Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 18. (1967)
1967 / 2. szám - KÖNYVEK KÖZT - Taxner Ernő: Mit akarhat egy író? (Jegyzetek Mándy Iván és Örkény István új elbeszélésköteteiről)
s az igazi anyja eladta őt néhány fillérért; majd öngyilkossági kísérletének kudarca után gyereket szül egy elzüllő nyomozótisztnek, aki a válságos pillanatban jó volt hozzá, de ez a kapcsolata is csődbe jut (Váróterem); egy szerencsétlen sorsú tanítónő küzdelme (Rajzold fel Kávés Katicát); egy ház és egy aggmenhely élete (Emeletek, ajtók, és Jó napot, bácsi); egy törekvő cigány férfi kudarcai (Séta a ház körül). Kifejezett témaismétléssel nem vádolhatjuk ugyan, de a történetekből nem is derül ki semmi valóban új; a hagyományos tájleírás és jellemábrázolás mellőzésével, az ún. „objektív" módszerrel kivetített belső világokból nem bontakozik igazán erőteljes írói meglepetés. Újdonsága a kötetnek mindössze annyi, hogy a témák közelebb kerültek napjainkhoz, s mintha az író szemlélete is kevésbé lenne sötét, mint korábbi műveiben, ami azonban inkább szürkeséghez, mint friss színek felvillantásához vezetett. Lekopott kissé az elbeszélések jellegzetes groteszksége, és sajnos jórészt eltűnt a régebbi novellák fanyar humora is. Mindezek alapján, noha Mándy talán egy árnyalattal közelebb került a mai magyar irodalom fő vonulatához, új kötete mégis inkább elégedetlenséget kelt, és semmi esetre sem üdvözölhetjük pályájának kiemelkedő alkotásaként. Egymás után olvasva Mándy Iván és Örkény István elbeszélésköteteit, kevés párhuzamot tudunk belőlük kiemelni. Ezek közül minden bizonnyal az a legfontosabb, hogy Örkény sem akar a magyar novella hagyományos és jól kitaposott útjain haladni. Mindkettőjük kötetének vitathatatlanul sajátos, egyéni hangulata van, ami eddigi munkásságuk (felületes) ismeretében sem meglepetés. Életkorát tekintve Mándy is, Örkény is az 1963-ban kirobbant „derékhad-vitában” érintett korosztályhoz tartozik, tehát azok közé, akiknek az ötvenes években kellett volna művészileg kibontakozni, de ennek az időszaknak kedvezőtlen légkörét ők is alaposan megsínylették. Saját vallomása szerint tíz év elbeszéléseit gyűjtötte össze Jeruzsálem hercegnője című kötetében Örkény István, azonban jónéhány korábbi keltezésű írását is fölvette közéjük. Első benyomásunk a harminchat elbeszélés (köztük egy ún. kisregény) átolvasása után, hogy kissé szigorúbb válogatás nem ártott volna. Az Egyperces novellák néhány ötletéből nem nőtt ki színvonalas elbeszélés, az 1947-es keltezésű A Hunnia Csókádon c. történet pedig kifejezetten rossz; az író észrevehetően nem érti a labdarúgó-játékot, s ráadásul erősen bizonytalan a jellemek lélektani hitelessége is. Bár Örkény István a „fülön" gazdag élményanyagára hivatkozik, a kötet egésze mégis erősen irodalmias benyomást kelt; mintha egy lengyel író novellájában a Jeruzsálem hercegnője alapgondolatával is találkoztam volna, de a Rekviem minden bizonnyal visszavezethető Leonhard Frank ismert novellájára (Jézus tanítványai). A kötet kiemelkedő írása a finom lélektani kidolgozású, groteszk humorú Macskajáték, melyben teljes fényben csillog Örkény fölényes íráskultúrája és művészi ötletessége. A háború és a mindennapi élet apróbb-nagyobb gondjai, a félresikerült házasság és szerelem nyomasztó légkörében lelki torzulásokat szenvedő hajdani úrilányok története minden mozzanatában hitelesen példázza egy életszemlélet csődjét. Egy fiatal lány ragaszkodása az élethez, még akkor is, ha az nem egészen úgy sikerült, ahogy szeretné (Te édes-édes); egy közeli hozzátartozó halálának lélekformáló hatása (Húsz perccel zárás előtt); egy házasság csődje (Levelek a kollégiumba); egy ötvenhatos emigrációs történet (A hattyú halála); a múlt szokásainak nevetségessé torzulása a jelenben (A párbaj); a kisember és a háború (Az utolsó vonat c. ciklus novelláiban); a zsidó sors nyomasztó következményei - ezek a kötet legfontosabb témái. Örkény nyilvánvalóan mást keres írásaiban, mint Mándy; az ő hősei rendszerint nem hétköznapi feladatokkal birkóznak, hanem élettel-halállal, végzetes következményű erkölcsi problémákkal néznek szembe; sorsuk, jellemük küzdelemben nyílik ki több rétegben, a valóság különböző síkjainak keresztmetszetében. Igaza van a szerzőnek, hogy még mindig kísérletező életkorát éli, s kötetének az adja érdekességét, hogy mindig az igaz emberséget keresi, a helyes erkölcsi magatartást az élet forgatagában. Fordítsuk meg a címben fölvetett kérdést: mit akarhat egy olvasó? - Természetesen olvasni. Többek között eredeti gondolatokban gazdag elbeszéléseket. Mándy Iván és Örkény István írói tehetségét, sőt rangját új kötetük is igazolja, mégsem hallgathatjuk el, illetve éppen ezért nem hallgathatjuk el, hogy szívesen üdvözölnénk Mándy világának kiszélesedését, Örkénynél pedig elbeszéléseinek markánsabbá válását. TAXNER ERNŐ 91