Alföld. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 6. (1955)
1955 / 1-2. szám - HAGYOMÁNY - Fábián Imre: Debrecen zenei múltja
96 A XVII. SZÁZAD DEBRECENI ZENÉJE Az előző századvég énekes zenéjét a debreceni könyvnyomtatás énekes könyveinek sorozata tükrözi. E könyvek századokon át a debreceni Officina legsajátosabb értékei voltak. A templomi és iskolai éneklés minden gondja és figyelme az egyházi zenéé. Az idegen hódoltatok nyomása egyre súlyosbodott — többfélét. Rabolta és sarcolta a várost a török, pusztította német, adóztatta az erdélyi fejedelem. A város bírái, tanácsbeli vezetői megújuló aggodalommal intették a polgári népet, hogy hagyjon fel világias szórakozásaival, ne táncoljon, ne muzsikáljon. Az 1610. évi 590/50., városi jegyzőkönyv ezt így fogalmazta : „mivel az Úristen még az ostort közülünk le nem vette, hanem napról-napra nehezedik, az tánczolást pedig elkezdték sok rendbéliek, az régi tilalom ellen, annak okáért, valamig az Úristen csendes állapotot nem hoz, senki tánczolni ne merjen és hegedülni, lantolni és virguláini. Ha az gazda vagy ittvaló emberrel hegedültet, az vagy máshonnan hoz hegedőst, az gazdát az mely hozza és hegedültet vele, bíró uram afféle hegedültető gazdát 15 napig vettesse fogházba és ott tartassa. A hegedőst is vegyék az kézi kalodába.“ A muzsika-tilalmi rendelkezés 100 éven át többször is visszatért a városi határozatokba. Az 1629. évi 287/28 városi jegyzőkönyv már csak ünnepekre és vasárnapokra korlátozza a tilalmat. Ezt mondja : „ünnepnapokon és vasárnapokon cibhera és más muzsikáló eszközök használatától e város polgárai és lakosai tartózkodjanak, különben méltó büntetésüket nem kerülik el.” Nagy gyász miatt, így Bethlen Gábor fejedelem háláikkor, természetesen úgy intézkedik, hogy „mindenfelé vigasságtevő szerszámok letétessenek“. (Városi jegyzőkönyv 1629—330/31.) A korcsmai zenélés tilalmát is határozatba foglalja olykor a város. Eszerint, aki korcsmában muzsikáltat, kalodába tétessék, muzsikája elvétetvén, a muzsikáltatok pedig 15 napig tartassanak a kalodában és azon felül 12 forintig büntettessenek.’ (1631. évi városi jegyzőkönyv 557/54.) Nemcsak ellenség nyomorgatja a várost, tűzvész, pestis is pusztítja..Az 1633. évi járvány idején így szól a tilalom : „minthogy a nagyhatalmú Isten haragja nemcsak e város ellen, hanem az egész ország ellen is felgerjedett és a dögvész mindenfelé dühöng, tetszett a tanácsnak, hogy a czitera, mindenféle zene, istentelen dalolás és táncz megszüntettessék.’‘ Az egyházi éneklés ügyének előmozdításáról viszont nehéz időkben sem feledkezik meg a tanács. Amikor 1633-ban bérbeadási egyezséget köt a nyomdára, a szerződés 4. pontjában előírja a könyvnyomtatónak, hogy : „az város könyveit, kiváltképen a templomba való énekes graduálékat újonnan az, mikor kívántatik, az város protoculumával egyetemben bekötni és helyére állatni tartozik.” (Városi szkv. 1633. ápr. 13.) A nyomda egyébként már a századfordulón, 1602-ben kiadta nevezetes énekgyüjteményét, amelyben Szilvás-újfalvi Imre schola-mester szedte számba a koráig megjelent énekes könyveket. Új tartalmú és rendeltetésű kiadvány : alkalmi gyászversek sorozata. Hodászi Pap Lukács költőprédikátor, 1604-ben püspök és jeles egyházi férfiú halála felett érzett fájdalomban „Mint sír a fehér hattyú“ — „Meander vize partján” nevezetű halotti vers szereztetett. Sokáig keseregték elmúlását, a fájdalom kifejezésére éneket is készítvén : „Debretzennek utczái ! sírjatok somotokon, Szemetek ékessége Nem jár már sorotokon. Már egy jövevény sem kérdi: hogyha Lukács pap itthon És ha egészségben vagyon ?” (Szűcs István) A világi muzsikálás regulázásában a város továbbra is állhatatos. Az 1649. évi 666/60 határozat szerint a zenészek a városból kitiltottak azon okból, mert „nem zene, hanem szív, s nem lant, hanem kegyes nyelv tetszik az Úrnak.“ Az egyházi éneklés iskolai rendje ekkor már annyira kialakult, hogy az 1657-ben egybefoglalt iskolai törvények tüzetesen megállapítják nemcsak a templomi és temetési, hanem a deákok alkalmi kántálásának, menyegződ, születésnapi éneklésének szabályait is. E törvények kiterjednek a tanulók életmódjának minden megnyilvánulására, szervezeti ügyekre és többféle hivatkozásban a diákság éneklési és zenei magatartására egyaránt. Az iskolai önkormányzat, az illustrissimus coetus főtisztviselői között a senior után jelentős feladatokkal következnek a kántorok, a „docti eximii scholae cantores”. Ezek a kántorok a temetések, lakodalmak és egyéb énekes szereplési alkalmak éneklésének felügyelői. Az éneklési szabályok artikulusai sorrendben ezek ; az egyházi (templomi) éneklésben mindenki buzgón résztvenni tartozik. Aki nem énekel, annyiszor, ahányszor ezt teszi, egy dénárt fizet. (Leg. Spec. II. De stud sehol. Art. VII.) Tilos (egészen) a kártya, kockajáték, tánc, hegedülés, citerázás, lanitálás (abusus fidium, testudinum, lyrarum) és minden olyan játék, amelyet tisztességtelen nyerészkedés vagy időtöltés végett űznek. A tánc vezetőjét az iskolából kizárják. Az egyéb tilalom ellen vétők 9 dénárt fizetnek. (Leg. Spec. III. De mór, sehol. Art. XXIII.) A menyegzői és szüle-