Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)
1993 / 2. sz. - KÖNYVSZEMLE - HASZPRA OTTÓ: Emil Mosonyi: Water Power Development II/A-II/B: High-Head Power Plants [ismertetés]
vezetőit meggyőzze: érdemes Magyarországgal együttműködni, illetve a másik oldalon, a szovjet diplomácián belül igen plasztikus portrék sorakoznak fel, ahol a külpolitika fő irányvonala természetesen más-más hangsúlyokkal és színekkel öltött testet a korabeli külügyi népbiztos, Litvinov vagy helyettese, Patyomkin értelmezésében és tolmácsolásában. A kötet a Századvég Kiadó — Atlanti Kiadó gondozásában jelent meg. Szedése a ma már szokásos számítógépes szedés. A munka ismertetése alkalom arra, hogy kissé eltöprengjünk ezen az új könyvkiadási gyakorlaton. Hiszen ennek a gyakorlatnak az egyik nagy előnye a gyors megjelenés és a viszonylag olcsó előállítási ár. Ugyanakkor azonban e munkán is látszik, hogy elmaradt az a kiadói belső szerkesztői tevékenység, amely révén a hagyományos módon megjelentetett munkáknál oly sok egyenetlenséget lehetett elsimítani, hibákat kijavítani. A kötet gondos tanulmányozása sok apró bosszúságot okoz az olvasónak. Helyenként pontallan fordításokra lehet bukkanni, fontos kérdések jegyzet nélkül, megmagyarázatlanul maradnak, az is Mosonyi Emil nemzetközi sikert aratott nagyszabású vízerő-hasznosítási könyvének — a kisesésű vízerőműveket tárgyaló első kötete után — immár a nagyesésű vízerőművekről szóló második kötete is a harmadik angol nyelvű kiadást érte meg, a korábbi magyar, német és angol kiadásokhoz képest újabb jelentős bővítést és átdolgozást bocsátva a vízépítési tudomány és szakma művelőinek rendelkezésére. A több mint 1100 oldalas összterjedelműre nőtt II. kötetet a kiadó két impozáns megjelenésű részre (II/A és II/B) bontva jelentette meg, ami annak ellenére is szükséges volt, hogy a szerző a II. kötet korábbi kiadásában tárgyalt törpe vízerőművek és szivattyús energiatározás fejezeteit (ezek kibővítési szándékával is) a jövendő III. kötetre terhelte át. Ezt a két utóbbi létesítménytípusnak az elmúlt évtizedekben bekövetkezett rohamos fejlődése és elterjedése indokolja, továbbá hogy ezek kisesésű és nagyesésű változatai olyan jellegzetes közös tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek fölösleges ismérésekre vezettek volna, ha a kisesésű első és a nagyesésű második kötet is foglalkozott volna velük. Nem térve ki a mű különböző kiadásainak fejlődésére, amiről az olvasó a szerző előszavaiból tájékozódhat, most csupán az új, kétrészes II. kötet tartalmát előfordul, hogy felbukkan a jegyzet, csak éppen jóval később, mint ahol legelőször lennie kellene. Zavaróan hiányzik a szláv nevek pontos írása, holott jól tudjuk: a hiányzó betűjelek miatt ezek a nevek az eredeti nyelvek kontextusában meglehetősen furcsán, bántóan hangzanak. Jó néhány nyomdahiba is kigyomlálatlanul maradt. Az effajta fogyatékosságokkal nem ritkán lehet találkozni hasonló kiadványokban is: úgy látszik ez az ára annak, hogy megnehezedett körülményeink közepette egyáltalán még van lehetőség szakmai-társadalmi érdekű, ám anyagi haszonnal nem kecsegtető művek kiadására. Mindezzel együtt is a kötet nyeresége történetírásunknak. Mai, sok szempontból nagyon megváltozott világunkban is hasznos segítséget ad mindazoknak, akik jól tudják, hogy a történeti struktúrák nagyon lassan változnak, és az azok által formált politikai reakciók, mentalitásbeli megnyilvánulások nem egyszer meghökkentő módon átörökítődnek. (Századvég Kiadó — Atlanti Kiadó, 1992. 388 o.) Pritz Pál tekintjük át. A kötet a következő fejezetekre oszlik a vízerőművet alkotó, ill. kiszolgáló főbb létesítmények szerint: A) Általános alapelvek (6 oldal) B) Üzemvízcsatornák (56 oldal) C) Nyomóalagutak (205 oldal) D) Nyomóvezetékek (167 oldal) E) A vízerőtelep (225 oldal) F) Koncentrált esésű erőművek (179 oldal) G) Vízgépek és generátorok (180 oldal) Könnyebb kezelhetőség végett a kötet mindkét része tartalmazza a mintegy 100 oldalas Függeléket, amely az irodalomjegyzékből, a rövidítések és a jelölések jegyzékeiből, a mértékegységrendszerek közti átszámítási táblázatokból, a szerzői mutatóból, a vízerőművek, az intézmények, a táblázatok és a számpéldák mutatójából áll, majd ezekhez a II/A kötet végén az I. kötet hibajegyzéke, a II/B kötet végén pedig néhány nagyobb méretű rajzmelléklet csatlakozik. A szerző mondanivalója univerzális, a szerte a világon rendkívül változatos földrajzi, hidrológiai és geológiai feltételek és műszaki lehetőségek között épült klasszikus és modern vízerőművek legjellegzetesebb vonásaival, legáltalánosíthatóbb tervezési elveivel, épí- Emil Mosonyi: WATER POWER DEVELOPMENT VOLUME II/A—II/B: HIGH-HEAD POWER PLANTS 240 Magyar Tudomány 1993. 2. szám Könyvszemle