Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 27. (1976)

1976 / 4. szám - KRITIKA - Rácz István: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I.

A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. A Gazdag István szerkesztette évkönyv közreadásával új tudományos kiadványsorozatot in­dított útjára a Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Jellegének megfelelően történettudományi ér­tekezéseket tartalmaz, és természetesen a jövőben is ennek a stúdiumnak ad helyet. Való­jában Debrecen város és Hajdú-Bihar megye tudományos életének eseménye ez a kötet, s kifejezésre jut benne a kiadvány pénzügyi fedezetét biztosító tanácsi szervek perspek­tivikus kultúrpolitikája. A szépirodalmi és művészeti, közművelődési profilú Alföld mel­lett, az évkönyvvel - ugyancsak rendszeresen megjelenő - társadalomtudományi kiadvá­nya látott napvilágot a megyének, s mindaddig a havonkénti tudományos periodika egyik funkcióját is betöltheti, amíg a már sokszor szorgalmazott Debreceni Szemle megindítására nem nyílik mód. Az évkönyv hasznosan egészíti ki a város és megye eddigi rendszeres történettudományi publikációs lehetőségeit, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Magyar Történeti tanul­mányok és az Egyetemes Történeti Tanulmányok köteteit, az MSzMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága Archívumának Tanulmányok és források sorozatát és a Déri Múzeum évköny­veit. De ugyanakkor felzárkózást is jelent az ország más vidékeinek - Zala, Heves megye stb. - már meglévő hasonló jellegű kiadványsorozatához. Az évkönyv első kötete jól példázza, hogy tudományos szervező funkciót is betölt. Kereszt­­metszetét nyújtja a levéltár jelenlegi tudományos alkotómunkájának, s emellett a tudo­mányág szakembereinek tevékenységét a jelenleg legfontosabb helyi történetírói feladatra, a debreceni várostörténetre összpontosítja. A kötetben a város különböző tudományos in­tézményeinek kutatói értekeztek, a levéltár, a múzeum, a megyei könyvtár és az egyetem szakemberei, sőt gazdagította ezt a sort a szomszédos megyeszékhely levéltárigazgatója is. Az évkönyv tematikáját tekintve tanulmánykötet, de időben és problematikában mégsem válik parttalanná. A szerkesztő elgondolása világos: olyan várostörténeti tanulmányokat tesz közzé, amelyek fehér foltokat tüntetnek el, s ezért a Debrecen történetét szintetizáló kutató haszonnal forgathatja. A tanulmányok a XVIII-XIX. századi időhatáron belül ma­radnak, s a történeti élet sokoldalú megközelítésére törekednek: a társadalmi-gazdasági élet, a politika és kultúra különböző kérdései nyernek megvilágítást. A kötet belső szer­kezeti egységét a tanulmányok műfaji jellege is biztosította: valamennyi analitikus, elem­ző igénnyel készült s új adatokat feltáró alapkutatásokra épült. (A tanulmányok tematikus csoportosításával ezt az egységet még jobban lehetett volna hangsúlyozni.) Az évkönyv megérdemli, hogy - utalásszerűen legalább - felhívjuk a figyelmet az egyes szerzők munkáira külön-külön is. Néhány tanulmány nemcsak a szoros értelemben vett tör­ténetírás, hanem a rokontudományok - neveléstörténet, irodalomtörténet és néprajz - ér­deklődésére is számot tarthat. A kötetben három szerző társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozott, más-más aspektus­ból. Szendrey István polémikus hangvételű tanulmányában Debrecen és a Rákóczi-szabad­­ságharc viszonyát elemzi. Mértéktartó körültekintéssel sorakoztatta fel azokat a bizonyító adatokat és mutatott rá azokra az összefüggésekre, amelyek meghatározták Debrecen vá­ros „kényszerkurucságát", s e kérdéskörön belül sok tekintetben kijelölte a jövő kutatásá­nak a feladatait is. Komoróczy György a királyi biztosság XVIII. századi debreceni műkö­dését taglalta nagy szakmai biztonsággal. Nem egyszerűen közigazgatási kerettörténetet írt, hanem a királyi biztosság funkcionálását, a város kormányzatában betöltött egyre nyo­masztóbb szerepét elemezte. Balogh István a pozsonyi levéltárban (!) felkutatott, 1791-ben kelt, Debrecenről és vidékéről szóló emlékirat feldolgozásával lepte meg az olvasót. Ebből és a társiratok vallomásaiból világosan kitűnik, hogy a XVIII. század végi nagy nemzeti és társadalmi mozgalmak időszakában a protestáns Debrecen is forrongott, s a szabadság eszméje a társadalom minden rétegét - patríciusokat és plebejusokat­­ áthatotta. Csak saj­nálhatjuk, hogy a szerző által olyan alapos kritika alá vont, a kor Debrecenét sok tekin­tetben új megvilágításba helyező emlékirat teljes közlésére nem kerülhetett sor. A tanulmánykötet másik nagy kérdésköre gazdaságtörténeti jellegű, s a jelentősebb ágaza­tokra — mezőgazdaság, ipar, kereskedelem — terjed ki. Béres András a város hortobágyi legelőgazdálkodásáról közöl tanulmányt. A bő levéltári forrásra épített dolgozat valójában a városgazdálkodáshoz nyújt érdekes adatokat.

Next