta. Ettől kezdve az Egyetem Közgazdaságtudományi Karán rendszeresen előadá­sokat tartott gazdaságfejlődési, gazdaságdinamikai kérdésekről és azok ökonometriai elem­zéséről, majd prognosztizálásukról.11 1942-ben a kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Közgazdaságtudomá­nyi Karán, a Gazdaságpolitikai Tanszékre nyújt be pályázatot, de próbálkozása sikertelen volt. 1946-ban egyetemi rendkívüli tanárnak nevezték ki a Műegyetemen, majd 1948-ban az újonnan megalakult Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Statisztika Tan­szék vezetője,12 nyilvános rendes tanár lett (a Statisztika Tanszék alapítója volt). 1949-ben politikai indíttatással megtámadták,13 de ezeket a támadásokat ügyes taktikával részben kivédte, így 1950 szeptemberében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karának Sta­tisztika Tanszékére tanszékvezetőnek nevezték ki, ahol 1959-ig, 60 éves koráig dolgozott. Ezt követően nyugdíjas egyetemi tanárként a KSH Népességi Főosztályán, iletve Demog­ráfiai Kutatócsoportjánál dolgozott, majdnem haláláig, 1979-ig. 1940-ben a Szent István Akadémia rendes, 1945-ben az MTA I. osztálya levelező tag­jának választotta meg. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza, ezt követően sem­miféle tudományos címet nem szerzett. 1989-ben, 10 évvel halála után az MTA 1989. évi 149. rendes közgyűlésének döntése, akadémiai címét folyamatosnak ismerte el. 1949 és 1957 között egyetlen egy írása sem jelenhetett meg, jegyzeteit is csak sokszorosították. 1958-ban a KJK kiadta Theiss szerkesztésében a „Korreláció és trendszámítás" (318 old.) c. könyvet, amelynek 1. és 6. fejezeteit is ő írta. Theiss Ede az 1960-as évtized elejétől kezdve újra publikálhatott szaklapokban is. A Statisztikai Szemlében 1964 és 1979 között nyolc, a Demográfiában 1962 és 1966 között három tanulmánya jelent meg. Jelentősebb tanulmányainak száma harminc. Kádas Kálmán professzor megállapítása szerint „a statisztikai döntéselméleti gondol­kodás magyarországi megalapozásában és fejlesztésében, valamint a gazdasági tervezésben újabb módszerek makroökonómiai modellek útján való értékes hasznosításában Theiss pro­fesszor valóságos úttörő és igazi előremutató tudományos munkát végzett."14 Bár Theiss Ede munkássága 1948 után is jelentősnek minősíthető, igazán újszerű dolgozatait 1931 és 1948 között publikálta. Sipos Béla 10 Itt felsorolt munkáinak részletesebb feldolgozása és továbbfejlesztése megtalálható. Sipos Béla: Vállalati árelőrejelzések c. könyvében. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985. 11 Kádas Kálmán: Emlékezés Theiss Ede professzorra. Statisztikai Szemle, 1980. évi 10. sz. 1022-1027. o. 12 Köves Pál: Emberek, körülmények, tananyagok. Egyetemi Szemle, 1987. évi 3. sz. 42. o. 13 Rédei Jenő: Szocialista statisztika — polgári áltudomány. Megjegyzések dr. Theiss Ede statisztikai jegy­zeteihez. Társadalmi Szemle, 1950. évi 1. sz. 56-65. o. 14 Kádas Kálmán: i. m. 1025. o. Magyar Tudomány 1992. 2. szám

Next