Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2009 (170. évfolyam)
2009 / 7. sz. - TANULMÁNY - ORMOS MÁRIA: Válságok és megoldások történész szemmel
Ormos Mária • Válságok és megoldások történész szemmel volt szó, de a gázról, a gyapotról, a kaucsukról és a ritkafémekről is, amelyekkel ők rendelkeztek, a fejlett országok viszont nem, vagy csak kis mértékben. Az első jelentős nyersanyag-áremelésre 1971-ben, az ennél sokkal drasztikusabbra 1973-ban került sor. A „külső" beavatkozás azonnal belsővé vált, és minden kalkulációt (bekerülési költség, termékár, profit) átalakított. Hozzájött ehhez, hogy Nixon elnök az amerikai költségvetés súlyos problémáira hivatkozva 1971-ben „ideiglenesen" megszüntette a dollár aranyalapját, majd 1973-ban ezt véglegessé tette. Ez nem kevesebbet jelentett, mint hogy a Bretton Woodsban tartott konferencián (1944) elhatározott szabályozott (regulált) pénzügyi rendszer megszűnt. Elkezdődött a szabályozatlan (deregulált) pénzgazdálkodás, a valuták úgynevezett „lebegtetése", ami a velejáró nehézségek mellett utat nyitott a többoldalú spekulációnak és visszaélésnek is. Spekulációs eszközöket nem kizárólag a pénztőke vett igénybe, de az állami pénzgazdálkodásban is megjelent a manipuláció, mivel a „jóléti állam" fenntartásának igénye jóval tovább élt, mint amennyire a bevételek ezt megalapozták. A „jóléti államok" a „túlvállalás" bűnébe estek, és ebből egyelőre kizárólag Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszony vonta le a következtetéseket. Hozzáteendő ehhez, hogy az ő szigorú intézkedései is csak rövid távon ható kiigazításhoz vezettek Szerintem ez nem is történhetett másként, mert a fedezetlen túlköltekezés nem egyedül az állami gazdálkodásra vált jellemzővé, következésképpen kizárólag ennek a korrekciójával az összjelenségen nem lehetett gyökeresen segíteni. Az 1970-es évektől kezdve a válságjelenségek hol itt, hol ott törtek felszínre, és az 1980-as években elsősorban Japánban és a Távol-Keleten jelentek meg nyomasztó formában. Ezeket különböző, olykor nemzeti, de elsősorban nemzetközi beavatkozásokkal oldották meg, illetve odázták el. Mindazonáltal egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az új körülmények között az államháztartásokat nem lehet változatlan paraméterek mellett egyensúlyban tartani, ám a kiigazításokat a tőkés működés alapproblémái mellett részben a politikai játszmák, részben a széles lakossági ellenállás következtében szerfelett nehéz volt, vagy inkább lett volna végrehajtani. A világgazdaság gyökeres átrendeződésében a következő etapot 1989-1991 között ismét egy olyan nagy változás vezette be, amelynek szintén voltak gazdasági összetevői, de magát a váltást a politika színterén hajtották végre. A szovjet rendszer összeomlásában kétségtelenül nagy szerepet játszott a Reagan elnök által nyomatékosított gazdasági (egyúttal katonai) verseny, amelyben a Szovjetunió lemaradt, mindazonáltal a kelet-európai földcsuszamlásra Mihail Gorbacsov és politikája nélkül aligha kerülhetett volna sor. Egyelőre kiszámíthatatlan, hogy az európai szovjet befolyási övezet felszámolásának, a Szovjetunió felbomlásának milyen konkrét kihatása volt a világgazdaságra, annyi azonban világos, hogy nemcsak a politikai értelemben vett két pólus tűnt el, de vele együtt eltűnt a kapitalizmussal szembenálló, tőle eltérő metódus szerint működő második gazdasági modell is. A kapitalizmus benyomult egy óriási új területre, ami elsősorban a nemzetközi pénztőke előtt nyitotta tágra a kaput. Hozzá kell tenni ehhez, hogy az út a nagytőke számára egy ideje mind szélesebbé vált Ázsiában is, és egy olyan hatalmas egység, mint Kína szintén felmondott a tervutasításos rendszernek, és a tőkés fejlődés (vagy talán inkább: fejlesztés) útjára tért. Kína gazdasági felemel