Akadémiai Közlöny, 1963r (12. évfolyam, 1-18. szám)

1963-02-15 / 1. szám

rendeletben kapott felhatalmazás alapján - a Szak­­szervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — a következőket rendelem: A RENDELET HATÁLYA 1. §• (1) E rendelet hatálya kiterjed . a) az ipari vállalatok műszaki, adminisztratív, kisegítő és nem ipari állománycsoportjába, b) a nem ipari vállalatoknál az új pontban em­lítetteknek megfelelő állománycsoportokba, illetőleg munkakörökbe és c) a költségvetési rendszerben gazdálkodó szer­vek vezető, ügyintéző, ügyviteli és kisegítő állo­mánycsoportjaiba tartozó dolgozókra. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett állo­mánycsoportokat, illetőleg munkaköröket a minisz­ter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg. (3) Nem terjed ki a rendelet hatálya al az ipari vállalatoknál a munkásállomány­csoportba, a nem ipari vállalatoknál az ennek meg­felelő állománycsoportba, illetőleg munkakörökbe tartozó dolgozókra, b) a művezetőkre, c) a gépkocsivezetőkre, d) a pedagógusokra, e) a magánmunkáltatóknál foglalkoztatott, to­vábbá f) a miniszter által a munkaügyi miniszterrel — a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek esetében a pénzügyminiszterrel is — és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsával egyetértésben e ren­delet hatálya alól kivett munkakörökben foglalkoz­tatott dolgozókra. (4) A miniszter a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával — a költség­­vetési rendszerben gazdálkodó szervek esetében a pénzügyminiszterrel is — egyetértésben e rendelet hatályát, ha alkalmazásának szervezeti és műszaki előfeltételei megvannak, a (3) bekezdésben felsorolt dolgozókra, illetőleg azok egy részére kiterjesztheti. A TÚLMUNKA ELRENDELÉSE ÉS KORLÁTOZÁSA 2­ §• A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban a vállalat igazgatója az 53/1953. (XI. 28.) M­T számú rendelet (a továbbiakban: Mt­V) 66. § (1) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is el­rendelhet az 1951. évi 7. számú törvényerejű ren­delet (a továbbiakban: Mt) 42. §-ában meghatáro­zott kereten felül túlmunkát. ., 3. §. (1) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a Mt . 66. § (1) bekezdésében meghatározott ese­teken kívül is adhat engedélyt a Mt 42. §-ában meghatározott kereten felül túlmunka elrendelésére. Az engedély túlórakeret útján is megadható. ( 2) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben meghatározza, hogy az (1) bekezdésben, valamint a Mt­V 66. § (1) bekezdés b)—f) pontjában foglalt , esetekben egy dolgozó havonta, illetőleg naponta­­ mennyi túlmunkát végezhet. Idényjellegű válla­ l­­atoknál az egy dolgozó által végezhető túlmunka éves keretében is megállapítható. 4­ §. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a túlmunka végzését a Mt-ben és a végrehajtására kiadott rendeletekben foglaltakon túlmenően is kor­látozhatja, sőt a túlmunka végzést meg is tilthatja. 5. §. A vállalat igazgatója a túlmunkát a 2-3. §-ban említett esetekben is csak a szakszervezeti bizottság előzetes hozzájárulásával rendelheti el. A TÚLMUNKA ELLENÉRTÉKE A túlmunkáért szabadidő kiadása 6. §. (1) A dolgozót — a 7— 10. §-ban foglalt kivétel­lel — a túlmunkáért azzal azonos tartamú szabad­idő illeti meg. (2) A szabadidőt legkésőbb a túlmunkavégzést követő hónap végéig kell kiadni. (3) Az idényjellegű vállalatoknál a szabadidőt az idényt követő időszakban (pl. cukorgyártásnál a gyártási idényt követően) is ki lehet adni. (4) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a (2) —(3) bekezdésben megszabott határidőknél rövidebb határidőket is megállapíthat. 7­ §. (1) Ha a dolgozót a szabadidő igénybevétele előtt más vállalathoz helyezik át, a szabadidőt az új vállalatnál kell kiadni. (2) Ha a túlmunkáért járó szabadidőt a dolgozó betegség, tartalékos katonai szolgálat, külföldi ki­küldetés vagy más rendkívüli ok miatt nem vehette igénybe, akkor azt az akadályoztatás megszűntétől számított harminc napon belül kell a részére bizto­sítani. A TÚLMUNKÁÉRT SZABADIDŐÁTALÁNY ÉS PÓTSZABADSÁG KIADÁSA 8. §. (1) A kereskedelemben foglalkoztatott bolt­vezetőket, valamint a gyógyszertárvezető gyógy­szerészeket a végzett túlmunka ellenértékeként évi hat munkanap, a boltvezetőhelyetteseket, valamint a gyógyszertárvezető gyógyszerészek helyetteseit évi három munkanap szabadidőátalány illeti meg. (2) A szabadidőátalány időtartamára a dolgozót átlagkereset (Mt­V 140. §.) illeti meg. (3) A szabadidőátalány és a dolgozót megillető évi rendes (alap- és pót-) szabadság együttes idő­tartama az évi huszonnégy munkanapot nem halad­hatja meg. (4) A Mt 51. § (1) bekezdés f) pontjában meg­határozott vezető állású alkalmazott mellé beosztott dolgozó részére — ha egyébként a túlmunkáért szabadidőre jogosult — a túlmunka ellenértékeként pótszabadság jár. 1963. február 15. AKADÉMIAI KÖZLÖNY

Next