Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)
1992 / 2. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - SIPOS BÉLA: Egy úttörő közgazdász: Theiss Ede ("Sine praeteretis futura nulla")
EGY ÚTTÖRŐ KÖZGAZDÁSZ: THEISS EDE „Sine praeteretis futura nulla" Theiss Ede 1899. február 25-én Budapesten született. Édesapja, Theiss Imre ügyvéd 1902-ben elhunyt, így felneveléséről édesanyja, Rottenbiller Margit gondoskodott, aki a fiatalkorúak bíróságánál mint pártfogó tisztviselő volt alkalmazva. Középiskolai tanulmányait a budapesti kegyestanítórendi főgimnáziumban végezte, ahol 1917-ben jeles minősítésű érettségi bizonyítványt nyert. Egyévi katonáskodás után (amelyből három hónap frontszolgálat volt a nehéztüzérségnél), 1918 novemberében kezdhette meg műegyetemi tanulmányait a M. Kir. József Műegyetem Gépészmérnöki Osztályán, ahol 1924. júl. 3-án jó minősítésű gépészmérnöki oklevelet szerzett. Ugyancsak a József Műegyetem Közgazdasági Osztályán 1926. jún. 21-én kitűnő minősítésű közgazdaság-tudományi oklevelet nyert. 1924 őszétől 1925 márciusáig mint kisegítő, majd ez időponttól 1928 szeptemberéig mint kinevezett tanársegéd dolgozott — Hermann Miksa professzor mellett — a József Műegyetem 1. sz. Gépszerkezettani Tanszékén. 1928 és 1935 között a m. kir. Kereskedelemügyi Minisztériumban (1935-1948) mint energetikus, az energiagazdálkodás egyik irányítója volt. 1933-ban miniszteri főmérnökké, 1938-ban az energiagazdálkodási szakosztály vezetőjévé nevezték ki. 1944-ben németellenes magatartása miatt felmentették és egy hatáskör nélküli szakosztályba helyezték át. A háború után újból átvette az energiagazdálkodási ügyek vezetését, s 1946-ban főosztályvezetői megbízást kapott az Iparügyi Minisztériumban. Közben igen komoly tudományos munkásságot is folytatott, aminek eredményeképpen 1931. február 5-én kitűnő minősítésű közgazdaság-tudományi doktori oklevelet szerzett , Az áralakulás, termelés és jövedelemeloszlás matematikai elmélete" c. értekezése alapján. Doktori értekezésében a matematikai iskola legfontosabb eredményeit tárgyalja kritikai alapon, különös figyelemmel a gazdasági egyensúly mennyiségi feltételeire. Dolgozata Walras és Pareto alapvető és az 1930-as évek ökonometriai szakirodalmában különösen fontos szerepet játszó rendszerének első, alapos kritikai összefoglalása volt a magyar közgazdasági szakirodalomban. Az értekezés — önálló kutatás alapján — a Walras-Pareto-féle rendszer olyan általánosítását adja, amely az osztrák határhaszon- és tőkeelmélet eredményeit is magában foglalja és ezáltal a matematikai és az osztrák iskola szintézisét valósítja meg. E célból az értekezés — a Böhm-Bawerk -féle tőkeelméletnek megfelelően — a kapitalisztikus termelés legalapvetőbb mozzanatát, az időmozzanatot vezeti be a gazdasági egyensúly feltételeit kifejező relációba. Erre már a kiváló svéd közgazdász, J. Wicksell is törekedett. Theiss Ede Wicksell kutatásainak messzemenő továbbfejlesztését adta, mivel a tartós termelési eszközökbe beruházott tőkének a termelés hozadékából való amortizálását behatóan tárgyalta. Köszönetet mondok özv. Theiss Edénének, hogy Theiss Ede hagyatékát rendelkezésemre bocsátotta. 2 Theiss Ede: Az átalakulás, termelés és jövedelemeloszlás matematikai elmélete. Különlenyomat A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1931. évfolyamából. Kir. M. Egyetemi Nyomda, Bp. 1931. 98 p. Magyar Tudomány 1992. 2. szám