Akadémiai Közlöny, 1968 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1968-01-22 / 1. szám

2 1963. január 21 AKADÉMIAI KÖZLÖNY e) a munkaerőgazdálkodás szabályait, így külö­nösen a kötelező munkaközvetítésre, egyes dol­gozók kötelező alkalmazására vagy előnyben része­sítésére vonatkozó szabályokat megszegi, szabálysértés miatt háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. 2­ § (1) Az a munkáltató, aki a dolgozóknak a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban (Mt. 8. §) biztosított jogait vagy törvényes érdekeit megsérti, így különösen : a) a dolgozó munkaviszonyát a felmondási tilalom ellenére, valótlan ok közlése mellett szün­teti meg, vagy a munkaviszony megszüntetésé­nek jogával egyébként visszaél, b) a munkaidőre, a pihenőidőre, a nők, a fiatal­korúak és a csökkent munkaképességűek munka­­feltételeire és védelmére vonatkozó rendelkezése­ket megszegi, c) a munkaügyi döntőbizottságnak, illetőleg a bíróságnak a dolgozó érdekében hozott jogerős határozatát nem hajtja végre, szabálysértés miatt háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (2) Az a munkáltató, aki a dolgozónak a munka­bért, a szabadságot vagy a munkaviszony alapján járó egyéb szolgáltatást nem biztosítja, illetőleg ezeket a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban meghatározott mértéken felül juttatja, szabálysértés miatt háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. 3. § Aki a) a munka egészséges és biztonságos végzé­sére vonatkozó szabályokat megszegi, b) munkáltatóként az üzemi balesettel kap­csolatban nyilvántartási, kivizsgálási, jegyzőkönyv­készítési és bejelentési kötelezettségét kellő időben nem teljesíti, vagy valótlan adatot közöl, illetőleg a baleset valódi okát eltitkolja, vagy feltárását megakadályozza, szabálysértés miatt háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. 4­ § Az a munkáltató, aki a) a szakszervezet választott tisztségviselőjé­nek védelmével kapcsolatos szabályokat megszegi, b) a szakszervezet által kifogásolt intézkedést (Mt. 14. §) az arra jogosított szerv döntése előtt hajtja végre, szabálysértés miatt háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. 5­ § Az a magyar állampolgár, aki a) külföldi munkáltatóval jogszabály ellenért munkaviszonyt létesít, . 1 b) hatósági engedély nélkül külföldön munka­viszonyt létesít, vagy munkaviszonyát az engedély visszavonása esetén nem szünteti meg, szabálysértés miatt háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. 6. § (1) Az 1. § b) és d) pontjában meghatározott sza­bálysértések miatt a kereskedelem és a vendéglátó­­ipar körében az állami kereskedelmi felügyelőség is eljárhat. (2) A 4. §-ban meghatározott szabálysértések miatt eljárás csak az iparági szakszervezet főtit­kárának feljelentése alapján indulhat. (3) Az 5. §-ban meghatározott szabálysérté­sek miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tarto­zik. 7­ § Állami vállalatot, egyéb állami gazdálkodó szervet, állami költségvetési szervet, szövetkezetet, társadalmi szervezetet, egyesületet vagy más szer­vezetet terhelő kötelesség megszegése esetén a szabálysértés miatt azt a személyt kell felelősségre vonni, akinek cselekménye folytán következett be a kötelességszegés. 8­ § (1) Ez a rendelet 1968. január 1. napján lép hatályba. (2) E rendelet hatályba lépésével egyidejűleg hatályukat vesztik a munkaerőtoborzásról szóló 40/ 1951. (II. 11.) M­T számú rendelet 12. §-ának (3) bekezdése, a magyar állampolgárok egyes kül­földi munkáltatók alkalmazásába lépésének enge­délyéhez kötéséről szóló 15/1960. (III. 24.) Korm. számú rendelet 5. §-a, a munkaközvetítésről szóló egyes rendelkezések megszegésének szabálysértéssé nyilvánításáról kiadott 3/1962. (II. 22.) Korm. számú rendelet, valamint az üzemi balesetek beje­lentésével kapcsolatos kötelezettségek elmulasz­tásának szabálysértéssé nyilvánításáról szóló 10/ 1965. (VI. 27.) Korm. számú rendelet. Fock Jenő s. k., A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke

Next